Ugrás a fő tartalomra

A harmadik

villanyász úgy jött a helyszíni megbeszélésre, hogy hozta az alaprajzot magával több példányban kinyomtatva. Megálltunk a ház sarkánál, mi mondtuk, hogy oda szeretnénk egy kapcsolót, ő ezt berajzolta az alaprajzra, majd elindultunk befelé a házba, hogy itt lenne a lámpa, berajzolta azt is, az ajtónál meg ugyanahhoz a lámpához a másik kapcsoló, azt is berajzolta. És így végigjártuk a házat, ő végig rajzolta, hogy mit szeretnénk és hová. Amikor egy alaprajz megtelt vonalakkal, elővett egy másikat, arra rajzolta a konnektorokat. Az alternatív kapcsolásainkat elsőre megértette, annyira, hogy elmondta, létezik olyan, hogy párhuzamos alternatív villanykapcsoló, ami épp arra való, amit mi szeretnénk, hogy két, egy helyiségben, párhuzamosan egymás mellett lévő alternatív kapcsolást egy kapcsolóról lehessen működtetni.
(Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mint egy átlagos csillárkapcsoló. Egy négyzet alakú villanykapcsoló, benne két, felváltva és együtt is billenthető téglalap. De senkit ne tévesszen meg a látszat, a csillárkapcsoló nem párhuzamos alternatív kapcsoló, bármennyire is próbálnak meggyőzni a barkácsáruház elektromos osztályán :-) Én három eladót fogyasztottam el, végül osztályvezetői szintig jutottam, akinek már csak beosztásából adódóan is muszáj volt megértenie, mit beszélek, ezért az ámulva bámuló kollégái szeme láttára visszamondta, amit én magyaráztam, hogy jól értette-e, majd le is rajzolta, majd megmutatta a csillárkapcsolókat, hogy ez kell nekem.)

Tőle kaptuk a legkorrektebb, legrészletesebb árajánlatot. Biztosan az is szerepet játszik benne, hogy ő megértette, mi lenne a feladat.

Amikor megérkeztek, majd' egy órán át csak pakoltak ki a kocsiból. Létrákat, gépeket, szerszámokat, és rengeteg, rengeteg vezetéket. Aztán felberregtek a vésők, kezdődött a tényleges munka.
Szeretem, ahogy a villanyászok dolgoznak. Nem kapkodnak, de nem is lazsálnak, szép, egyenletes tempóban haladnak - legalábbis nálunk még csak ilyen villanyász dolgozott -, nyugodtan, higgadtan. És le a kalappal a villanyászaink előtt, hogy végig higgadtak tudtak maradni, mert a házunk annyi meglepetést tartogatott számukra, hogy a két naposra tervezett munkát végül 4 nap alatt tudták befejezni.

Arról, hogy mit művelnek a kivitelezők, sokat írtam már a blogon, de úgy érzem, eljött az ideje az önkritika ritka pillanatainak is. Mert azért velünk, megrendelőkkel sem egyszerű. Szerintem többek között azért is olyan drágák az árajánlatok, mert a kivitelezők tudják, tapasztalják, hogy soha nem annyi lesz a munka, mint amennyiről az elején szó volt. "Csináljátok még ezt is meg, ha már úgyis itt vagytok, ez úgyis csak egy kis meló, semmiség az egész..." Persze, hogy mi is belecsúsztunk ebbe. Felrakattam a villanyászokkal pluszban az összes lámpát és szerelvényt, egy konnektort egy méterrel odébb rakattam, és egy poén miatt kaptam egy konnektort pluszba a villanyóraszekrénybe. Épp ezért, amikor az elszámolásra került a sor, mi felfelé kerekítettünk. A jó kapcsolat alapja a pontos elszámolás.

Azóta erre a látványra jövünk haza. Van még mit szépíteni rajta, de már legalább nincs sötét.

Azért a mécsesekhez továbbra is ragaszkodunk.



Vezeték a lépcső fölötti csillárnak. Egyelőre csak feldobva a födémre.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…