Ugrás a fő tartalomra

Ejjj, de érett már ez!

Kell egy lépcső. Egy nagyon különleges, nagyon helytakarékos lépcső, amit az alig 1m2-es födémnyílásba be tudunk illeszteni. Semmi gond, felkutatok egyet, a beszerzés elég jól megy nekem. És tarararamm, íme, már meg is találtam, íme, itt van, egyetlen eddig látott lépcsőre sem hasonlít, tök jól néz ki, ráadásul csupán 1m2 a helyigénye. Ára mondjuk nincs, de biztosan ismered te is a jelszót, pénz a legkevesebb!, kiderítem, mennyibe kerül ez a lépcső. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Hiába írtam az eladónak többször is a honlap üzenőfelületén és e-mailben is, választ nem kaptam. A megadott telefonszámon előfizető nem kapcsolható. (De szeretem az ilyen hirdetőket!) 

Piros helytakarékos lépcső - tetőtér ötlet
Kép innen

Jó, akkor csináltatunk egy ilyen lépcsőt. Keresek egy lépcsőgyártót (létezik olyan egyáltalán???), és megkérdezem, tud-e ilyen lépcsőt gyártani és mennyiért. És láss csodát, 10 perc múlva meg is volt egy lépcsőgyártó (ezek szerint van ilyen) minden elérhetősége, írtam is neki az e-mailt, másnapra válaszolt is, ez aztán az ígéretes kezdet.
Jöttek-mentek az e-mailek, sms-ek, telefonálgattunk, küldözgettük a fényképeket, én rögtön az elején hívtam, jöjjenek el, nézzék meg, hová kerül majd az a lépcső. Köszönték az invitálást, de ők előbb inkább terveznének, számolnának, mert ha nagyságrendileg más összegről beszélünk, akkor kár is idejönni, a benzinköltségről nem is beszélve. 
Teltek a hetek, de legalább nem eredménytelenül. Odáig jutott ez a távkapcsolat, hogy egy műhelyben ott volt a lépcsőnk kiszerkesztve, osb-ből néhány lap próbából kivágva, nálunk ugyanazok a lapok kartonból kivágva, a padlóra felragasztva... Míg végül eljött a nagy pillanat, sikerült rábeszélnem a lépcsősöket (apa és fia), hogy jöjjenek el, nézzék meg a helyszínt.
Meg is érkeztek, megmutattam nekik, hová kerül majd a lépcső, honnan kell majd indulni, hová fordul majd be a tetőtérben, a fiatalabbal arról beszélgettünk, hogy kerül majd be a házba a cucc (nagyon elégedett volt a körülményekkel, be lehet állni teherautóval az udvarra, az ajtón és az egyik ablakon is befér egyben a lépcső,  nem kell itt puzzlezni, hegeszteni, bent van elég tér, hogy felállítsák, minden nagyon szép és jó), a papa meg csak állt, nézte kicsire összehúzott szemmel a lépcső helyét, mint Charles Bronson egy cowboyos filmben.

Kép innen
Egyszer csak megszólal a papa, de csak úgy a foga közt, hetykén:
- Én ezt nem csinálom meg.
- ??? (Mi van?!)
- Én ezt a lépcsőt nem csinálom meg. (De hogy milyen büszkén jelentette be, látszott, hogy nagyon machonak érezte magát.)
-??? Miért???
Kb. az volt a válasz, hogy mert ha ő megcsinálja ezt a lépcsőt, idehozza, beszereli, mi majd azt fogjuk mondani, hogy nem kell mert nem tetszik.
-??? Kérhetem, hogy ne döntse el helyettünk, hogy nekünk mi tetszik?
- Nem, én tudom, hogy maguknak majd nem tetszik, és nem csinálom meg azt a lépcsőt. Nem és nem.  (A száját dacosan összeszorította, szerintem még toppantott is.)
- ??? (Mi van?! Mi a jó ...........van?! Ez az ember tudna nekünk egy lépcsőt csinálni, amivel már eddig is több hetet dolgozott, kiszerkesztette, megvan neki a pontos méretezés, próbából kivágott néhány lépcsőfokot, be lehetne hozni a házba, be lehetne szerelni, úgy tűnik, az anyagiakban is meg tudnánk egyezni, és akkor nekiáll itt játszani az óvodást???!!!) 
A fia próbált közvetíteni, hogy de papa így, meg de papa úgy, de a papával nem lehetett beszélni, csak hajtogatta hogy nem és nem.
- Akkor meg menjenek innen. 
- ??? (Azt a döbbent csendet.)
- Jól hallották, menjenek innen. 
Erre a fiú belekezdett egy jajveszékelésbe, hogy jaj, most biztosan dühös vagy, jaj nagyon haragszol, jaj, jaj.
-Igen, annyira dühös vagyok, hogy minden jólneveltségemre szükségem van, hogy viszonylag higgadt tudjak maradni. Menjenek innen, de nagyon gyorsan.

Kb. 10 másodperc múlva már itt sem voltak.

Ejjj, de érett már ez, hogy egy kivitelező-jelöltet elzavarjak innen. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…