Ugrás a fő tartalomra

Még valaki, esetleg?

Ez a jelölt már csak a nagyon sokadik merítésnél akadt fent a hálónkban. De nem engedhettük meg magunknak, hogy ne adjunk neki egy esélyt. E-mailben kicsit katonás stílusban kommunikált (= kicsit féltünk tőle), de azzal biztattuk egymást, hogy majd a munkájában is ilyen pontos, egyenes, lényegre törő lesz.

Tárgy: Személyes találkozó!
Dátum: 2015. június 12.

Ezúton tájékoztatom önt, hogy az építkezéssel kapcsolatban a személyes találkozó időpontaja: 2015. JÚNIUS 25. délután!!!
A találkozót lemondani 2015. JÚNIUS 15. 16.00 óráig van lehetőség.

(Dátumokat figyeld :-)

Hűha, hűha, hűha. Bennem rögtön feléledt a lázadó, és ha 18-án mondom le, akkor mi van??? És tényleg úgy képzeli, hogy itthon ülünk egész délután és őt várjuk?
És csak a pontosság kedvéért, mi hívtuk fel őt, hogy kivitelezőt keresünk, és ha érdekli, találjunk egy időpontot, amikor meg tudná nézni, miről is van szó.

Persze hogy sokat fantáziáltunk róla, hogy 24-én este, vagy 25-én délelőtt lemondjuk, néhány e-mailt meg is írtunk, csak játszásból, stílusgyakorlatként, meg-megremegett a kezünk a küldés gomb felett, de nem küldtük el, nem mondtuk le.

Pedig semmi különösről nem maradtunk volna le. Még a kapuban számonkért (!) bennünket(!), hogy az ő(!) számítógépes nyilvántartásába nem kerültek be a tervek, amit előzetesen átküldtünk.
Ez a casting-sorozat arra mindenképp jó volt, hogy mi már gyakorlatilag bármit végig tudunk hallgatni rezzenéstelen arccal, egyszerűen tökélyre fejlesztettük az udvarias közönyt, mint egyetlen válaszreakciót.
A megbeszélés alatt különösebb érdeklődést semmi iránt nem mutatott, végighallgatott bennünket, de nem nagyon reagált, nem voltak kérdései, mindegy, nekünk így is jó. 
Van a bejárati ajtónk előtt az a bizonyos fedett tér, kifelé menet megmutatta a Párom ennek az embernek is, hogy a ronda hullámlemez fedés helyett erre kellene egy másik, ennél egy kicsivel esztétikusabb, sima borítás. Valami könnyű, egyszerű, olcsó. Na, erre ráharapott! Én már a múltkor is csodálkoztam, mekkora ügyet jelent egyeseknek egy 2x4 méteres téglalap alakú terület befedése, és most még nagyobb ámulatba estem. 25 percig ezen rágódott! Hogy ezt hogy NEM lehetne megvalósítani. A Párom megpróbálta biztatni eleinte, hogy próbáljon abba az irányba gondolkodni, hogy LEHET befedni ezt a teret (Hangsúlyozom, a falai állnak, a gerendák megvannak, csak a borítást kellene kicserélni.), aztán inkább már abba az irányba próbálta terelni a beszélgetést, hogy a tervezés-kivitelezés jelenlegi szakaszában nem is fontos annyira ez az előtető, sőt, ha így marad, nekünk az sem baj... 
De emberünknek ízlett ez a gumicica, 25 perc csócsálás után kisütötte, hogy ezt a teret, ha egyáltalán be lehet fedni valamivel, az csak és kizárólag cseréppel lehetséges.
Neeeeeem! - egyszerre kiáltottunk fel. Mintha az elején az hangzott volna el, hogy könnyű, egyszerű, olcsó és sima. A cserépre ezek közül melyik igaz???

3 hét múlva árajánlat helyett egy e-mailt kaptunk tőle, hogy ő csak most vette észre, hogy minden embere külföldre ment.

Megjegyzések

  1. eleinte még mosolyogtam a sztorikon, mostanra viszont annyira együtt tudok érezni veletek, hogy ha elolvasom az újabb adagot, rendesen elszomorodok. :( hát milyen világot élünk?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És a médiából mást sem hallani, mint hogy válságban az építőipar. Ja, szerintem is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…