Ugrás a fő tartalomra

Itt van

az ősz, az utolsó nagy kertészkedések, ültetések ideje. Szombaton a ragyogó napsütésben elültettünk rengeteg virághagymát - tavasszal majd a fehér összes árnyalatában pompázik a kertünk.
Már csak egy fa hiányzik, azt is tudjuk milyen, a hivatalos neve japán csüngőakác (Sophora japonica Pendula), de mi csak elefántfának hívjuk, mert távolról úgy néz ki, mint egy  ormányát lógató elefánt.

Kép innen

Vagy egy csapat, ormányát lógató elefánt.

SOPHORA japonica 'Pendula':
Kép innen
Nosza, irány a kertészet.

1. kertészet

- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, egy japán csüngőakác fát szeretnék venni.
- Az milyen lehet? Egy pillanat, megnézem a neten.
(Pár pillanat múlva vissza is jött, továbbra sem tűnt úgy, mint aki tudja, milyen fáról van szó.)
- Hááát, jöjjön, megnézzük van-e. Szóljon, ha megtalálta.
Végigjártuk a kertészetnek azt a részét, ahol a díszfák voltak, de nem találtunk.

2. kertészet

- Jó napot kívánok, tudna segíteni?
- Természetesen.
- Japán csüngőakácot szeretnék.
- Már mutatom is.
Az eladó korát meghazudtoló fürgeséggel megindult, én követtem. Hamarosan lefékezett:
- Na, itt is vagyunk. Ez az a fa? 
(Pedig úgy tűnt, tudja, milyen fáról van szó.)
- (Ööööö. Hááát. Hogy is fogalmazzak) NEM. (Egy fa előtt álltunk, aminek lefelé lógtak ugyan az ágai, de olyan levelei voltak, mint a cseresznyefának. Azért az akácnak elég jellegzetes levele van, nem nagyon lehet mással összekeverni.) Szerintem ez egy csüngő ágú japáncseresznye.
- Tényleg, de jó, hogy mondja! Ezek szerint összekevertem. Akkor akác nincs.

3. kertészet

- Jó napot kívánok, japán csüngőakácot szeretnék vásárolni.
- Egy pillanat, megnézem a gépben. Igen, van két darab. Kint az udvaron megmutatja a kollégám.

És ennyi. Csak happy end lett a vége.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…