Ugrás a fő tartalomra

Szezonnyitó

Már épp itt volt az ideje. Nagyon vártuk.
Minden nap megnézzük a hóvirágokat. Hogy legalább kibújtak-e a földből. Legalább egy kicsit. Persze könnyebb lenne, ha biztosan emlékeznék rá, tavaly hová ültettem a hagymákat, de így is izgalmas. Hóvirágnak nyoma sincs, és a hunyor sem virágzik még, de az ibolyák igen. És mi örülünk nagyon.
Azért is örülünk a tavasznak, mert egész délelőtt kint lehettünk, ráadásul különösebb öltözködés nélkül. És akinek fontos volt, lemosta a kocsit, aki már nagyon szeretne biciklizni, az lemosta a bicikliket, és akinek a beton (a legnagyobb rajzlap), az lemosta a betont.


És ha kint voltunk, kint is éheztünk meg. Kézenfekvő volt hát, hogy kint is ebédeljünk. Nálunk a grillezés nem valami szórvány nyári tevékenység, hanem életforma. Bármilyen évszakban képesek vagyunk rá. Előző életünkben (mielőtt a gyerekeink megszülettek volna) karácsonykor fix program volt a kinti sütés-főzés. Mindig akkor esett a legjobban a forró étel, amikor egyébként hideg volt körülöttünk. Szóval felhoztam a pincéből a grillsütőt, és a szamovárt is, mert néhány éve - a Párom anyukájának köszönhetően - forró tea is készül ilyenkor. Ha már úgyis izzik a faszén.


Sütöttünk ketchupos-kólás csirkecombot, köretnek pedig almát. Sőt, kipróbáltuk a tofut is grillezve, és nagyon ízlett azoknak, akik egyébként is szeretik. És csináltam csoki fagyit is desszertnek, volt, aki sült almával ette, volt aki nem. Jó volt.
Ja, és a filc darabok. Ez lett belőle:


Főtt tojás szeletek és cikkek. A képen elég szürkésnek látszik az egész, de a valóságban fehér, aminek fehérnek kell lennie, és sárga, aminek sárgának. Még próbálkozom majd a fényképezéssel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…