Ugrás a fő tartalomra

Nem úgy kezdődött

persze, hogy a nagy darab kartonnak nekiestem a fekete zománcfestékkel. (Akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi az egészből.) A festékkel való bajmolódást komoly tervezés előzte meg. Előbb kicsiben, A/4-en tervezgettem, majd csomagolópapíron, a végleges méretben rajzoltam meg a sablont.


Ezt a sablont 6 példányban kivágtam a kartonból.


Egy csészét körberajzoltam, körbevágtam, 6 sugarát félig bevágtam.


3 ilyen korongot vágtam ki a kartonból, a közepét mindegyiknek kilyukasztottam.


És amikor összeszereltem az alkatrészeket, ez lett belőle:


Szétszerelés után a festés következett. A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a munkába, az első réteget ők festették, lelkesen. A második réteget is ők festették. A harmadik körnél lelkesedésről már szó sem volt. A negyedik réteg után Elsőszülöttem megkérdezte, hogy eredetileg is ilyen halványbarnának képzeltem el?
Arra kellett rájönnünk, hogy a hullámkarton úgy szívja magába a zománcfestéket, mint a szivacs a vizet.  A nyolcadik - kilencedik réteg után hagytuk abba a festegetést. Közelről látszik rajta, hogy még két - három réteget elbírt volna, de nem nézzük közelről :-)


Mert én leszereltem a kisasszonyok szobájában a lámpaburát,


a Párom pedig bevállalta a villanyszerelést, hogy a vezetékre felfűzhessem a korongokat, amik majd tartják a csillár részeit.


Az első két alkatrész már a helyén van:


És a többi is:


Így néz ki este:

Maradt még annyi karton (meg festék, meg türelem hozzá), hogy az olvasólámpát is átalakítottam:


Az egész lapraszerelhető, Halloween után majd szétszedjük, és újra használható - ki tudja, lehet, hogy lesz nálunk még vámpíros buli is ... :-/

Megjegyzések

  1. Nem semmi szépséget alkottál megint:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett! Bár látom az olvasólámpánál már kicsit lanyhult az érdeklődés (értsd: csak két rész készült nem hat). Lehet, hogy akrillal nem kellett volna ennyi réteg? De megérte a fáradozást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj volt ennyi rétegben festeni, hogy legalább nagyjából fekete legyen. Szerintem a zománcfesték volt rossz választás, most már simán temperával csinálnám, és azt lakkoznám a végén.
      Az olvasólámpa csak a ráadás, maradt még ennyi karton, akkor meg miért ne. De jó is így, mert az ablakpárkányon nem is férne el, ha 6 ága lenne.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…