Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 61.

Hozzám nagyon kevés jut el a nagyvilág híreiből. Munka és tudatosság van ebben. Hetente, kéthetente egy hírműsor nekem bőven elég. Azért azt tudom, hogy a "bevándorlók" az abszolút listavezető, a slágertéma, ez árasztja el a médiát. A nagy hömpölygésben üdítő változatosságként (???) azért fel-felbukkan a másik nagy kedvenc... a menzareform!

(A minap a Párom azzal jött haza, hogy az egyik, elsősorban zenei rádióadón, amit vezetés közben szokott hallgatni, teljesen váratlanul kitört egy magazinműsor, amiből megtudhatta a hallgató, hogy menzareform van, és most már olyan hű meg ha a menza kínálata, hogy még! A gyerekek nem eszik meg, az igaz, de mit számít az, lényeg, hogy menzareform. És egyébként annak is megvan az oka, hogy miért nem eszik a gyerekek a menza megreformált kínálatát. (Kapaszkodj meg, vagy ülj le, ez most lehet, hogy fájni fog, mindenesetre új lesz, legalábbis én ezt a magyarázatot még nem hallottam.)
A gyerekek azért nem eszik meg a menzán a kaját, meeeert.....
a szülők
hétvégén
annyirateleetetikőketnasivalmegchipsszel.

1. Honnan lehet ezt tudni??? Honnan tudja azt bárki is, hogy én hétvégén mivel etetem a gyerekeimet? Be vagyunk kamerázva, vagy mi?

2. Jelentkezzen az, aki szombat-vasárnap tud annyi nasit adni a gyerekének, hogy az még szerdára sem éhezik meg.)

Nem tagadom, van változás. A gyerekeim most már minden nap arra panaszkodnak, hogy nem ették meg az ebédet, mert túl édes volt.
- Mi volt az ebéd? (=Hogy van az, hogy egy órával ebéd után érsz haza, és rögtön a hűtőhöz mégy, olyan éhes vagy?)
-Paradicsomos káposzta.
-Az finom.
-Ez édes volt. Nagyon. Nem ettem meg.
Ilyen párbeszédeket folytatunk nap mint nap. Édes a rizses hús, édes a tészta, amin "valami zöldséges szósz volt, vagy legalábbis annak szánták, borsó volt benne, az biztos", édes a milánói makaróni...

És a személyes nagy kedvencem, az uzsonna. Jön másodszülöttem az iskolából, a kezében egy fehér lapos valamit szorongat. Nézem messziről, mi lehet, a foga esett ki, vagy technikán csináltak valamit... Ahogy közelebb ér, látom, hogy az uzsonnáját hozza, az az a kis fehér izé.


Ok, kaptak hozzá egy doboz üdítőt is, de ez a gofri, mert az volt, attól még nagyon semmi kis uzsonna.


Így, az üdítő mellet látszik, hogy kb. mekkora. Aki pontosan akarja tudni, az vágjon ki egy 7x9 centis téglalapot, és vegye a tenyerébe. Vagy tegye bele egy gyerek tenyerébe.
A nagyon precízek kedvéért 0,7 cm volt a vastagsága.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…