Ugrás a fő tartalomra

A Soktornyú Kastélyt

tehát tündércsillám borítja. 
Bármennyire ijesztő is volt a tegnapi jelenet, azért azt el kell ismerni, hogy a tündércsillám jól hangzik. Regényes lelkületű kisasszonyok számára pedig nagyon jól hangzik. Főleg, hogy a könyvből az is kiderül, hogy ez a tündércsillám ragyog a sötétben. 
Az ötletet, miszerint építsük meg a soktornyú kastélyt tornyostul, csillámostul, mindenestül, a tömegek hangos lelkesedéssel fogadták. 

A kastély könnyű lesz, csak papírgurigák, azokra tető, és kész is. 
Csak az hibádzott, hogy október elején kezdtük el gyűjteni a gurigákat, így olyan nagyon sok tornya nem lett a kastélyunknak. 


Amíg a kisasszonyok fekete temperával lefestették a gurigákat tornyokat, én gyorsan megcsináltam a tetőket. Kartonra egy tálkát körberajzoltam, a kört kivágtam, a kört három (nagyjából) egyforma részre vágtam, a körcikkeket kúppá hajlítottam, tűzőgéppel megtűztem.
Festés után a tetőket ragasztópisztollyal a tornyokra ragasztottuk, majd a tornyokat egymáshoz.

Már csak a tündércsillám hiányzik

Amilyen könnyen kitaláltam, hogy csináljuk meg a kastélyt, ezen a tündércsillámon annyit törtem a fejem. Hogy miből legyen, és milyen technikával rakjuk a kastélyra. 
A regényben a madarak szórták, tehát a festés, a szó klasszikus értelmében, ecsettel kenegetve nem jó megoldás. 
Az is kizárt, hogy veszünk csillámport, és csak simán rászórjuk. Ha nem akarunk életünk végéig csillámporban járni (HA nem akarunk), akkor azt valamivel meg kell kötni, hozzá kell ragasztani a kastélyhoz.
Keverjük tapétaragasztóba a csillámport, és permetezzük rá virágpermetezőből a kastélyra. Mondjuk van rá esély, hogy ez a ragasztós-csillámos massza eltömítené a permetezőt. Meg amúgy is, a tapétaragasztó túl kocsonyás, a por meg túl csillámos, keressünk inkább valami más megoldást.
- Létezik olyan fluoreszkáló festék, ami spray formátumban kapható? 
Ezt a kérdést tettem fel a kedvenc barkácsáruházam festékosztályán a kedvenc eladómnak. És tudjátok, mit válaszolt?
- Milyen színben szeretné? Piros és zöld biztosan van, de szokott lenni kék és sárga is, megnézem, hogy most van-e. Mire szeretné használni?
Elmondtuk, hogy soktornyú kastélyt csinálunk, és már csak a tündércsillám hiányzik róla, és türelmesen végighallgatta a vitánkat arról, melyikünk hogy emlékszik, milyen színű is a tündércsillám (mondjuk a vitát gyorsan rövidre zártuk, mindenki máshogy emlékszik, de legalább ragaszkodik a véleményéhez :-), és nem nézett hülyének. Sőt, még arról is segített meggyőzni a kisasszonyokat, hogy a neonzöld festék sokkal jobban látszik majd a fekete tornyokon, mint a piros.

Itthon aztán elképzeltük, hogy szórják a madarak a tündércsillámot a soktornyú kastélyra, és megnyomtuk a spray gombját. 


Most az ablakpárkányon van a kastélyunk, és ha a sötétben zseblámpával megvilágítjuk, igazán kísértetiesen ragyog.



Továbbra is gyűjtjük a papírgurigákat, hogy jövő halloweenre igazán soktornyú legyen a kastély.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…