Ugrás a fő tartalomra

Itt van

az ősz, az utolsó nagy kertészkedések, ültetések ideje. Szombaton a ragyogó napsütésben elültettünk rengeteg virághagymát - tavasszal majd a fehér összes árnyalatában pompázik a kertünk.
Már csak egy fa hiányzik, azt is tudjuk milyen, a hivatalos neve japán csüngőakác (Sophora japonica Pendula), de mi csak elefántfának hívjuk, mert távolról úgy néz ki, mint egy  ormányát lógató elefánt.

Kép innen

Vagy egy csapat, ormányát lógató elefánt.

SOPHORA japonica 'Pendula':
Kép innen
Nosza, irány a kertészet.

1. kertészet

- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, egy japán csüngőakác fát szeretnék venni.
- Az milyen lehet? Egy pillanat, megnézem a neten.
(Pár pillanat múlva vissza is jött, továbbra sem tűnt úgy, mint aki tudja, milyen fáról van szó.)
- Hááát, jöjjön, megnézzük van-e. Szóljon, ha megtalálta.
Végigjártuk a kertészetnek azt a részét, ahol a díszfák voltak, de nem találtunk.

2. kertészet

- Jó napot kívánok, tudna segíteni?
- Természetesen.
- Japán csüngőakácot szeretnék.
- Már mutatom is.
Az eladó korát meghazudtoló fürgeséggel megindult, én követtem. Hamarosan lefékezett:
- Na, itt is vagyunk. Ez az a fa? 
(Pedig úgy tűnt, tudja, milyen fáról van szó.)
- (Ööööö. Hááát. Hogy is fogalmazzak) NEM. (Egy fa előtt álltunk, aminek lefelé lógtak ugyan az ágai, de olyan levelei voltak, mint a cseresznyefának. Azért az akácnak elég jellegzetes levele van, nem nagyon lehet mással összekeverni.) Szerintem ez egy csüngő ágú japáncseresznye.
- Tényleg, de jó, hogy mondja! Ezek szerint összekevertem. Akkor akác nincs.

3. kertészet

- Jó napot kívánok, japán csüngőakácot szeretnék vásárolni.
- Egy pillanat, megnézem a gépben. Igen, van két darab. Kint az udvaron megmutatja a kollégám.

És ennyi. Csak happy end lett a vége.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

10 tojást 10 perc alatt + tetoválás

Nálunk a tojásfestés mindig nyűgösen indul. Igyekszem minden évben valami újat kitalálni (tavaly  arany filccel  festettünk, korábban  dekupázsoltunk ), de a fehér alapból nem engedek. A barnás héjú tojásokat át kell festeni 2-3 rétegben fehérre, hogy kezdődhessen a díszítés. Ez azt jelenti, hogy a húsvét előtti hetekben mindig szárad néhány grillnyársra felszúrt kifújt tojás a házban, és kartávolságon belül vannak az ecsetek, festékek is (= ablakpárkányra, konyhapultra, stb. lepakolva, napokra ottfelejtve). Ezek az itt-ott félbehagyott alkotások számomra egyre kevésbé kapcsolódnak össze az otthonosság fogalmával (= idegesítenek, na), és akkor még ehhez jön a folyamatos nyafogás, hogy de még hányszor kell átfesteni, de meddig kell még ezt csinálnom, de mikor díszíthetem már,  stb, stb, ha meg eltörik egy tojás, ráadásul amikor már az utolsó réteg festék szárad rajta, na akkor aztán világvége van. De kitaláltam, hogy tudom kicselezni a saját rendszerem! (Neeem, n...