Vízkereszt

Megvolt. Elvitte az Angyal a fát. Leszedtem, elpakoltam a karácsonyi dekorációkat. Persze néhányról elfeledkeztem, ma például egy Mikulásos kistányért vittem le a pincébe a társai után.
És az is kiderült, hogy mi lett a csillagos kartonból.

Igen, korona. És lett hozzá galette is, a szokásos. Minden évben ezt sütöm, bevált, szeretjük. Mindig elfogy az utolsó morzsa is. A receptje pedig:

Két adag leveles tészta

5 dkg darált mandula (nálunk ez most szeletelt volt, mert nem volt kedvem megdarálni, és inkább kb. 10 dkg, - a természetes fogyás miatt)

2 tojás (jó lett volna, ha van egy harmadik is, lekentük volna vele a tetejét, nem lett volna ilyan hóka, de most így jártunk)

2 ek porcukor (a kristálycukor is ugyanolyan jó, de most azt sem raktam bele, nem szeretjük, ha nagyon édes)

10 dkg reszelt marcipán (Másodszülöttem önként és lelkesen segített a marcipán reszelésében, így ez a mennyiség csak teoretikus, a természetes fogyás, ugye...)

Lehet egy pár csepp mandula aromát is belerakni, én most nem raktam, a marcipán miatt nem is hiányzott.

A két adag leveles tésztát kinyújtottam, szép, szabályos kör lapokat vágtam ki belőlük. Az egyiket sütőlapra tettem, rásimítottam tölteléket, belerejtettük a babszemet, ráfektettem a másik tésztalapot. A tészta széleit körben összenyomkodtam, a tetejét kés hegyével díszítettem.

200 fokon kb. 20 perc alatt sült meg.

És én találtam meg a babot, ezért egész tegnap este én voltam a királylány, és egész tegnap este hallgathattam a vinnyogást meg a nyöszörgést, hogy persze, mert nincs igazság, és persze, mert mindig csak ti, mi pedig sosem. Hallgattam hát, mert a királynőség udvartartás nélkül nem is lenne az igazi, de közben azért igyekeztem fennséges arcot vágni. És még egy kártyázásra is sikerült rávennem az udvarhölgyeket és az ő királyi atyjukat.

Ma a Másodszülöttem a koronával ( a koronámmal!) a fején vonult be az oviba, és még nem dőlt el, holnap ki fogja hordani.