Ugrás a fő tartalomra

Nem úgy kezdődött

persze, hogy a nagy darab kartonnak nekiestem a fekete zománcfestékkel. (Akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi az egészből.) A festékkel való bajmolódást komoly tervezés előzte meg. Előbb kicsiben, A/4-en tervezgettem, majd csomagolópapíron, a végleges méretben rajzoltam meg a sablont.


Ezt a sablont 6 példányban kivágtam a kartonból.


Egy csészét körberajzoltam, körbevágtam, 6 sugarát félig bevágtam.


3 ilyen korongot vágtam ki a kartonból, a közepét mindegyiknek kilyukasztottam.


És amikor összeszereltem az alkatrészeket, ez lett belőle:


Szétszerelés után a festés következett. A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a munkába, az első réteget ők festették, lelkesen. A második réteget is ők festették. A harmadik körnél lelkesedésről már szó sem volt. A negyedik réteg után Elsőszülöttem megkérdezte, hogy eredetileg is ilyen halványbarnának képzeltem el?
Arra kellett rájönnünk, hogy a hullámkarton úgy szívja magába a zománcfestéket, mint a szivacs a vizet.  A nyolcadik - kilencedik réteg után hagytuk abba a festegetést. Közelről látszik rajta, hogy még két - három réteget elbírt volna, de nem nézzük közelről :-)


Mert én leszereltem a kisasszonyok szobájában a lámpaburát,


a Párom pedig bevállalta a villanyszerelést, hogy a vezetékre felfűzhessem a korongokat, amik majd tartják a csillár részeit.


Az első két alkatrész már a helyén van:


És a többi is:


Így néz ki este:

Maradt még annyi karton (meg festék, meg türelem hozzá), hogy az olvasólámpát is átalakítottam:


Az egész lapraszerelhető, Halloween után majd szétszedjük, és újra használható - ki tudja, lehet, hogy lesz nálunk még vámpíros buli is ... :-/

Megjegyzések

  1. Nem semmi szépséget alkottál megint:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Bár látom az olvasólámpánál már kicsit lanyhult az érdeklődés (értsd: csak két rész készült nem hat). Lehet, hogy akrillal nem kellett volna ennyi réteg? De megérte a fáradozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj volt ennyi rétegben festeni, hogy legalább nagyjából fekete legyen. Szerintem a zománcfesték volt rossz választás, most már simán temperával csinálnám, és azt lakkoznám a végén.
      Az olvasólámpa csak a ráadás, maradt még ennyi karton, akkor meg miért ne. De jó is így, mert az ablakpárkányon nem is férne el, ha 6 ága lenne.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…