Ugrás a fő tartalomra

Inkább hagyjuk?

Ezzel a gondolattal fejeztem be az előző bejegyzést. Hogy hagyjuk, ne erőltessük, ami nem megy. Tényleg, többször megfordult a fejünkben ez a lehetőség, hogy jó, akkor nem építjük be a tetőteret, marad minden, ahogy eddig volt.
Mert lássuk, mire jutottunk.

Mi megvettünk, beszereztünk, megterveztettünk, előkészítettünk mindent, tényleg úgy érezzük, ami a mi feladatunk volt, elvégeztük. Ennél többet nem tudunk tenni.

A hosszú hónapok alatt senkitől nem sikerült egy értékelhető árajánlatot kapni.
Senki, ismétlem, SENKI, egyetlen kivitelező sem vállalta a lépcső beépítését. (A Csiribí lakatos a lépcső rögzítését vállalta volna, a fémmunka részt, de ez önmagában mit sem ér, ha nincs, aki a lépcső helyét kialakítja.) De ezt sem úgy adták tudtunkra, mint ember, hogy elénk áll, és elmondja, hogy ezt én nem vállalom, hanem egyszerűen az árajánlatban 0Ft volt az adott sorban feltüntetve. 
Erre két magyarázat lehet, az egyik, hogy úgy gondolta az adott kivitelező, a többi tételt olyan nagy haszonkulccsal számolta, hogy a csigalépcsőt beépíti nekünk ingyen, vagy - és ezt tartjuk valószínűbbnek - úgy gondolta, ő ezt nem csinálja meg.
Egy valaki vállalta volna, hogy a födémet átvágja, de ő meg pirossal odaírta megjegyzésben, hogy az árban nincs benne a pince födémének megerősítése és a padlás födémben a gerendakiváltás. Azóta sem tudom, mit gondolt az úriember, mi fogjuk megoldani a födémek megerősítését, vagy a kisasszonyok tündérke módjára majd felröppennek a szobácskáikba?
Volt, aki elkezdett nyöszörögni, hogy ő nagyon szívesen beépítené nekünk, deeeeeeeeeee azt meg kellene terveztetniiiiiiiii, mert csak így terv nélküüüüüüüüül, háááááááááááát, nem is tudjaaaaaaaaaaaa. Persze neki is odaadtuk, amit a statikus írt, hogy hogyan kell a lépcső miatt elbánni a födémekkel - szerintem teljesen egyértelmű és érthető egyébként, még így, laikusként is -, de azért ha megterveztetnéééénk .... És mégis kivel, egy csigalépcső-beépítés-tervezővel?  (És azon kívül, hogy erre rámegy néhány hónapunk és néhány tízezresünk, ez mire is lenne jó?) Hol keressünk olyat? Jaj, hát neki épp van is egy nagyon jó csigalépcső-beépítés-tervező ismerőse :-)

És akkor most jött el az  a pont, hogy kicsit eltávolodtunk ettől az egésztől. Adtunk magunknak néhány hetet, hogy átgondoljuk, mire jutottunk. És felmerült a kérdés, EZT AKARTUK? Tényleg, ez az, amit akarunk?
Valóban egy ügyintézővel akarunk huzakodni a budi belmagasságán, meg hogy a 30 éve meglévő bejárati ajtónknak hány centi széles a nyíló része, és hasonló horderejű problémákon? 
Ha véletlenül sikerülne egy kivitelezőt találnunk, lesz még energiánk az E-naplóval, meg a műszaki ellenőrrel és az összes többi járulékos cullanggal is foglalkozni? És tényleg ezt szeretnénk?

Annyiszor elmondtuk, hogy a kötelező minimumra szeretnénk törekedni, hogy a tényleges tartalmát mintha szem elől tévesztettük volna. Mennyit szervezkedtünk például a szebbnél szebb ablakok miatt. Vagy a kis előtető... Azt cseréppel borítani pl. minden, csak nem a kötelező minimum. (Alulról meg álmennyezetet építeni a cserép alá, mert ilyen ötlet is volt.)
Teljesen magával rántott minket az építkezés-örvény, és nem vettük észre, hogy mi nem ezt akarjuk.
Mi a kisasszonyoknak szeretnénk saját szobát. Mi nem akarunk nappalit. Akkor miért is építünk három szobát a tetőtérbe, főleg, hogy tudjuk, a kiskirálylány még évekig nem fog oda felköltözni, amikor meg mégis, akkor lent üresen marad egy nagy szoba, amire egyáltalán nincs szükségünk?
És még sok-sok hasonló, Tényleg ezt akartuk? kezdetű kérdésre adtuk meg egyszerre a választ: Neeeeeeem!

És kb. 5 perc alatt újraterveztük az egészet.
Hagyjuk a csudába a terveket, nem várunk az engedélyre, ha nem nyúlunk homlokzathoz, szerkezethez, nem kell engedély. (Megjegyzem, még mindig nem kaptunk választ az áprilisban beadott építési engedély kérelmünkre.)
Hagyjuk a födém átvágását, hiszen egy helyen már eddig is át volt vágva a födém, most is ott mászkálunk fel a padlásra egy létrán. Igaz, a lyuk nem nagy, hanem kicsi, nagyon, 96 x 97 cm, de az legalább már ott van, nem kell miatta gerendát piszkálni. Itt kell valahogy megoldani a tetőtérbe való feljutást.
Hagyjuk a 3 lányszobát a tetőtérben. A cél, hogy mindenkinek legyen saját szobája. A kiskirálylány marad lent, a mostani lányszobában, a padláson csak két szobát kell kialakítani a nagytesóknak, és egy kis fürdőszobát. Így nem kell a tetőhöz hozzányúlni, nem kell oromfalakat építeni.
Hagyjuk a generálkivitelezést, ha egyben senki nem vállalja, akkor felosztjuk kis részletekre a munkát.
Hagyjuk a gyönyörű szép, bekötött, vastag tervdokumentációt, egy A/4-re felrajzoljuk, hol lesznek a falak, az ablakok, és ennyi elég. Legalább nem lesz mibe belekötni.

Hát így.

Ui: Azért az mégis elképesztő, hogy 2015-ben, Magyarországon egy tetőtér beépítése lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Megjegyzések

  1. :( sajnálom. és igen, elképesztő és szomorú, hogy itt tartunk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…