"A stafnyifa meg hogy lesz felrakva, he?!"

A következő néhány hétnek ez volt az emblematikus mondata.

Pedig kellene egy ács. Nagyon kellene egy ács.

Egyre jobban csúsztunk bele az őszbe, sürgetett az idő, hogy találjunk egy ácsot, ha még az idén kezdeni akarunk valamit a tetőtérrel. Ahogy a Párom fogalmazott, október végén, novemberben már senki ne szedje le a tetőt a fejünk fölül. Így hát nekiálltunk gőzerővel ácsot castingolni. Jöttek is a jelentkezők, hetente két-három "mesterrel" is találkoztunk. Valóságos ácsdömping volt nálunk, arcok, nevek, ötletek összefolynak azóta is.

Volt, aki azt hitte, azért hívtuk, hogy levizsgáztasson bennünket az ÁCS SZAKMAI ISMERETEK tankönyv (van ilyen egyáltalán?) első három kötetéből. Végig ács szlengben beszélt, mi a kérdést sem értettük. Tőle származik a címben szereplő "A stafnyifa meg hogy lesz felrakva, he?!" kérdés. (Ha nem vagy jártas a tetőszerkezetek szókincsében, elárulom, egy tetőszerkezet nagyon leegyszerűsítve különböző vastagságú lécekből áll, ezek egyike a stafni. Szerintem egyáltalán nem akkora dolog, mint amekkora misztikus áhítattal az ácsok beszélnek róla, de ez szigorúan a magánvéleményem.) Hasonló stílusban érdeklődött, mit gondolunk, mennyi szeg kell egy ekkora tetőre, és hogy hol kell legyalulni a mittudoménmilyen lécet. Nem tudtunk mást, mint ismételgetni, hogy nem mi vagyunk az ácsok, ezekre a kérdésekre neki kell tudnia a választ. Arról nem is beszélve, hogy tényleg elfogadhatatlan stílusban beszélt velünk.

Volt, aki felcsimpaszkodott az egyik szarufára, és teljes erejéből rázta, cibálta a tetőt. A döbbenettől szólni sem tudtunk, én a műsort nézve végig azon gondolkodtam, hogy ha sikerül ránk borítania a tetőt, az mekkora elégtétel lesz neki. (Ő is azzal kezdte, hogy új tetőt kell építeni.) És mi milyen súlyos sérülésekkel ússzuk meg? És akkor ki fizeti az új tetőt?

Csalódást okoztunk, a tető azóta is áll, az ács viszont rettenetesen megsértődött, a továbbiakban csak dúlt-fúlt, csapkodott, hisztériázott. Szerencsére legalább nem maradt sokáig.

Volt, aki közölte, hogy ha nem akarunk térdfalat építeni a kis szögbe a tető és a födém találkozásánál, akkor a fűtéscsövet csak a szigetelésen kívül vezethetjük. (Télen mi fűtjük majd a rétet??? Mi köze az ácsnak a fűtéscsőhöz???) Vagy a földszinten körbe kell szigeteltetnünk az egész házat. (Mi van?! Mi az összefüggés a két dolog között???)

Volt, aki a helyszínen egész korrektnek tűnt, küldött árajánlatot is, pontosan, amikorra ígérte.  Igaz, a végösszeg másfélszer annyi volt, mint amit szóban mondott. A Párom minden árajánlatot pontosan, sorról sorra beír egy táblázatba, hogy össze tudjuk hasonlítani az alkotásokat. Csakhogy most hiba csúszott a számításba. Sehogy nem jött ki a szumma. Először az excelnek nem sikerült azt kiszámolnia, amit az ácsnak, aztán a Párom próbálkozott, de hiába, bárhogy próbálta összeadni az árajánlatban szereplő számokat, nem kapta meg az ács által kiszámolt eredményt. Hívtuk az alkotót, baj van a matekkal. Jaj, hát nem gondolta, hogy utánaszámolunk, de azért ő nagyon szívesen eljön, és elmagyarázza, hogy kell ezt érteni. Köszönjük, nem kell, egy összeadással elboldogulunk, inkább írjon egy maszatolásmentes árajánlatot. Azóta is írja.

Meghallgattuk azt az ötletet is, hogy 150 cm magasságnál muszáj elfalazni a tetőteret, különben eltörik a szarufa.A felvetésünkre, miszerint akkor csak egy szűk kis folyosó marad, amit tényleg nem érdemes beépíteni, csak a vállát rángatta, hogy az már nem az ő gondja.

Valaki azzal állt elő. hogy nem lehet mást tenni, mint a szarufákra kívülről egy 3 centis lécet rászegezni, hogy az majd megtartja, megakadályozza, hogy eltörjön.
A 3 centis léc fogja megtartani a 15 centis szarufát???
Igen.

