Ugrás a fő tartalomra

Van még olyan gyerek

az országban, akinek nincsenek befedve a füzetei?

A könyveket még szeptemberben befedtük. Ráment az első hét, mert mindig csak azokat a könyveket fedtük be, amikre másnap szükség volt. Ennyi tellett tőlünk.
A füzetekre pedig sor sem került. Egyikünkből a motiváció hiányzott, másikunkból az ötlet.
Aztán csak kitaláltam, hogy kellene megdizájnolni a kisasszony füzeteit, és ennek örömére ma este be is fedtem mindet.

A legegyszerűbb natúr, barna csomagolópapír az alap. Ebből A/4-nél kicsit nagyobb téglalapokat vágtam, ami még épp befért a nyomtatóba, és amit még épp rá tudok hajtogatni a füzetekre.


A neten kerestem képeket, nagyítottam, kicsinyítettem, vágtam, igazítottam rajtuk, míg mindegyik épp megfelelő lett.

Matek. Szerintem poén. Főleg, hogy tényleg szereti a matekot, még ha soha be nem vallaná.


Angol. 


Angol szótár.


Nyelvtan.


Környezet.


És íme:


Azért a végén egy kis celluxot is bevettem a buliba, annyira kicsi papír maradt behajtani, hogy biztosabbnak tűnt meg is ragasztani. 
A kisasszony ragyogó arccal vette tudomásul, hogy mit műveltem, és azt mondta, biztos, hogy neki lesznek a legszebb füzetei az egész iskolában :-)


Megjegyzések

  1. Nagyon ötletes, igazán szépek lettek :-)

    VálaszTörlés
  2. A Kisasszonnyal egyet kell értenem.

    Én A/4-esre szoktam nyomtatni és a legegyszerűbb, átlátszó nejlon füzetborítóba bújtatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam arra is, hogy a kisasszony rajzaival fedjük be a füzeteit. Az igazán egyedi és személyes lenne. Talán majd jövőre.

      Törlés
  3. Gratulálok, nagyon egyedi és ötletes!

    VálaszTörlés
  4. Fiam azt mondaná leesett állal (de majd mondja is, ha látja), hogy naggggyon tuti!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezdheti(tek) gyűjteni a képeket jövőre a füzetborítókhoz :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…