Ugrás a fő tartalomra

Gumicukor ?

Reggelire!
Még múlt héten kezdődött. Hogy mi miért nem veszünk soha gumicukrot. Mert ennyi erővel akár a linóleumot is rághatnád, azért - az összetevői közt nem sok különbség van. De miéééért? De mi miért neeem veszünk soha gumicukrooot? Azért a soha nem teljesen fedi a valóságot. Vettünk már. És valószínűleg fogunk is még venni. De mi miért nem veszünk soha gumicukrot?????
Na jó, legyen, csináljunk gumicukrot. Alma van itthon, szerencsére a zöldségesnél kaptunk birsalmát is. Megtisztítottuk, felkockáztuk, egy kanál cukorral és egy citrom levével összefőztem. A turmixba a zselatint is beleborítottam, ez az én módszerem a "csomómentesre keverjük"-re. Újraforraltam, és jégkockatartókba osztottam szét a pürét. Másnap reggelre megszilárdult, tökéletes gumicukor állagú lett.



Emlékeztek még a kék krémesdoboz tetőben a fehér gyöngyökre? Mutatom, mi lett belőle:


Ez bizony egy kaláris. Tudom, hogy készen is lehet kapni, de ragaszkodom hozzá, hogy a kisasszonynak is legyen hozzáadott értéke a dologhoz. Tavaly pirosat fűztünk, apró kásagyöngyből, na azt soha többet. Legalábbis, ha egy mód van rá. Ez most eggyel nagyobb gyöngyből készült, így már sokkal jobban lehetett haladni. A képen nem látszik, de 121 cm hosszú a gyöngysor.
És ilyen lesz péntek délután:


Sőt, még ennél is szebb.

Voltam vásárolni. Kincsekre bukkantam.
Mindenki ismeri az érzést, amikor hazaér a bevásárlásból, és a gyerekei olyan arccal néznek rá, mintha a Twist Oliver egyik jelenetében lennének. Ilyenkor illik valami kincset elővenni a szatyorból. Valami pulyahülyítőt. Én most ezzel álltam elő:
200 forint volt darabja. Mert a legkisebb is számít. :)

És találtam mást is. Azzal kezdem, hogy mi nem nézünk tévét. És a kisasszonyok sem. És dvd-t is csak ritkán, sok szempont alapján kiválasztva, családi programként, együtt. Eddig csak mesefilmek voltak műsoron, max. 10 perc egy epizód, abból megnéztünk kettőt, akkor is a másodikat már unták, elég is ennyi.
De a múlt héten sokadszor olvastuk a Hajónaplót. Tudom, hogy a könyvtárban az ifjúsági regények közt kellene keresnem, tehát nem kifejezetten a nagycsoportosok könyvei közt, de nálunk már tavaly is nagy kedvencnek számított. Szerintem semmi olyan nincs benne, amit egy 6 éves ne tudna megérteni, vagy feldolgozni. És nem is biztos, hogy így kell ezt nézni, egyszerűen van egy történet, ami tetszik a gyerkőcnek, szórakoztatja, érdekli, és az összes szülői szempontunknak is megfelel, akkor hát olvassuk.
Egyik este elkezdtünk a Párommal a filmes változatról mesélni a csajoknak. Egymás után jutottak eszünkbe a jelenetek, és az egésznek az lett a kifutása, hogy miért is nincs meg nekünk ez a dvd???
És láss csodát, ezt találtam:

És igen, tényleg ennyibe kerül. Minden kívánságom így teljesüljön.
Mi tegnap déli alvásidőben néztük a vakációt, a csajok az utólsó húsz percnél csatlakoztak, amennyit láttak belőle, azon jól szórakoztak, sokat nevettek. És ez arra is jó apropó volt, hogy beszélgessünk arról, hogy a film sosem pontosan ugyanazt a történetet meséli el, mint a könyv.

És még csak most csengett le nálunk az a bizonyos 6. születésnap. Merthogy 6 éves korban van egy kötelező oltás. És ehhez kapcsolódik nálunk egy szokás, miszerint aki oltást kap, választhat egy könyvet. Ezért könyvesboltban is jártunk a hétvégén:

A végére pedig a szokásos:

Megjegyzések

  1. Szia Éva!
    Nézz be hozzám, szeretnék adni neked valamit!

    ezt már egyszer írtam,,, olvastad?
    Gyere-gyere be hozzám
    http://ceffaviragboltja.blogspot.com/2011/01/dijat-nyertem.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…