Egyáltalán, a tető megerősítése (a tetőt jól meg kell erősíteni, a tetőt jól megerősítjük, és akkor a tető jól meg lesz erősítve) annyira lekötötte az ácsokat, hogy másra nem is jutott kapacitásuk. Az egyik pl. azt viszonylag könnyen ránk hagyta, hogy nem akarunk térdfalat, viszont cserébe annyi plusz faanyagot akart a szarufák köré építeni, hogy én azon gondolkodtam, lesz-e lehetőségünk végigmenni (a szó humanoid értelmében, két lábon, felegyenesedve) a tetőtérben, vagy csak mászkálunk, bujkálunk majd a sok fa közt. Érezte ő is, hogy magyarázattal tartozik, elmondta hát, hogy a 4 méternél hosszabb szarufákat meg kell erősíteni, közben pedig egy félig szétnyitott egy méteres colostokkal úgy megmérte a 330-as szarufákat 420-nak, hogy öröm volt nézni.

Volt, aki már a kapuban ott tartott, hogy ja, ha ablakot is akarunk, akkor nem lehet beépíteni a tetőteret. (Aki látott már ablak nélkül beépített tetőteret, vagy esetleg olyanban lakik, jelentkezzen.)

Volt, aki azzal érvelt, hogy ha ő építi az új tetőt, ingyen beépíti az ablakokat. Valószínűleg arra számított, hogy az ingyen szó hallatán teljesen elalélunk, ehelyett csak annyit mondtam, hogy az ingyenebédet is fizeti valaki.

Volt, aki még kocsiból sem szállt ki, de már arról beszélt, hogy új tetőt kell építeni, mert ezek a szarufák biztosan el fognak törni. Ahogy felért a padlásra, rámutatott az első szembejövő szarufára, hogy na, ez fog elsőnek eltörni! Mi meg vigyorogtunk, hogy ha látná, a tetőnk másik részét, akkor mit mondana, mert most az újabb részen áll. De a régebbi részig nem is ment el. Mondjuk aki már a kocsiból látja, hogy el fog törni a szarufa...

Általában minden ács azzal kezdte, hogy új tetőt kell építeni. Talán egy volt, aki ránk hagyta, hogy jó, akkor maradjon a mostani tető, de olyan árajánlatot adott, hogy annyi pénzből bőven kijönne egy új tető is.

És a fogópárok. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a fogópárokat feljebb kell rakni.
Képzeld el azt a jelenetet, hogy áll az én emberem, aki viszonylag magas, szép, hosszú karja van, vele szemben pedig egy alacsony, köpcös, rövid karú ács. Hümmögnek, bólogatnak, hogy a fogópárokat feljebb kell rakni, a fogópárok jól feljebb lesznek rakva, és akkor az jó lesz. Majd az egyikük felemeli a karját, és ahol az ujja hegyével épp eléri a szarufát, na pont ott, abban a magasságban lesz a fogópár új helye. Annak ott kell lennie, alacsonyabban egy centivel sem lehet, mert akkor nem lehet elférni alatta, ha pedig  akár egy centivel is magasabbra kerül, akkor már nem ér semmit. Akkora volt az egyetértés, hogy az sem zavart senkit, hogy a két pasi által kijelölt hely között akár 30-40 centi különbség is volt. És egyik sem röhögte el!
Egyszer nagy vihorászva elmeséltem a Páromnak, hogy a kisasszonyokkal mi milyen jól szórakozunk ennél a résznél. Azóta sokkal unalmasabb az ács-casting :-(

Amikor előadtuk az ötletünket, hangsúlyozva, hogy ez CSAK EGY ÖTLET, a megvalósíthatóságáról kérnénk a szakember (ez lett volna az ács) véleményét, tanácsát, hogy négy tetősíkos ablakot úgy szeretnénk berakni, hogy kettőt-kettőt egymás alá és mellé, hogy egy nagy négyzetet alkossanak, válaszul csak egy vakkantást kaptunk, idézem:
- Sorolókeret?
- (Babgulyás? Ping-pong asztal?) ???
- Egyedi sorolókeret megvan hozzá?
- Nincs. Eddig nem is tudtuk, hogy szükséges. (Gondolom, senki nem úgy születik, hogy tudja, 4 tetősíkos ablak beépítéséhez külön sorolókeret szükséges.)
- Akkor nem is lesz. Nem lehet kapni, az egész országban nincs belőle, annyira nem kell senkinek. A gyártótól kell rendelni. Szóval maguknak nincs és nem is lesz.
- (De ha jól viselkedünk egész évben, kérhetjük azt a Mikulástól? Vagy rendelhetünk a gyártótól esetleg?)

Kép innen Akép csak illusztráció, kb. így lennének elrendezve az ablakok. És lám, itt sincs térdfallal elfalazva az a kis sarok a tető és a födém találkozásánál. Még egy ilyet!

