Ugrás a fő tartalomra

Szezonnyitó

Már épp itt volt az ideje. Nagyon vártuk.
Minden nap megnézzük a hóvirágokat. Hogy legalább kibújtak-e a földből. Legalább egy kicsit. Persze könnyebb lenne, ha biztosan emlékeznék rá, tavaly hová ültettem a hagymákat, de így is izgalmas. Hóvirágnak nyoma sincs, és a hunyor sem virágzik még, de az ibolyák igen. És mi örülünk nagyon.
Azért is örülünk a tavasznak, mert egész délelőtt kint lehettünk, ráadásul különösebb öltözködés nélkül. És akinek fontos volt, lemosta a kocsit, aki már nagyon szeretne biciklizni, az lemosta a bicikliket, és akinek a beton (a legnagyobb rajzlap), az lemosta a betont.


És ha kint voltunk, kint is éheztünk meg. Kézenfekvő volt hát, hogy kint is ebédeljünk. Nálunk a grillezés nem valami szórvány nyári tevékenység, hanem életforma. Bármilyen évszakban képesek vagyunk rá. Előző életünkben (mielőtt a gyerekeink megszülettek volna) karácsonykor fix program volt a kinti sütés-főzés. Mindig akkor esett a legjobban a forró étel, amikor egyébként hideg volt körülöttünk. Szóval felhoztam a pincéből a grillsütőt, és a szamovárt is, mert néhány éve - a Párom anyukájának köszönhetően - forró tea is készül ilyenkor. Ha már úgyis izzik a faszén.


Sütöttünk ketchupos-kólás csirkecombot, köretnek pedig almát. Sőt, kipróbáltuk a tofut is grillezve, és nagyon ízlett azoknak, akik egyébként is szeretik. És csináltam csoki fagyit is desszertnek, volt, aki sült almával ette, volt aki nem. Jó volt.
Ja, és a filc darabok. Ez lett belőle:


Főtt tojás szeletek és cikkek. A képen elég szürkésnek látszik az egész, de a valóságban fehér, aminek fehérnek kell lennie, és sárga, aminek sárgának. Még próbálkozom majd a fényképezéssel.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...