Ugrás a fő tartalomra

Majd én

megmutatom, veszek én olyan széket, hogy még! Olyan széket veszek, amilyet még nem látott a világ. Csak néhány hétig kellett keresgélnem, de rátaláltam! Mutatom a Páromnak a hirdetést, nézi csodálkozva, hogy hű, neki biztos, hogy soha nem jutott volna eszébe, hogy ilyen is lehet egy szék, de ez nagyon jól néz ki, épp csak kicsit extrém, kell ez nekünk. Olvassuk a hirdetés szövegét, hát, a szék centire pontosan épp akkora, amekkora nekünk kell. Befér a kocsiba is, nincs is tőlünk messze, az ára meg egyenesen kedvező.
Írtam is az eladónak, mikor mehetnénk megnézni a széket.
Egy egész hétig vártam a választ, hiába. Ilyenkor általában ki is szoktam szállni az üzletből, úgy gondolom, ha a hirdetésben meg van adva e-mail cím, elvárhatom az eladótól, hogy kommunikáljon e-mailben. De ez a szék annyira nekünk való volt, hogy nem hagytam annyiban, telefonáltam.
Jaj, ön érdeklődött e-mailben múlt héten?
Bizony.  
Ó, hát ezek szerint tényleg érdekli a szék. (Mi másért írtam volna az e-mailt?) Persze, megvan még, de épp most jelentkezett egy másik érdeklődő is. 

És ez már a második jel volt, hogy engedjem el ezt a széket. Mostanában gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy hónapokon át hirdetnek valamit, aztán amint érdeklődni kezdek, rögtön felbukkan egy másik vásárlójelölt is. Bennem nincs versenyszellem, és szeretem azt hinni, hogy kinőttem az óvodáskori de úgyis én láttam meg  először típusú játszmákból, ezért ilyen esetekben mindig azonnal átengedem a másik érdeklődőnek a kiszemelt árut. (Amit aztán az eladó továbbra is hónapokig hirdet, de ez már más téma.) Most viszont abban maradtunk, visszahív az eladó néhány nap múlva, a másik érdeklő elvitte-e a széket.

urban_philosophy_chair_nissa_kinzhalina_02
A kép csak illusztráció. Itt találtam.

Eltelt néhány nap, és még annál is több, gondoltam, rácsörgök az eladóra, mi van a székemmel, megvette-e a másik nagyon komoly érdeklődő, vagy mégsem.
Volt másik érdeklődő is? Jaj, már nem is emlékszem. Mindegy, a lényeg, hogy még nem adtam el a széket, megvan még.
Mikor lehetne megnézni?
Hááát, mi most nem vagyunk itthon, aztán egy pár napig vidéken leszünk, vagy külföldön, de nem baj, mert a szék nem is itt van, hanem egy másik városban (100 km-rel odébb, mint ami a  hirdetésben írva volt), a férjem barátjáéknál, mert ők árulják, vagyis én árulom, csak náluk van a szék, szóval ott lehet megnézni a széket.
De a hirdetésben nem ezt írták. Ha tudom, hogy ott a szék, nem is érdeklődök. 
Ó, hát nincs olyan messze az, magukhoz majdnem közelebb is van. (Majdnem. Csak 90 km plusz.) Ha esetleg arra járnak, nézzék meg.
Ha esetleg... Akkor mondjon egy címet, kérem, hogy hová kellene mennünk a székért.
Hű, hát én nem tudom. Ha már ott lesznek, a pékségnél érdeklődjenek. Lehet, hogy ott a szék, vagy ott meg tudják mondani, hol van. Ismeri azt a pékséget?
Nem. Én még soha nem jártam abban a városban, azt sem tudom, hány pékség van ott. Így biztosan nem fogok rábukkanni a székre, amit ön árul. (Kezdtem azt érezni, hogy ő is nagyon szeretné megtudni, hol az a szék, és velem akarja megkerestetni.)

Abban maradtunk, ha majd visszajön a férje (aki lement a gyógyszertárba a nagymamával - mindenkiről megtudtam, hol van, csak a szék nincs meg), megkérdezi a barát elérhetőségeit, és küldi sms-ben. 
Azóta is küldi. És azóta is árulja a széket. Mert ő is csak eladni akar.



Megjegyzések

  1. Ilyen egy hülyét?! Egyébként mi sokfelé járunk az országban, nagy a kocsink is, belefér a széked, ha megbeszéljük (és tényleg el akarja adni a szárcsa) szívesen elvisszük Neked.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, igazán kedves felajánlás. Azóta már elengedtem ezt a témát, az eladó továbbra sem jelentkezik, én pedig nem fogom nyomozni senki eladó áruját. Majd találok másikat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…