Na és az előtető. Komolyan, néha már ott tartunk, hogy az egész nem ér ennyit, hagyjuk, ne erőltessük, ami nem megy, jó volt eddig is, hogy nem vízszintesek a gerendák, ezután is jó lesz. Máskor viszont úgy gondoljuk, mégis jobb lenne átrakatni vízszintesbe a gerendákat, egész egyszerűen mert nekünk úgy jobban tetszene. (És persze van bennünk egyfajta perverz kíváncsiság, kalandvágy, szeretjük feszegetni a határainkat és tesztelni, hol tart 2015-ben a magyar építőipar :-)

Eleinte egész egyszerűen elmondtuk az ácsoknak, kivitelezőknek, mit szeretnénk. Hogy ez milyen eredményes volt, arról olvashatsz itt és itt is. 

Aztán taktikát váltottunk. Próbáltuk elbagatellizálni a dolgot, hogy nem is olyan nagy dolog ez az előtő, nem is nagyon használjuk semmire az egész teret, csak a ruhákat rakjuk oda száradni, de egyébként semmi funkciója nincs. Ó, bár ne tettük volna! Ettől teljesen megvadultak a szakemberek, hogy akkor kell a gerendáknak egy 40 fokos lejtés, azt befedjük cseréppel, alá bitumenes lemez, alá fólia. Mert vízszigetelés kell ugyebár, hogy a száradó ruhákra ne csorogjon az eső. 

És akkor alulról a fólia fog látszani??? (A hullazsák kukazsák mennyivel szebb, mint a mostani ronda hullámlemez???)

Akkor alulról rakunk fel álmennyezetet!

Yessszasz! Épp ilyesmire gondoltunk, amikor azt mondtuk, hogy valami nagyon egyszerű, olcsó és nem utolsó sorban esztétikus megoldásra vágyunk.
Arra jó volt ez az előtető-téma, hogy teljesen új dolgokat tudtunk meg a vízről.
1. Visszafelé folyik. Ha nincs az adott területnek legalább 40 fokos lejtése, akkor azon a víz egyszer csak elindul és visszafelé kezd folyni. Bizony, dombnak felfelé. Ez tény. A fizika tankönyvekben egyelőre még nem szerepel, de a nálunk járt ácsok egybehangzóan ezt vallják.
2. A vízszintes felületen megáll. Azért nem jó, hogy vízszintes előtetőt szeretnénk, mert azon megáll a víz. És akkor mi van??? Megáll rajta, hát megáll, azért van a tető, elfér rajta a víz, majd a nap felszárítja, a szél elfújja, csak lesz vele valami. És különben sem úgy gondoltuk a vízszintest, hogy abszolút, totálisan vízszint, hanem mint ahogy az utakat építik, hogy van egy minimális lejtés benne, hogy lefolyjon a víz, de attól az még vízszintesnek látszik. Szerintem ezt nem olyan nehéz feldolgozni, aki látott már erkélyt, teraszt, járdát, esőn kint hagyott kerti asztalt, az simán el tudja képzelni a mi vízszintes előtetőnket is. Nyilván esőben lesz ott egy vékony vízréteg, de biztosan nem áll majd rajta egy 10 centis vízoszlop. Vagy fél méteres, mert amekkora szörnyülködés nálunk folyt az ötlet hallatán, minimum azt várom, hogy vagy 50 centi víz álljon az előtetőn. Azért nem több, mert az már úgyis visszafolyt. (Ne kérdezd, hová kerül a víz, ami visszafelé folyik.)
Most már meg sem említjük a száradó ruhákat. Azt mondjuk, hogy egy fedetlen pergolát szeretnénk az ajtó elé. Igen, tudjuk, és igen, mi épp erre vágyunk, hogy ha kilépünk a házból, süssön ránk a nap, hulljon ránk az eső, fújjon a szél, gyűljön össze egy egész hótorlasz a bejárati ajtó elé.
Majd mi megoldjuk annak a résznek a fedését, csak valaki rakja át vízszintesbe a gerendákat.
Hogy mivel, arra több ötletünk is van, még nincs meg a végleges döntés, de már körvonalazódik. Egy áccsal már eljutottunk odáig, hogy beszéltünk a témáról, ő is a 40 fokos lejtés, cserépfedés, alá fólia elvet vallotta, mert hát mi mással lehetne, nézett rám kérdőn.
Rávágtam, hogy kültéri OSB, az is épp annyira esztétikus, mint a mostani lyukas, rozsdás hullámlemez, vagy a hullazsák, kukazsák, fólia, ráadásul vízszintesen is felrakható.
Hallgattunk egy darabig, aztán csak sikerült belekötnie az ötletembe. Hogy a kültéri OSB az gyakorlatilag szivacs (???), és teleszívja magát vízzel, amitől elkorhad, és 3-5 évente cserélni kell.
És mennyivel olcsóbb az OSB, mint egy ácsolt szerkezet cserépfedéssel, fóliával?
Hááát, sokkal.
Na, annyi pénzért 5 évente én felcsavarozok egy új OSB-t az előtetőre.

És ez mind az én hibám. Hogy is kezdtem az elején?
Kellene egy ács. Nagyon kellene egy ács.

Az életben azt kapjuk, amit van bátorságunk kérni.

Rosszul mondtam. 

Kellene egy normális ács.