Ugrás a fő tartalomra

Kérd és megadatik

Már amikor a kapuban bemutatkozott, én vigyorogva néztem a Páromra, hogy nekem ez az ember kell a tetőre. Épp egy ilyen ácsot képzeltem magunknak.
Mosolygott a Párom szeme is, van néhány közös év mögöttünk, tudja, milyen mesteremberek jönnek be nekem, de azért látszott rajta, ő többet vár az ácstól, mint hogy idejön és bemutatkozik. Persze, én is kíváncsi voltam, mentünk is fel rögtön a födémre.
Ott az ács olyat csinált, mint eddig egyetlen kollégája sem, elindult és végignézte a tetőt. Elment a régebbi részébe is, megnézte egyesével a szarufákat, majd azt mondta, ő úgy látja, ez a tető teljesen rendben van, nem kell újat építeni.
Mit mondjak, szólni sem tudtunk. Van itt egy ács, aki nem csak új tetőben tud gondolkodni? Álltunk döbbenten, némán, az ács úgy döntött, akkor beszél ő. Hogy a szarufáknál nincs szükség plusz erősítésre, mert az csak 4 méter fölött kell, ezek meg rövidebbek annál, szerinte kb. 330-asok lehetnek.
??? (Ha lehet, még nagyobb döbbenettel néztük az ácsot, és fürkészve néztük egymást, hogy Te küldtél alaprajzot, terveket ennek az embernek, vagy honnan tudja a szarufák méreteit???)
A folytatásban az ács a tetőnk összes méretét elmondta 10 centire pontosan. Alaprajz, mérés, lézerezés, mindenféle bohóckodás nélkül. Persze a szemmérték nem egy rossz adottság, de azért azt is el lehet képzelni, hogy ha valaki napi szinten dolgozik tetőkön, bontja és építi az ott szükséges faanyagokat, akkor egy idő után ránézésre tudja, melyik a 4 méteres és melyik a 6.
És ez csak az első 5 perc volt, amikor túljutottunk azon, hogy sem új tetőt nem kell nekünk építeni, sem a mostanit megerősíteni, mert így is teljesen beépíthető állapotban van a szerkezet. (Mi ezt eddig is tudtuk.) Ott folytattuk hát, ahol a többiekkel abbahagytuk. Csupa olyan kérdés került napirendre, amiről eddig szó sem volt. Átbeszéltük a bontandó kémény bontását, a maradó kémény körül a lemezt, azt a lemezt, ami az L-alakú tető két szárának a találkozásánál lesz, az ablakokat, hogy szükséges-e a sorolókeret,  a lambériát a tető aljánál, és a csatornákat is. Persze kitárgyaltuk a már sokszor emlegetett előtetőt, a vízszintes gerendákat, a cserepek pótlását, és a kupás cserepeket a tetőgerincre.

Árajánlatot már nagyon sokfélét kaptunk. Volt a teljesen komolytalan kategória, ahol a rovatok fele üresen maradt, azokkal nem sokat foglalkoztunk, nehogy mi komolyabban vegyük, mint aki készítette.
Volt a vicces csoport, ahol az alkotók olyan szinten néztek hülyének bennünket, hogy csak nevetni tudtunk rajta.
Volt az akarok is dolgozni meg nem is csoport (=komolyan is veszem ezt az egészet, meg nem is, vagy hülyének is nézlek, meg nem is), akik összehoztak egy egész elfogadható árajánlatot, de egy nagyon fontos munkarészt kihagytak belőle. Vagy csak kihúzták, üresen hagyták, vagy odaírták, hogy az előtető / födémáttörés díját nem tartalmazza az árajánlat.
És a látványos, ami engem személy szerint a legjobban dühített. Egy oldalra írta az anyag árakat, egy másikra a munkadíjat, a harmadikra meg a kettő összeadását. És azt várta, hogy ettől odáig leszünk, meg vissza, mert lám, ez egy milyen komoly, igényes formátumú alkotás. Azóta megtudtam, hogy ez az építőiparban az általánosan elfogadott gyakorlat, felőlem lehet, de nem vagyok hajlandó valamit csak azért komolyan venni, mert 2 szám összeadását egy külön lapra írja az alkotó.

Most olyan árajánlatot kaptunk, amilyet eddig még nem .
Amikor nálunk járt az ács, azzal köszöntünk el egymástól, hogy hazamegy, átgondolja, és összeírja az anyagiakat.
Na, épp egy ilyen árajánlatot kaptunk. Az egészet a lehető legegyszerűbben leírta egy e-mailben, ahogy végiggondolta, kezdve a bontástól, majd szépen sorban írta az anyagokat, mellé a munkadíjat, a végén meg ott volt egy összeg. (Naná, hogy utánaszámoltunk. Nekünk is az az eredmény jött ki :-)

Megvan az ácsunk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…