Kézügyesség dolga

Már amikor a kapuban bemutatkozott, én vigyorogva néztem a Páromra, hogy nekem ez az ember kell a tetőre. Épp egy ilyen ácsot képzeltem magunknak. Mosolygott a Párom szeme is, van néhány közös év mögöttünk, tudja, milyen mesteremberek jönnek be nekem, de azért látszott rajta, ő többet vár az ácstól, mint hogy idejön és bemutatkozik. Persze, én is kíváncsi voltam, mentünk is fel rögtön a födémre. Ott az ács olyat csinált, mint eddig egyetlen kollégája sem, elindult és végignézte a tetőt. Elment a régebbi részébe is, megnézte egyesével a szarufákat, majd azt mondta, ő úgy látja, ez a tető teljesen rendben van, nem kell újat építeni. Mit mondjak, szólni sem tudtunk. Van itt egy ács, aki nem csak új tetőben tud gondolkodni? Álltunk döbbenten, némán, az ács úgy döntött, akkor beszél ő. Hogy a szarufáknál nincs szükség plusz erősítésre, mert az csak 4 méter fölött kell, ezek meg rövidebbek annál, szerinte kb. 330-asok lehetnek. ??? (Ha lehet, még nagyobb döbbenettel néztük az ácsot, ...

A következő néhány hétnek ez volt az emblematikus mondata. Pedig kellene egy ács. Nagyon kellene egy ács. Egyre jobban csúsztunk bele az őszbe, sürgetett az idő, hogy találjunk egy ácsot, ha még az idén kezdeni akarunk valamit a tetőtérrel. Ahogy a Párom fogalmazott, október végén, novemberben már senki ne szedje le a tetőt a fejünk fölül. Így hát nekiálltunk gőzerővel ácsot castingolni. Jöttek is a jelentkezők, hetente két-három "mesterrel" is találkoztunk. Valóságos ácsdömping volt nálunk, arcok, nevek, ötletek összefolynak azóta is. Volt, aki azt hitte, azért hívtuk, hogy levizsgáztasson bennünket az ÁCS SZAKMAI ISMERETEK tankönyv  (van ilyen egyáltalán?) első három kötetéből. Végig ács szlengben beszélt, mi a kérdést sem értettük. Tőle származik a címben szereplő "A stafnyifa meg hogy lesz felrakva, he?!" kérdés. (Ha nem vagy jártas a tetőszerkezetek szókincsében, elárulom, egy tetőszerkezet nagyon leegyszerűsítve különböző vastagságú lécekből áll, ezek...

és egy kisebb csattanás jelezte, hogy a következő mesterember megérkezett. Majd a rácsodálkozás, ami nálunk azóta bekerült a gyakran idézett best of ok közé: "- Te, ez megtört, b*meg!" Történt, hogy megelégeltem, hogy jön ide ez a sok nagyfiú a nagy autójával és mindegyik úgy parkol le a ház előtt, hogy végigmegy a virágágyáson. Ezért egy nagyobb követ odaraktam az ágyás szélére. És láss csodát, attól kezdve valahogy mindenkinek sikerült úgy megállnia, hogy elkerülte a virágokat. Kivéve a bejegyzés főszereplőjének, aki a nagyon nagy, nagyon sötétített, nagyon ültetett, nagyon spoilerezett, nagyon felnis, nagyon hangosan zenélő, nagyon csajozós, nagyon négykarikás autójával nagyon egyszerűen nekiment a kőnek.  Mi sem természetesebb, gondolom haza is így szokott érkezni, nagy zene, nagy lendület, nagy fék, majd a jobb elsővel lazán becsúszik a virágágyásba, a kocsi többi része meg marad a kapu előtt a járdán. Mosolyogva mentem kaput nyitni, mert már akkor tudtam, olyan ár...

megmutatom, veszek én olyan széket, hogy még! Olyan széket veszek, amilyet még nem látott a világ. Csak néhány hétig kellett keresgélnem, de rátaláltam! Mutatom a Páromnak a hirdetést, nézi csodálkozva, hogy hű, neki biztos, hogy soha nem jutott volna eszébe, hogy ilyen is lehet egy szék, de ez nagyon jól néz ki, épp csak kicsit extrém, kell ez nekünk. Olvassuk a hirdetés szövegét, hát, a szék centire pontosan épp akkora, amekkora nekünk kell. Befér a kocsiba is, nincs is tőlünk messze, az ára meg egyenesen kedvező. Írtam is az eladónak, mikor mehetnénk megnézni a széket. Egy egész hétig vártam a választ, hiába. Ilyenkor általában ki is szoktam szállni az üzletből, úgy gondolom, ha a hirdetésben meg van adva e-mail cím, elvárhatom az eladótól, hogy kommunikáljon e-mailben. De ez a szék annyira nekünk való volt, hogy nem hagytam annyiban, telefonáltam. Jaj, ön érdeklődött e-mailben múlt héten? Bizony.   Ó, hát ezek szerint tényleg érdekli a szék. (Mi másért írtam volna az...

