Nem úgy kezdődött

persze, hogy a nagy darab kartonnak nekiestem a fekete zománcfestékkel. (Akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi az egészből.) A festékkel való bajmolódást komoly tervezés előzte meg. Előbb kicsiben, A/4-en tervezgettem, majd csomagolópapíron, a végleges méretben rajzoltam meg a sablont.

Ezt a sablont 6 példányban kivágtam a kartonból.

Egy csészét körberajzoltam, körbevágtam, 6 sugarát félig bevágtam.

3 ilyen korongot vágtam ki a kartonból, a közepét mindegyiknek kilyukasztottam.

És amikor összeszereltem az alkatrészeket, ez lett belőle:

Szétszerelés után a festés következett. A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a munkába, az első réteget ők festették, lelkesen. A második réteget is ők festették. A harmadik körnél lelkesedésről már szó sem volt. A negyedik réteg után Elsőszülöttem megkérdezte, hogy eredetileg is ilyen halványbarnának képzeltem el?

Arra kellett rájönnünk, hogy a hullámkarton úgy szívja magába a zománcfestéket, mint a szivacs a vizet.  A nyolcadik - kilencedik réteg után hagytuk abba a festegetést. Közelről látszik rajta, hogy még két - három réteget elbírt volna, de nem nézzük közelről :-)

Mert én leszereltem a kisasszonyok szobájában a lámpaburát,

a Párom pedig bevállalta a villanyszerelést, hogy a vezetékre felfűzhessem a korongokat, amik majd tartják a csillár részeit.

Az első két alkatrész már a helyén van:

És a többi is:

Így néz ki este:

Maradt még annyi karton (meg festék, meg türelem hozzá), hogy az olvasólámpát is átalakítottam:

Az egész lapraszerelhető, Halloween után majd szétszedjük, és újra használható - ki tudja, lehet, hogy lesz nálunk még vámpíros buli is ... :-/