Ugrás a fő tartalomra

Ha lassan is, de

csak jóra fordul ez a mi építkezésünk.

A födém már át van törve, gondolom mindig is így volt, mi már így vettük a házat. Nincs más választásunk, mint ezen a lyukon megoldani a tetőtérbe való feljutást. Több baj is van vele, az egyik, hogy meglehetősen kicsi (96x97 cm), a másik, hogy a fürdőszobában van.
Mondjuk a másodikon könnyen segíthetünk, odébb kell rakni a fürdőszoba falát, így a majdani lépcső helye átkerül az előtérbe. Ezzel egyébként a fürdőszobának is csak jót teszünk, mert az most nagy, mondhatom bátran, hogy túl nagy, viszont olyan szerencsétlen alakú, hogy gyakorlatilag kihasználhatatlan, berendezhetetlen.
Adott tehát egy 340 x 270 cm-es válaszfal, ami van egy ajtó, egy törölközőszárító és egy villanykapcsoló. Ezt az egészet le kell bontani, és egy méterrel odébb felépíteni. 

Ezt már csak sikerül egy kőművesnek megoldani.

Meg is érkezett a kőműves a helyszínre, hogy megnézze a falat, mit kell lebontani, hová kell felépíteni. Rögtön ketten jöttek, a Mester és az Írnok. Ha a Mester azt mondta, Írjad!, az Írnok írt. 
Na de most képzelj el két szerencsétlen, ágrólszakadt kis kőművest. Akik a nehéz életüknek és az alkoholnak köszönhetően jóval idősebbnek látszanak, mint ahány évesek valójában (huszonévesek voltak egyébként, az e-mail címükből derült ki), akik a 39 forintos 2 literes üdítőket veszik, és mintha kettőig sem tudnának számolni.
Úgy tűnt, van bennük hajlandóság falat bontani és építeni. 
Problémázni akkor kezdtek el, amikor kiderült, hogy a sitt nem megy magától bele a konténerbe, hanem azt bele kell abba rakni. Ráadásul a konténer nem bent lesz a házban, hanem kint a kertben, ahová szintén nem a saját lábán megy a törmelék, hanem ki kell oda vinni. Leginkább a kőművesnek. Hogy jaj, de milyen messze van az a konténer (15 méter) és jaj, de milyen nehéz is a sittes vödör és jaj, még ott az a lépcső is (6 lépcsőfok a bejárati ajtó előtt).
- Jaj, hát ezen ne múljon, van furik, van egy palló is, azt végig kell fektetni a lépcsőkön, és ki lehet talicskázni a törmeléket. - Ezt a Párom mondta, miközben azért kicsit furcsán éreztük magunkat, hogy mi magyarázzuk a kőművesnek, hogy kell sittet hordani.
- Ó, hát akkor meg leverjük a vakolatot, ahogy forgolódunk a furikkal, máris kész a baj, az lesz a vége, hogy még ki is kell javítani, ahol leverjük.
(Egyébként igen, határozottan úgy gondoltuk mi is, hogy ahol véletlenül leverik a vakolatot, ott kijavítják. Szerintünk ez nem olyan nagy dolog egyébként, úgyis kell vakolni majd, az esetleges javításokat is simán meg lehet oldani egy spaklival.)
Tulajdonképpen nekünk mindegy, úgy juttatják be a sittet a konténerbe, ahogy akarják. Beszéljünk még a falról inkább. Az új fal ytongból lesz, azt be kell majd glettelniük a kőműveseknek, és a bontás miatt a megmaradó fal egy szakaszán le kell verni a csempét, azt újravakolni és glettelni.
És itt derült ki, hogy nem is volt olyan nagyon téves az első benyomás, hogy a Mester mintha kettőig se tudna számolni. Merthogy azt még sikerült kiszámolnia, mekkora lesz az új fal, de hogy egy  már meglévő falszakaszt is glettelni kell majd, és egy még meg sem épültet is... na ez már túl bonyolult volt.
- Írjad, hogy glettelés hány m2. - szólt a Mester.
- Hány?- kérdezett vissza az Írnok.
- Glettelés... öööö ..... Arra majd itt a végén mondok valamit, ha már kész leszünk, hogy mennyi lesz.
Olyan aranyos két kis kőműves volt, hogy csak mosolyogtunk még ezen is.

Amikor megkaptuk az árajánlatot, már nem mosolyogtunk.
Hö. Hát. Kicsit soknak tűnik. Kicsit?
Ők legalább hajlandóak lennének megcsinálni.
Hőőőő. Szerintem ez anyag nélkül ennyi. Mert úgy meg pláne nagyon drága.
Ne mááár, Ebben biztosan benne van az anyag is. (Nem volt egy túl részletes költségvetés, de olyanról már nem is álmodunk.)

Az én Párom egy áldott jó ember, és hajlamos ezt a jóságot feltételezni a többiekről is. Felhívta hát a Mestert, hogy köszönjük szépen az árajánlatot, ugye, ebben az összegben benne van az anyag is?
Dehogy! Hát mit képzelünk mi?! Hát ő kőműves, ő nem foglalkozik ilyesmivel, hogy anyag!
Akkor adjon már, legyen szíves, néhány támpontot, mit kellene vennünk és körülbelül mennyit?
Hát hogy ő KŐMŰVES, ő nem foglalkozik ilyesmivel, az a mi dolgunk, hogy mire ő idejön, itt legyen, ami kell.
De mi kell? És mennyi? Ha megmondaná, esetleg...
Nem mondta meg, mi meg nem is nagyon firtattuk. Az árajánlata alapján egy 340x270-es fal bontása és újraépítése anyaggal, konténerrel kb. 250.000 forintból jött volna ki. És egy kőműves napidíja 25.000 forint.
Azóta is csak mosolygunk, ha csak eszünkbe jutnak.

Azért lesz itt jórafordulás is, csak ki kell várni :-)



Megjegyzések

  1. Ennyi balekot, nekem már nem lenne türelmem hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is folyamatosan azt mérlegelem, hogy mit viselek rosszabbul, ezt a sok "mesterembert", vagy a kisasszonyok közti konfliktusokat :-/

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…