villanyász úgy jött a helyszíni megbeszélésre, hogy hozta az alaprajzot magával több példányban kinyomtatva. Megálltunk a ház sarkánál, mi mondtuk, hogy oda szeretnénk egy kapcsolót, ő ezt berajzolta az alaprajzra, majd elindultunk befelé a házba, hogy itt lenne a lámpa, berajzolta azt is, az ajtónál meg ugyanahhoz a lámpához a másik kapcsoló, azt is berajzolta. És így végigjártuk a házat, ő végig rajzolta, hogy mit szeretnénk és hová. Amikor egy alaprajz megtelt vonalakkal, elővett egy másikat, arra rajzolta a konnektorokat. Az alternatív kapcsolásainkat elsőre megértette, annyira, hogy elmondta, létezik olyan, hogy párhuzamos alternatív villanykapcsoló, ami épp arra való, amit mi szeretnénk, hogy két, egy helyiségben, párhuzamosan egymás mellett lévő alternatív kapcsolást egy kapcsolóról lehessen működtetni. (Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mint egy átlagos csillárkapcsoló. Egy négyzet alakú villanykapcsoló, benne két, felváltva és együtt is billenthető téglalap. De senkit ne tévessz...

jó nagy lett, ha nem is szobaszerű, de mindenképp lakótérhez illő méretű, 490x310cm a területe. Funkcióját legpontosabban az átjáróház írja le, itt lépünk be a házba, ezen keresztül jutunk el a ház legfontosabb részébe, a konyhába, innen nyílik a fürdő és a wc és a szobák felé is innen indulunk. Ha ez még nem lenne elég, innen lehet majd feljutni a tetőtérbe, a sarokban lesz majd egyszer a lépcső. Épp ezért a berendezéssel nem is foglalkozunk különösebben, (főleg, hogy egyelőre a tér közepén a kiskirálylány hintája lóg, az pedig egy elég helyigényes mulatság) de a világítással kezdeni kell valamit. Most, ahogy belépünk, az ajtó fölött van egy gyenge kis lámpa, mondjuk azt, hogy nem világítja be a teret, és akkor pontosan is fogalmaztam, meg szépen is. Persze lehetne erősebbre cserélni benne az izzót, de többre vágytunk. Például, hogy bármilyen lámpa is lesz, bármennyi, bárhol elhelyezve ebben a helyiségben, azt két helyről lehessen kapcsolni. Bejövünk a házba, felkapcsoljuk,...

Kell egy lépcső. Egy nagyon különleges, nagyon helytakarékos lépcső, amit az alig 1m2-es födémnyílásba be tudunk illeszteni. Semmi gond, felkutatok egyet, a beszerzés elég jól megy nekem. És tarararamm, íme, már meg is találtam, íme, itt van, egyetlen eddig látott lépcsőre sem hasonlít, tök jól néz ki, ráadásul csupán 1m2 a helyigénye. Ára mondjuk nincs, de biztosan ismered te is a jelszót, pénz a legkevesebb! , kiderítem, mennyibe kerül ez a lépcső. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Hiába írtam az eladónak többször is a honlap üzenőfelületén és e-mailben is, választ nem kaptam. A megadott telefonszámon előfizető nem kapcsolható. (De szeretem az ilyen hirdetőket!)  Kép innen Jó, akkor csináltatunk egy ilyen lépcsőt. Keresek egy lépcsőgyártót (létezik olyan egyáltalán???), és megkérdezem, tud-e ilyen lépcsőt gyártani és mennyiért. És láss csodát, 10 perc múlva meg is volt egy lépcsőgyártó (ezek szerint van ilyen) minden elérhetősége, írtam is neki az e-mailt, másnapra vála...

Még egy iskolai uzsonna. A keksz átmérője 7 cm.

Hozzám nagyon kevés jut el a nagyvilág híreiből. Munka és tudatosság van ebben. Hetente, kéthetente egy hírműsor nekem bőven elég. Azért azt tudom, hogy a "bevándorlók" az abszolút listavezető, a slágertéma, ez árasztja el a médiát. A nagy hömpölygésben üdítő változatosságként (???) azért fel-felbukkan a másik nagy kedvenc... a menzareform! (A minap a Párom azzal jött haza, hogy az egyik, elsősorban zenei rádióadón, amit vezetés közben szokott hallgatni, teljesen váratlanul kitört egy magazinműsor, amiből megtudhatta a hallgató, hogy menzareform van, és most már olyan hű meg ha a menza kínálata, hogy még! A gyerekek nem eszik meg, az igaz, de mit számít az, lényeg, hogy menzareform. És egyébként annak is megvan az oka, hogy miért nem eszik a gyerekek a menza megreformált kínálatát. (Kapaszkodj meg, vagy ülj le, ez most lehet, hogy fájni fog, mindenesetre új lesz, legalábbis én ezt a magyarázatot még nem hallottam.) A gyerekek azért nem eszik meg a menzán a kaját, meeeert.....