Ugrás a fő tartalomra

Hát ez az ember

hol bujkált eddig?
Már az is szimpatikus volt, ahogy megérkezett. Egy átlagos, középkategóriás autóval, normálisan leparkolt a ház előtt. Ami alapból nem akkora csoda, hogy külön meg kellene emlékezni róla, de a mi házunk elé mostanában annyi nagy méretű, nagy értékű autó parkolt félig az utcára lógva, ferdén, csálén, a virágágyáson át, hogy én ennek már tudok örülni.
És ilyen stílusban telt az egész megbeszélés. Higgadtan, normálisan, kérdezett, válaszoltunk, figyelt, jegyzetelt, fényképezett.
Kifelé menet azért ő is elidőzött a már többször felemlegetett előtér (olvashatsz róla itt és itt is) újrafedésénél, de semmi gond, lassan már mi is majdnem elhisszük, hogy ez a legfontosabb, legproblémásabb része az építkezésünknek. 
Azzal váltunk el, hogy majd küldi az árajánlatot. 

Küldte is. (Csak néhányszor kellett rátelefonálni és csak néhány hetet csúszott, de olyan normálisnak tűnt, annyival kimagaslott a többiek közül, hogy bevállaltuk, megadjuk a királynak a szükséges tiszteletköröket.)

A részletekbe nem mentünk bele, rögtön rávetettük magunkat a végösszegre. Aztaaaaaaaaa...!!!!!!!! Hogy az aaaaaaaa ..........!!!!!!!!!!
Én sírtam, a Párom sokkot kapott, végül együtt röhögtünk.
Nem mondom, hogy profik vagyunk építkezés ügyben, de szeretjük azt hinni, hogy azért teljesen pancserok sem. Mielőtt belevágtunk, nyilván utánanéztünk, több helyen is, nagyságrendileg mennyi pénzből lehet beépíteni egy tetőteret.
Na ez az árajánlat annak épp a háromszorosa volt.

Beletelt néhány hétbe, míg összeszedtem magam, és nekiálltam szépen, higgadtan, sorról sorra áttanulmányozni. Egy unalmas táblázatra számítottam (összesen 8 oldal), de nem az volt! Sőt, inkább azt mondanám, meglehetősen érdekes olvasmány volt, tele váratlan meglepetésekkel.
Néhány tétel például többször is szerepelt benne. Gondosan szétszórva, több oldalra, csak hogy figyelek-e. Igen, észrevettem, vicces trükk volt, de nem nevettem.
Aztán a sokkoló részletek. Adva van ugye, a csigalépcső, amit már rég megvettünk, már csak be kellene építeni. Annak a vázát pl. 89.000 forintért festené le a mélyen tisztelt kivitelező úr. (Csak viszonyítási alapnak írom, a havi nettó minimálbér 68.755 forint.) Eredetileg is én akartam festeni, az volt a terv, hogy két délutáni alvásidő alatt lefestem. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy ilyen jó órabért lehet keresni vele.
Ja, és a megjegyzés rovatban  pirossal kihangsúlyozva szerepelt, hogy ez az ár csak a lépcső vázának a festésére vonatkozik, a lépcsőlapokra nem.



És ha már a festésnél tartunk. Egy m2 pozdorja ajtó festése 2800 forint. Szintén pirossal hangsúlyozva, hogy ebben az árban már a felületelőkészítés is benne van. De jó! Már csak az a kérdés, hogy egy új ajtón mit felületelőkészít? Azt még csiszolni sem kell. Egy 75 cm-es ajtó kb. másfél m2. Az egyik oldala, de kettő van neki.  Mennyi idő egy teljesen sima felületű, új ajtót lefesteni, 15 perc? 8400 forint.
Egy konnektor felszerelése 900 forint.
Stb, stb, elég sok ilyen volt.
Jó, ezek azok a tételek, amit simán kihúztunk az árajánlatból, mondván, majd megcsináljuk mi.

De volt ott más is, amivel igazán nem tudtunk mit kezdeni. Pl. a gipszkarton felületek vakolása, glettelése. Mi van? Azt még mi is tudjuk, hogy a gipszkartont nem kell vakolni.
Vagy az a 60 m2 külső fal vakolása. Amiatt most nem is problémázok, hogy ez a 60 m2 is 2x szerepelt az árajánlatban, mert ugye vakolni kell egyszer kívülről, majd néhány oldallal később belülről is. Mindegy, nekünk már a 60 m2 sem jött össze. Összesen 3, incifinci kis háromszögnyi függőleges külső falrészről van szó, amik önmagukban is elég kicsik, de legalább jó nagy ablakokat vettünk rá. Annyira nagyokat, hogy az a kérdés, a radiátor hol fog elférni. Ha mindent nagyon beleszámolunk, akkor sem több összesen a külső falfelület, mint 20m2.
És ilyen ötletből is volt néhány.

A jó hír az, hogy ha az összes lenyúlás-szagú dolgot kivesszük az árajánlatból, vagy megpróbáljuk visszaterelni a normalitás talajára, akkor nem is olyan elrugaszkodott ez az árajánlat.  (Örülünk, Vincent?)

Aludtunk rá jó néhányat, majd a Párom felhívta az alkotót, hogy megkaptuk az árajánlatát, és át is néztük, és az a véleményünk, hogy nagyon drága.
Ja, jó, akkor újraírja.

Na most egy ilyennel mit kezdjünk?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…