Itt van!

Itt van, megérkezett, VÉGRE! Itt a tavasz! Ma este, amikor kimentem a kutyának enni adni, tavaszillatú eső esett! Az egyik kedvenc illatom. (És néhány hete felfedeztem, hogy a Kenzo egyik férfiparfümjének is tavaszi eső illata van.)

Ki lehet az, ki lehet az,

ki a jeget összetörte,

s hegytetőkről le a völgybe

a havat mind lesöpörte?

Telet űző, fűnövesztő,

haranghangú, csengettyűző,

a természetet felébresztő kikelet.

Vajon ki lehet?

A tavasz bizony.

Mostanában sok találós kérdést olvasok. Meggyőződésem volt, hogy a találós kérdéseket csak a pedagógusok szeretik, engem legalábbis sosem érdekeltek különösebben, akármennyire is próbálkoztak az óvónénik meg a tanítónénik. De kiderült, hogy a gyerekeim is szeretik.  Lehet, hogy csinálok majd (= majd egyszer) találós kérdéses kártyákat is.

Jöhet még egy?

Vigyázz rá, mert nagyon ravasz,

s hamar becsap, ő a ...

... tavasz!

Na még egyet?

Ezt fejtse meg, aki tudja:

télen fehér, nyáron barna,

füle nagy, de farka kurta. Mi az?



Neeeeem, nem a tavasz, hanem a nyúl.

Most ilyeneket varrtam. Eredetileg tojásmelegítőnek, de délután szembesülnöm kellett azzal, hogy bábozni is remekül lehet vele. Tökéletesen áthidalják az ujjbábok és a hagyományos kesztyűbábok közti - eddig általam nem is nagyon észlelt - hiányt. De igazuk van ám a kisasszonyoknak. Az ujjbábokkal csak a baj van. Mire feligazgatják az ujjukra, már le is esik. A normál méretű kesztyűbábok meg nagyok rájuk. Ezekkel viszont egész jól boldogultak.

Mit szólnátok, ha most ez lenne a játékban? Aki szeretné megnyerni ezt a két nyuszkót, küldjön egy nyuszis verset vagy találós kérdést. (Minden verset és találós kérdést csak egyszer veszek figyelembe.) Sorsolás március 31-én.

Ma nekivágtam a nagyvilágnak. Nagyon elszántam magam, hogy vásárolni fogok. Elsőszülöttem ugyanis táncol március 15-én a városi ünnepségen, és egész jól bepörgettem magam azon, hogy meg fog fagyni. (A főtéren lesz az ünneplés.) Már megkapták a fellépő ruhát, ( fehér vászonszoknya, fehér vászonblúz) és az üzenetet, hogy mindenki hozzon aláöltözni amit csak tud, fehéret. Amíg azt hittem, hogy van egy fehér pulcsija, az jó lesz a blúz alá, addig egész jól elvoltam a tudattal, hogy "csak" egy fehér vastag harisnyát kell szereznem. De aztán rájöttem, hogy az a fehér pulcsi már ősszel kicsi volt rá, úgyhogy elindultam beszerző körútra.

És szembesültem azzal, amin minden évszakváltáskor dühöngeni szoktam. A boltokban a döntéshozók fejében már kitavaszodott, tehát kizárólag rövid ujjú felsőket találtam. (Emberek! Nyáron is van esős idő, meg este, akkor is kell pulcsi! Hát még márciusban!) És voltak még a szezonvégi, akciós télikabátok. Másodszülöttemnek tavaszi, vékony kabát kellene. Már látom, hogy reménytelen. Egyszerűen nincsenek a boltokban átmeneti évszakok.

A kedvencem, amikor augusztus utolsó hetében felkerekedek széldzsekit venni. És néz rám az eladó, nagy kerek szemekkel, hogy de hisz még nyár van! Igen, b...meg, de két nap múlva egy reggel arra ébredünk, hogy ősz van, és a gyerekre akkor is adnom kellene valami időjárásnak megfelelő ruhát. És épp ezen az első őszi reggelen szoktak megjelenni a boltokban a sídzsekik.

És persze fehér, minta nélküli harisnyát is csak 6-12 hónapos méretben találtam. 

De nem jöttem haza üres kézzel. Vettem tojástartót, darabját 150 forintért.

Itthon előszedtem a már meglévő tyúkocskás tojástartókat is.

Fogalmam sincs, hogy hol, mikor, mennyiért és miért vettem meg őket, de még mindig nem bántam meg. Ezt a tejkiöntőt viszont ősszel sikerült egy piacon lealkudnom 150 forintra.

Ha így, együtt nézem a társaságot, azt kell gondoljam, elég érdekesen néz majd ki a húsvéti asztalunk.

 

És mit vettem még? Könyvet.

Épp aktuális most nálunk ez a téma. Egyébként meglehetősen konzervatívan állok a könyvekhez, azt képzelem, hogy olvasni, nézegetni kell őket, ezért nincsenek is nálunk ilyen kinyithatós, kirakós, forgatós, ajándék jár hozzá stb. típusú könyvek. De azt gondoltam, ez még belefér, ráadásul nincs nagy választék fogváltás témában a könyvesboltokban. Ma már átolvastuk, átbeszéltük, és teljesen rendben van a könyv. Gyerekek számára érthetően magyarázza el az egész fogváltást, úgy, hogy a kiscsoportosom is megértette, és a nagycsoportosom is jól szórakozott.

Van még egy könyvünk a fogváltásról, az a teljesen váratlan helyeken kapható 199 forintos könyvecskék közül való.

Ez nem magyaráz, hanem mesél, a fogváltás körüli varázslatról szól. Az tetszett meg benne, hogy a fogtündér nem pénzt tesz a párna alá, hanem egy virágmagot hoz a tejfogért cserébe, amit elültetnek, és arra emlékezteti a kislányt, hogy a fogait ugyanolyan gondosan kell ápolnia, mint a virágját.
Szerintem kedvesebb, szebb ez a mese a virágról, mint a pénz. Ráadásul, nem is értem, miért kellene pénzt adni egy gyereknek egy olyan dologért, amire semmi befolyása, magától bekövetkezik. És mit tanítok meg ezzel a gyereknek? Neked, édesem, nem kell csinálnod semmit, még csak ne is igyekezz egy kicsit sem, majd repül a sültgalamb bele a szádba, anyuka rakja bele apró darabokra vágva, hogy rágnod se kelljen, neked elég volt megszületni.
A könyvben így néz ki a fogtündér:

Elsőszülöttem párnájára meg egy ilyen röppent az éj leple alatt:

A sebtiben összetákolt ( fürdés alatt) szütyőjében egy virághagymát hozott, amit majd elültetünk, és a kisasszony gondozhatja nagy szeretettel.
Sokat gondolkodtam hogyan adjuk meg a módját a fogváltásnak, szerintem ez is egy amolyan ünnepféle, aminek nem nagyon van kultúrája, hagyománya. Ez lett belőle. Úgy tűnik, mindnyájunk megelégedésére.
A másik ilyen kultúra és hagyomány nélküli ünnep a gyermeknap, na ezzel vagyok még nagy bajban minden évben.