Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 61.

Hozzám nagyon kevés jut el a nagyvilág híreiből. Munka és tudatosság van ebben. Hetente, kéthetente egy hírműsor nekem bőven elég. Azért azt tudom, hogy a "bevándorlók" az abszolút listavezető, a slágertéma, ez árasztja el a médiát. A nagy hömpölygésben üdítő változatosságként (???) azért fel-felbukkan a másik nagy kedvenc... a menzareform!

(A minap a Párom azzal jött haza, hogy az egyik, elsősorban zenei rádióadón, amit vezetés közben szokott hallgatni, teljesen váratlanul kitört egy magazinműsor, amiből megtudhatta a hallgató, hogy menzareform van, és most már olyan hű meg ha a menza kínálata, hogy még! A gyerekek nem eszik meg, az igaz, de mit számít az, lényeg, hogy menzareform. És egyébként annak is megvan az oka, hogy miért nem eszik a gyerekek a menza megreformált kínálatát. (Kapaszkodj meg, vagy ülj le, ez most lehet, hogy fájni fog, mindenesetre új lesz, legalábbis én ezt a magyarázatot még nem hallottam.)
A gyerekek azért nem eszik meg a menzán a kaját, meeeert.....
a szülők
hétvégén
annyirateleetetikőketnasivalmegchipsszel.

1. Honnan lehet ezt tudni??? Honnan tudja azt bárki is, hogy én hétvégén mivel etetem a gyerekeimet? Be vagyunk kamerázva, vagy mi?

2. Jelentkezzen az, aki szombat-vasárnap tud annyi nasit adni a gyerekének, hogy az még szerdára sem éhezik meg.)

Nem tagadom, van változás. A gyerekeim most már minden nap arra panaszkodnak, hogy nem ették meg az ebédet, mert túl édes volt.
- Mi volt az ebéd? (=Hogy van az, hogy egy órával ebéd után érsz haza, és rögtön a hűtőhöz mégy, olyan éhes vagy?)
-Paradicsomos káposzta.
-Az finom.
-Ez édes volt. Nagyon. Nem ettem meg.
Ilyen párbeszédeket folytatunk nap mint nap. Édes a rizses hús, édes a tészta, amin "valami zöldséges szósz volt, vagy legalábbis annak szánták, borsó volt benne, az biztos", édes a milánói makaróni...

És a személyes nagy kedvencem, az uzsonna. Jön másodszülöttem az iskolából, a kezében egy fehér lapos valamit szorongat. Nézem messziről, mi lehet, a foga esett ki, vagy technikán csináltak valamit... Ahogy közelebb ér, látom, hogy az uzsonnáját hozza, az az a kis fehér izé.


Ok, kaptak hozzá egy doboz üdítőt is, de ez a gofri, mert az volt, attól még nagyon semmi kis uzsonna.


Így, az üdítő mellet látszik, hogy kb. mekkora. Aki pontosan akarja tudni, az vágjon ki egy 7x9 centis téglalapot, és vegye a tenyerébe. Vagy tegye bele egy gyerek tenyerébe.
A nagyon precízek kedvéért 0,7 cm volt a vastagsága.

Megjegyzések

  1. úgy látszik, ami sót elvettek a menzából, azt cukorral pótolják. :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…