Ugrás a fő tartalomra

Szezonnyitó

Már épp itt volt az ideje. Nagyon vártuk.
Minden nap megnézzük a hóvirágokat. Hogy legalább kibújtak-e a földből. Legalább egy kicsit. Persze könnyebb lenne, ha biztosan emlékeznék rá, tavaly hová ültettem a hagymákat, de így is izgalmas. Hóvirágnak nyoma sincs, és a hunyor sem virágzik még, de az ibolyák igen. És mi örülünk nagyon.
Azért is örülünk a tavasznak, mert egész délelőtt kint lehettünk, ráadásul különösebb öltözködés nélkül. És akinek fontos volt, lemosta a kocsit, aki már nagyon szeretne biciklizni, az lemosta a bicikliket, és akinek a beton (a legnagyobb rajzlap), az lemosta a betont.


És ha kint voltunk, kint is éheztünk meg. Kézenfekvő volt hát, hogy kint is ebédeljünk. Nálunk a grillezés nem valami szórvány nyári tevékenység, hanem életforma. Bármilyen évszakban képesek vagyunk rá. Előző életünkben (mielőtt a gyerekeink megszülettek volna) karácsonykor fix program volt a kinti sütés-főzés. Mindig akkor esett a legjobban a forró étel, amikor egyébként hideg volt körülöttünk. Szóval felhoztam a pincéből a grillsütőt, és a szamovárt is, mert néhány éve - a Párom anyukájának köszönhetően - forró tea is készül ilyenkor. Ha már úgyis izzik a faszén.


Sütöttünk ketchupos-kólás csirkecombot, köretnek pedig almát. Sőt, kipróbáltuk a tofut is grillezve, és nagyon ízlett azoknak, akik egyébként is szeretik. És csináltam csoki fagyit is desszertnek, volt, aki sült almával ette, volt aki nem. Jó volt.
Ja, és a filc darabok. Ez lett belőle:


Főtt tojás szeletek és cikkek. A képen elég szürkésnek látszik az egész, de a valóságban fehér, aminek fehérnek kell lennie, és sárga, aminek sárgának. Még próbálkozom majd a fényképezéssel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe