Ugrás a fő tartalomra

Vízkereszt

Megvolt. Elvitte az Angyal a fát. Leszedtem, elpakoltam a karácsonyi dekorációkat. Persze néhányról elfeledkeztem, ma például egy Mikulásos kistányért vittem le a pincébe a társai után.
És az is kiderült, hogy mi lett a csillagos kartonból.



Igen, korona. És lett hozzá galette is, a szokásos. Minden évben ezt sütöm, bevált, szeretjük. Mindig elfogy az utolsó morzsa is. A receptje pedig:

Két adag leveles tészta
5 dkg darált mandula (nálunk ez most szeletelt volt, mert nem volt kedvem megdarálni, és inkább kb. 10 dkg, - a természetes fogyás miatt)
2 tojás (jó lett volna, ha van egy harmadik is, lekentük volna vele a tetejét, nem lett volna ilyan hóka, de most így jártunk)
2 ek porcukor (a kristálycukor is ugyanolyan jó, de most azt sem raktam bele, nem szeretjük, ha nagyon édes)
10 dkg reszelt marcipán (Másodszülöttem önként és lelkesen segített a marcipán reszelésében, így ez a mennyiség csak teoretikus, a természetes fogyás, ugye...)
Lehet egy pár csepp mandula aromát is belerakni, én most nem raktam, a marcipán miatt nem is hiányzott.

A két adag leveles tésztát kinyújtottam, szép, szabályos kör lapokat vágtam ki belőlük. Az egyiket sütőlapra tettem, rásimítottam tölteléket, belerejtettük a babszemet, ráfektettem a másik tésztalapot. A tészta széleit körben összenyomkodtam, a tetejét kés hegyével díszítettem.
200 fokon kb. 20 perc alatt sült meg.



És én találtam meg a babot, ezért egész tegnap este én voltam a királylány, és egész tegnap este hallgathattam a vinnyogást meg a nyöszörgést, hogy persze, mert nincs igazság, és persze, mert mindig csak ti, mi pedig sosem. Hallgattam hát, mert a királynőség udvartartás nélkül nem is lenne az igazi, de közben azért igyekeztem fennséges arcot vágni. És még egy kártyázásra is sikerült rávennem az udvarhölgyeket és az ő királyi atyjukat.
Ma a Másodszülöttem a koronával ( a koronámmal!) a fején vonult be az oviba, és még nem dőlt el, holnap ki fogja hordani.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…