Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 61.

Hozzám nagyon kevés jut el a nagyvilág híreiből. Munka és tudatosság van ebben. Hetente, kéthetente egy hírműsor nekem bőven elég. Azért azt tudom, hogy a "bevándorlók" az abszolút listavezető, a slágertéma, ez árasztja el a médiát. A nagy hömpölygésben üdítő változatosságként (???) azért fel-felbukkan a másik nagy kedvenc... a menzareform!

(A minap a Párom azzal jött haza, hogy az egyik, elsősorban zenei rádióadón, amit vezetés közben szokott hallgatni, teljesen váratlanul kitört egy magazinműsor, amiből megtudhatta a hallgató, hogy menzareform van, és most már olyan hű meg ha a menza kínálata, hogy még! A gyerekek nem eszik meg, az igaz, de mit számít az, lényeg, hogy menzareform. És egyébként annak is megvan az oka, hogy miért nem eszik a gyerekek a menza megreformált kínálatát. (Kapaszkodj meg, vagy ülj le, ez most lehet, hogy fájni fog, mindenesetre új lesz, legalábbis én ezt a magyarázatot még nem hallottam.)
A gyerekek azért nem eszik meg a menzán a kaját, meeeert.....
a szülők
hétvégén
annyirateleetetikőketnasivalmegchipsszel.

1. Honnan lehet ezt tudni??? Honnan tudja azt bárki is, hogy én hétvégén mivel etetem a gyerekeimet? Be vagyunk kamerázva, vagy mi?

2. Jelentkezzen az, aki szombat-vasárnap tud annyi nasit adni a gyerekének, hogy az még szerdára sem éhezik meg.)

Nem tagadom, van változás. A gyerekeim most már minden nap arra panaszkodnak, hogy nem ették meg az ebédet, mert túl édes volt.
- Mi volt az ebéd? (=Hogy van az, hogy egy órával ebéd után érsz haza, és rögtön a hűtőhöz mégy, olyan éhes vagy?)
-Paradicsomos káposzta.
-Az finom.
-Ez édes volt. Nagyon. Nem ettem meg.
Ilyen párbeszédeket folytatunk nap mint nap. Édes a rizses hús, édes a tészta, amin "valami zöldséges szósz volt, vagy legalábbis annak szánták, borsó volt benne, az biztos", édes a milánói makaróni...

És a személyes nagy kedvencem, az uzsonna. Jön másodszülöttem az iskolából, a kezében egy fehér lapos valamit szorongat. Nézem messziről, mi lehet, a foga esett ki, vagy technikán csináltak valamit... Ahogy közelebb ér, látom, hogy az uzsonnáját hozza, az az a kis fehér izé.


Ok, kaptak hozzá egy doboz üdítőt is, de ez a gofri, mert az volt, attól még nagyon semmi kis uzsonna.


Így, az üdítő mellet látszik, hogy kb. mekkora. Aki pontosan akarja tudni, az vágjon ki egy 7x9 centis téglalapot, és vegye a tenyerébe. Vagy tegye bele egy gyerek tenyerébe.
A nagyon precízek kedvéért 0,7 cm volt a vastagsága.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe