Ugrás a fő tartalomra

A Soktornyú Kastélyt

tehát tündércsillám borítja. 
Bármennyire ijesztő is volt a tegnapi jelenet, azért azt el kell ismerni, hogy a tündércsillám jól hangzik. Regényes lelkületű kisasszonyok számára pedig nagyon jól hangzik. Főleg, hogy a könyvből az is kiderül, hogy ez a tündércsillám ragyog a sötétben. 
Az ötletet, miszerint építsük meg a soktornyú kastélyt tornyostul, csillámostul, mindenestül, a tömegek hangos lelkesedéssel fogadták. 

A kastély könnyű lesz, csak papírgurigák, azokra tető, és kész is. 
Csak az hibádzott, hogy október elején kezdtük el gyűjteni a gurigákat, így olyan nagyon sok tornya nem lett a kastélyunknak. 


Amíg a kisasszonyok fekete temperával lefestették a gurigákat tornyokat, én gyorsan megcsináltam a tetőket. Kartonra egy tálkát körberajzoltam, a kört kivágtam, a kört három (nagyjából) egyforma részre vágtam, a körcikkeket kúppá hajlítottam, tűzőgéppel megtűztem.
Festés után a tetőket ragasztópisztollyal a tornyokra ragasztottuk, majd a tornyokat egymáshoz.

Már csak a tündércsillám hiányzik

Amilyen könnyen kitaláltam, hogy csináljuk meg a kastélyt, ezen a tündércsillámon annyit törtem a fejem. Hogy miből legyen, és milyen technikával rakjuk a kastélyra. 
A regényben a madarak szórták, tehát a festés, a szó klasszikus értelmében, ecsettel kenegetve nem jó megoldás. 
Az is kizárt, hogy veszünk csillámport, és csak simán rászórjuk. Ha nem akarunk életünk végéig csillámporban járni (HA nem akarunk), akkor azt valamivel meg kell kötni, hozzá kell ragasztani a kastélyhoz.
Keverjük tapétaragasztóba a csillámport, és permetezzük rá virágpermetezőből a kastélyra. Mondjuk van rá esély, hogy ez a ragasztós-csillámos massza eltömítené a permetezőt. Meg amúgy is, a tapétaragasztó túl kocsonyás, a por meg túl csillámos, keressünk inkább valami más megoldást.
- Létezik olyan fluoreszkáló festék, ami spray formátumban kapható? 
Ezt a kérdést tettem fel a kedvenc barkácsáruházam festékosztályán a kedvenc eladómnak. És tudjátok, mit válaszolt?
- Milyen színben szeretné? Piros és zöld biztosan van, de szokott lenni kék és sárga is, megnézem, hogy most van-e. Mire szeretné használni?
Elmondtuk, hogy soktornyú kastélyt csinálunk, és már csak a tündércsillám hiányzik róla, és türelmesen végighallgatta a vitánkat arról, melyikünk hogy emlékszik, milyen színű is a tündércsillám (mondjuk a vitát gyorsan rövidre zártuk, mindenki máshogy emlékszik, de legalább ragaszkodik a véleményéhez :-), és nem nézett hülyének. Sőt, még arról is segített meggyőzni a kisasszonyokat, hogy a neonzöld festék sokkal jobban látszik majd a fekete tornyokon, mint a piros.

Itthon aztán elképzeltük, hogy szórják a madarak a tündércsillámot a soktornyú kastélyra, és megnyomtuk a spray gombját. 


Most az ablakpárkányon van a kastélyunk, és ha a sötétben zseblámpával megvilágítjuk, igazán kísértetiesen ragyog.



Továbbra is gyűjtjük a papírgurigákat, hogy jövő halloweenre igazán soktornyú legyen a kastély.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe