Ez a jelölt már csak a nagyon sokadik merítésnél akadt fent a hálónkban. De nem engedhettük meg magunknak, hogy ne adjunk neki egy esélyt. E-mailben kicsit katonás stílusban kommunikált (= kicsit féltünk tőle), de azzal biztattuk egymást, hogy majd a munkájában is ilyen pontos, egyenes, lényegre törő lesz.
Tárgy: Személyes találkozó!
Dátum: 2015. június 12.
Ezúton tájékoztatom önt, hogy az építkezéssel kapcsolatban a személyes találkozó időpontaja: 2015. JÚNIUS 25. délután!!!
A találkozót lemondani 2015. JÚNIUS 15. 16.00 óráig van lehetőség.
(Dátumokat figyeld :-)
Hűha, hűha, hűha. Bennem rögtön feléledt a lázadó, és ha 18-án mondom le, akkor mi van??? És tényleg úgy képzeli, hogy itthon ülünk egész délután és őt várjuk?
És csak a pontosság kedvéért, mi hívtuk fel őt, hogy kivitelezőt keresünk, és ha érdekli, találjunk egy időpontot, amikor meg tudná nézni, miről is van szó.
Persze hogy sokat fantáziáltunk róla, hogy 24-én este, vagy 25-én délelőtt lemondjuk, néhány e-mailt meg is írtunk, csak játszásból, stílusgyakorlatként, meg-megremegett a kezünk a küldés gomb felett, de nem küldtük el, nem mondtuk le.
Pedig semmi különösről nem maradtunk volna le. Még a kapuban számonkért (!) bennünket(!), hogy az ő(!) számítógépes nyilvántartásába nem kerültek be a tervek, amit előzetesen átküldtünk.
Ez a casting-sorozat arra mindenképp jó volt, hogy mi már gyakorlatilag bármit végig tudunk hallgatni rezzenéstelen arccal, egyszerűen tökélyre fejlesztettük az udvarias közönyt, mint egyetlen válaszreakciót.
A megbeszélés alatt különösebb érdeklődést semmi iránt nem mutatott, végighallgatott bennünket, de nem nagyon reagált, nem voltak kérdései, mindegy, nekünk így is jó.
Van a bejárati ajtónk előtt az a bizonyos fedett tér, kifelé menet megmutatta a Párom ennek az embernek is, hogy a ronda hullámlemez fedés helyett erre kellene egy másik, ennél egy kicsivel esztétikusabb, sima borítás. Valami könnyű, egyszerű, olcsó. Na, erre ráharapott! Én már a múltkor is csodálkoztam, mekkora ügyet jelent egyeseknek egy 2x4 méteres téglalap alakú terület befedése, és most még nagyobb ámulatba estem. 25 percig ezen rágódott! Hogy ezt hogy NEM lehetne megvalósítani. A Párom megpróbálta biztatni eleinte, hogy próbáljon abba az irányba gondolkodni, hogy LEHET befedni ezt a teret (Hangsúlyozom, a falai állnak, a gerendák megvannak, csak a borítást kellene kicserélni.), aztán inkább már abba az irányba próbálta terelni a beszélgetést, hogy a tervezés-kivitelezés jelenlegi szakaszában nem is fontos annyira ez az előtető, sőt, ha így marad, nekünk az sem baj...
De emberünknek ízlett ez a gumicica, 25 perc csócsálás után kisütötte, hogy ezt a teret, ha egyáltalán be lehet fedni valamivel, az csak és kizárólag cseréppel lehetséges.
Neeeeeem! - egyszerre kiáltottunk fel. Mintha az elején az hangzott volna el, hogy könnyű, egyszerű, olcsó és sima. A cserépre ezek közül melyik igaz???
3 hét múlva árajánlat helyett egy e-mailt kaptunk tőle, hogy ő csak most vette észre, hogy minden embere külföldre ment.
eleinte még mosolyogtam a sztorikon, mostanra viszont annyira együtt tudok érezni veletek, hogy ha elolvasom az újabb adagot, rendesen elszomorodok. :( hát milyen világot élünk?
VálaszTörlésÉs a médiából mást sem hallani, mint hogy válságban az építőipar. Ja, szerintem is.
Törlés