Ugrás a fő tartalomra

Ejjj, de érett már ez!

Kell egy lépcső. Egy nagyon különleges, nagyon helytakarékos lépcső, amit az alig 1m2-es födémnyílásba be tudunk illeszteni. Semmi gond, felkutatok egyet, a beszerzés elég jól megy nekem. És tarararamm, íme, már meg is találtam, íme, itt van, egyetlen eddig látott lépcsőre sem hasonlít, tök jól néz ki, ráadásul csupán 1m2 a helyigénye. Ára mondjuk nincs, de biztosan ismered te is a jelszót, pénz a legkevesebb!, kiderítem, mennyibe kerül ez a lépcső. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Hiába írtam az eladónak többször is a honlap üzenőfelületén és e-mailben is, választ nem kaptam. A megadott telefonszámon előfizető nem kapcsolható. (De szeretem az ilyen hirdetőket!) 

Piros helytakarékos lépcső - tetőtér ötlet
Kép innen

Jó, akkor csináltatunk egy ilyen lépcsőt. Keresek egy lépcsőgyártót (létezik olyan egyáltalán???), és megkérdezem, tud-e ilyen lépcsőt gyártani és mennyiért. És láss csodát, 10 perc múlva meg is volt egy lépcsőgyártó (ezek szerint van ilyen) minden elérhetősége, írtam is neki az e-mailt, másnapra válaszolt is, ez aztán az ígéretes kezdet.
Jöttek-mentek az e-mailek, sms-ek, telefonálgattunk, küldözgettük a fényképeket, én rögtön az elején hívtam, jöjjenek el, nézzék meg, hová kerül majd az a lépcső. Köszönték az invitálást, de ők előbb inkább terveznének, számolnának, mert ha nagyságrendileg más összegről beszélünk, akkor kár is idejönni, a benzinköltségről nem is beszélve. 
Teltek a hetek, de legalább nem eredménytelenül. Odáig jutott ez a távkapcsolat, hogy egy műhelyben ott volt a lépcsőnk kiszerkesztve, osb-ből néhány lap próbából kivágva, nálunk ugyanazok a lapok kartonból kivágva, a padlóra felragasztva... Míg végül eljött a nagy pillanat, sikerült rábeszélnem a lépcsősöket (apa és fia), hogy jöjjenek el, nézzék meg a helyszínt.
Meg is érkeztek, megmutattam nekik, hová kerül majd a lépcső, honnan kell majd indulni, hová fordul majd be a tetőtérben, a fiatalabbal arról beszélgettünk, hogy kerül majd be a házba a cucc (nagyon elégedett volt a körülményekkel, be lehet állni teherautóval az udvarra, az ajtón és az egyik ablakon is befér egyben a lépcső,  nem kell itt puzzlezni, hegeszteni, bent van elég tér, hogy felállítsák, minden nagyon szép és jó), a papa meg csak állt, nézte kicsire összehúzott szemmel a lépcső helyét, mint Charles Bronson egy cowboyos filmben.

Kép innen
Egyszer csak megszólal a papa, de csak úgy a foga közt, hetykén:
- Én ezt nem csinálom meg.
- ??? (Mi van?!)
- Én ezt a lépcsőt nem csinálom meg. (De hogy milyen büszkén jelentette be, látszott, hogy nagyon machonak érezte magát.)
-??? Miért???
Kb. az volt a válasz, hogy mert ha ő megcsinálja ezt a lépcsőt, idehozza, beszereli, mi majd azt fogjuk mondani, hogy nem kell mert nem tetszik.
-??? Kérhetem, hogy ne döntse el helyettünk, hogy nekünk mi tetszik?
- Nem, én tudom, hogy maguknak majd nem tetszik, és nem csinálom meg azt a lépcsőt. Nem és nem.  (A száját dacosan összeszorította, szerintem még toppantott is.)
- ??? (Mi van?! Mi a jó ...........van?! Ez az ember tudna nekünk egy lépcsőt csinálni, amivel már eddig is több hetet dolgozott, kiszerkesztette, megvan neki a pontos méretezés, próbából kivágott néhány lépcsőfokot, be lehetne hozni a házba, be lehetne szerelni, úgy tűnik, az anyagiakban is meg tudnánk egyezni, és akkor nekiáll itt játszani az óvodást???!!!) 
A fia próbált közvetíteni, hogy de papa így, meg de papa úgy, de a papával nem lehetett beszélni, csak hajtogatta hogy nem és nem.
- Akkor meg menjenek innen. 
- ??? (Azt a döbbent csendet.)
- Jól hallották, menjenek innen. 
Erre a fiú belekezdett egy jajveszékelésbe, hogy jaj, most biztosan dühös vagy, jaj nagyon haragszol, jaj, jaj.
-Igen, annyira dühös vagyok, hogy minden jólneveltségemre szükségem van, hogy viszonylag higgadt tudjak maradni. Menjenek innen, de nagyon gyorsan.

Kb. 10 másodperc múlva már itt sem voltak.

Ejjj, de érett már ez, hogy egy kivitelező-jelöltet elzavarjak innen. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...