Ugrás a fő tartalomra

Megtetszett

egy szék. Már megint. Igazából már évek óta tetszik, de mostanra kerekedett hozzá ideológia is, a gyereknek szüksége van rá. A hirdetésben szereplő szék épp olyan, mint ami nekem a gyereknek kell, jól néz ki, jó állapotban van, jó áron, jó helyen. Hívom az eladót, engedjen az árból és már megyünk is a székért.
Az alku megszületett, úgy tűnik, sima ügy az egész. Érdekes fordulatot akkor vesz a dolog, amikor ahhoz a részhez érünk, hogy hová menjünk a székért. Általában próbálok keresni köztes megoldást, megbeszélem az eladóval, hogy hozza el a cuccot egy bevásárlóközpont parkolójába, ami mindkettőnknek útba esik. A rugalmasabb eladókkal ez könnyen megy, egyeztetünk helyszínt, időpontot, rendszámot, fél perc alatt meg is van az adásvétel. A mostani eladó, amint meghallja, honnan mennénk a székért (gondoltam, elmondom, mi hol vagyunk, ő elmondja, ő hol van, a kettő közt találkozunk), heves sajnálkozásba kezd. Hogy jaj-jaj, és onnan jönnétek, egész idáig, jaj, hát az nagggyon messze van, jaj, és csak ezért az egy székért, jaj, hát nem is tudom, mit csináljak.
Mondjon egy időpontot, hogy mikorra menjünk a székért.
Nem ment könnyen, sokszor végig kellett hallgatnom, hogy milyen rossz és nehéz már nekünk, hogy ott lakunk, ahol, és nem mondjuk az eladó szomszédságában (???), de végül csak sikerült megállapodnunk egy időpontban, hogy mikorra megyünk a székért. Igen, olyan messziről, és igen, jaj, de nagyon rossz nekünk. 
Azért majd felhív előtte, mert ő nem ott van, ahol a szék, hanem kb. 2 órányi járóföldre, de mi is elég messze vagyunk, mennyi idő is?
20 perc. 30, ha nagy a forgalom. 

Megbeszélt időpontban nem hívott az eladó, hogy elindult a szék felé, "kezdjünk mi is készülődni az utazás előtt" (igen, így mondta), csak órákkal később. Hogy nekünk már biztos késő (igen, nálunk már az esti alvásidő közeledett), jaj, de nagyon sajnálja, jaj-jaj, de milyen kár, hogy ez így alakult (Nem így alakult, az eladó nem tartotta az időpontot, amiben megállapodtunk.), jaj-jaj, mi meg olyan messziről, csak ezért a székért, gondolja, hogy szükségünk lenne rá, ezért akarjuk megvenni, jaj, hát mert annyira sajnál bennünket, ő utánvéttel feladja nekünk postán.
Jó. (Csak kapjuk már meg valamiképpen azt a széket.)
Én megadom a címet, ő sajnálkozik, megy ez, mint a karikacsapás.

Másnap csöng a telefonom. Az eladó hív. Hogy ő itt van a postán a székkel, most akarja feladni, már sorra is került, de aztán inkább mégsem adta föl, mert megtudta, mennyi lenne az utánvét, jaj, nagyon drága, és az nekem biztosan nem érné meg.
(Huh. Korábban is sejtettem, hogy ebből blogbejegyzés lesz, de most már biztos :-)
Ok., adja föl simán, én meg átutalom az árát.
Az utalást, azt ő inkább nem szeretné.
(Mit lehet erre mondani? Becsomagolja a cuccot, elviszi a postára, végigállja a sort, majd úgy dönt, mégsem adja föl a csomagot, de eldönti helyettem, hogy nekem mi nem éri meg???)
Jó, rendben, köszönöm, akkor ezek szerint én ezt a széket nem tudom megvenni. Semmi baj, majd veszek egy másikat.
Jaj, ő annyira sajnálja, most hazaviszi ezt a széket, és így, becsomagolva elrakja nekem, nem adja el másnak, bármikor, ha arra járunk, csak menjünk be érte.
Sajnos, nem járunk arra, tudja, nagyon messze lakunk :-)

Még aznap este találtam egy másik hirdetést, megalkudtunk, átutaltam a szék árát, az eladó másnap feladta postán, harmadnap délben már azon üldögélt a kisasszony.

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Ez csak egy virtuális szék, azért használom ezekben a bejegyzésekben, mert azt még nem akartam venni. De előbb-utóbb felbukkannak majd ezek a tárgyak a blogon.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…