Ugrás a fő tartalomra

Na, ez is megért volna

egy kisboltos bejegyzést. Röviden annyi történt, hogy megláttam, első ránézésre beleszerettünk mindnyájan, ha nem is könnyen, de sikerült felvenni az eladóval a kapcsolatot (legyen elég annyi, hogy telefonszámnak, rendkívül elmésen, a 06-12-345-67-89 számsort adta meg), meg is egyeztünk, ... és másfél hónap múlva már nálunk is volt a cucc.
Hogy mi is az? Egy korábbi képen látszik. Egy részlete legalábbis. De most meg tudom mutatni teljes pompájában, a végleges helyén.


Bizony, ez egy sárkány. Vízköpő. Nem is egy, hanem négy, a négy leszálló csatornaág végére egy-egy. 


Annak idején az ácsnak még a hirdetést mutattuk a neten, ő is teljesen belelkesült, hogy csinál hozzá nekünk szűkítőt, hogy a nagyobb keresztmetszetű csatornák végére fel lehessen szerelni a sárkányokat. 

Az árnyéka is jól néz ki

Két sárkány lent van, kb. bokamagasságban, de a másik kettő magasabbra került, hogy esővízgyűjtő férjen alá. Mert esővízgyűjtő kell, az nem is kérdés. De milyen?
A nagy, zöld, barkácsáruházi műanyagot ki is zártuk. Most olyan van, nem vált be. Azon kívül, hogy nem túl szép, nem is túl tartós. Nálunk legalábbis néhány évente tönkremegy egy, egyszerűen szétválik a forrasztás mentén. Pedig figyelünk rá, hogy télen ne maradjon benne víz, nehogy szétfagyjon. 
Aztán a neten keresgéltem, találtam szépet is, csúnyát is, drágán is és nagyon drágán is. 
Majd taktikát váltottam. Átgondoltam, milyen esővízgyűjtőt keresek: ne legyen műanyag, ne legyen fa, szürke, fekete vagy fehér legyen, és ennyi. Az sem baj, ha nincs rajta csap, eddig is felülről mertük ki a vizet a locsolóval. 

A színe szürkésfehér, vagy világos szürke,
és sikerült olyat venni, aminek teljesen tiszta
a belseje
Mondjuk a belseje rondabarna, de ne legyünk telhetetlenek.


Amikor hazahozta a Párom a sárkányokat, persze mind ott tolongtunk a csomagtartónál, hogy segítünk kipakolni. Nagyban nézegettük, csodáltuk, forgattuk a négy sárkányt, amikor az egyik megmozdult! De tényleg. Gondolhatod, hogy megijedtünk. Nem kevés bátorság kellett, hogy újra közel menjünk a jószágokhoz, de végül győzött a kíváncsiság. Így tudtuk meg, hogy a sárkányainknak mozog az állkapcsuk, tudják nyitni-csukni a szájukat.

 


Persze, hogy elneveztük a sárkányokat. Az egyszerűség kedvéért mindegyiknek ugyanazt a nevet adtuk, de az legalább mesebeli. Kitalálod?










Megjegyzések

  1. Nevesített mesebelei sárkány? Esetleg Süsü? :) nagyon klassz sárkányok, igazán ötletes díszítőelem :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi a dicséretet. Nem, nem Süsünek neveztük el a sárkányokat, az annyira kézenfekvő lett volna. Más ötlet, esetleg?

    VálaszTörlés
  3. Igen, tényleg, de nem róla neveztük el őket. Más ötlet, esetleg?

    VálaszTörlés
  4. Fuhur a szerencsesárkány a Végtelen Történetből?

    VálaszTörlés
  5. Fuhur a szerencsesárkány a Végtelen Történetből?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csak nem is ő. Más ötlet, esetleg?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…