Ugrás a fő tartalomra

Jövőre nem így lesz.

Ezt tavaly határoztam el a halloween-dekoráció kapcsán. Történt ugyanis, hogy egy délutánon át denevéreket vágtam ki fekete kartonból, teleragasztottam velük az ablakot, hogy majd ha hazajönnek a kisasszonyok, legyen meglepetés meg öröm.
És sikerült. Volt meglepődés, és öröm is persze. Meg este 1/2 10-kor (az nálunk már rég alvásidőnek számít) szipogás és hüppögés, hogy ők félnek attól, ahogy a denevérek néznek. Tudják, hogy csak papír, és délután tetszik is nekik, de este ijesztő. Miközben kapargattam, szedegettem le az ablakról a denevéreket, elhatároztam, hogy jövőre nem így csináljuk.
Meglepetés helyett inkább a kisasszonyokkal együtt csinálom majd a dekorációt - olyat kell tehát kitalálnom, amiben ők is részt tudnak venni.
Tudom, hogy az egész halloweenban az ijesztgetés / ijedezés az egyik legnagyobb buli, de ezt a részt kihagyjuk. Semmi ijesztő, vagy csúnya (koponya, csontváz, szellem tehát kizárva), amolyan kisasszonyos halloween lesz nálunk. Akik olvasták a lámpás bejegyzésemet, azok már sejthetik, mi várható :-)

A fekete színnel szerencsére semmi bajuk a kisasszonyoknak, azt legalább használhatjuk minden mennyiségben. 

Az öntapadós tapéta meg amúgy is nagy kedvenc, olcsó (630 Ft-ért vettem egy métert, és egy ekkora darabból hónapokig tudunk szórakozni), könnyű vele bánni (gyerekek is tudják vágni, a felragasztgatás meg amúgy is az egyik legnagyobb öröm a gyerekszívnek), látványos, ha elrontjuk, könnyen kijavítható (néhányszor újra lehet ragasztani), több nem is kell.
Talán még annyi, hogy részletekben is meg lehessen valósítani, kb. mint a Luca-székét, ritkán van nálunk annyi idő (kitartás, türelem), hogy egy délutánon át szöszörögjünk valamivel.

Inspirációként elővettem a Sarah Gibb könyveinket, és nekiláttam rajzolni.


A vágásnál már a kisasszonyok is csatlakoztak. Aztán már csak én vágtam, ők pedig az asztalon pakolgatták a kivágott részeket, tervezgették, hogy milyen is lesz majd...


 ... ha felkerül az ablakra.

A falak már állnak


Persze nem bírtuk ki, hogy előbb a falakat és a tetőket csináljuk meg, és csak utána díszítjük. Már ennél a fázisnál elkezdtük benépesíteni a házakat.

Hundertwasser előtt tisztelegve került egy fa az erkélyre

A papagájnak semmi köze a halloweenhoz, de szeretjük

A fekete macska már inkább halloweenos

 

Szárnyas majmok - múlt héten még az Ózt olvastuk
Ezen a ponton jutottunk el a nagy ötletig, hogy legyen inkább 3 dimenziós ez az ablakkép.
Vettem egy zacskó gumibogarat, volt benne szöcske, tücsök, hangya, csótány, de ami a legfontosabb, 2 pók is.


 A fekete ablakképhez túl pirosak, de nem baj, majd lefestem akrillal, az biztos jó lesz.
Biztos jó lett volna, csak sajnos elfogyott. Aztán eszembe jutott, milyen jól tudok akrillal textilt festeni, fekete textilfesték meg épp volt itthon, rajta hát.
És íme, gumipókot legjobban textilfestékkel lehet festeni. (A Tigrisek ehhez értenek a legjobban.)


 A pókokhoz persze pókháló is kell, a változatosság kedvéért arany öntapadósból. (A fényes arany öntapadós drágább, mint a fekete, de jól beosztva sokáig elég.)


 A pókot egyszerűen gyurmaragasztóval a hálója közepébe ültettük.


Azért néhány emberalak is megjelent. A boszorkányok kihagyhatatlanok.


Ha már boszorkányok, ha már 3D. Vettem fehér merített papírt, véknyat, ami fény felé tartva átlátszó. Azért fehéret, mert fekete nem volt a boltban, de Elsőszülöttem örömmel átfestette nekem fekete temperával. Ebből vágták ki a kisasszonyok a banya ruháit.


Két ablak közé kifeszítettünk egy arany madzagot, és kiteregettük a ruhát. Biztos mosnak a boszorkányok is.


Aztán a varázslók következtek. Na jó, Mágusok. Akikről az Éjszakai cirkusz óta tudjuk, hogy egyáltalán nem Gandalf-szerű, szakállas, köpönyeges, bölcs öregek, hanem keménykalapos, sétapálcás, esernyős finom modorú, elegáns urak.


A kávéscsésze arany színű
 És van egy holló repítette lány is.


A telihold is kihagyhatatlan.

A hold arany, a felhők feketék

 Itt tartunk most:

Van még idő halloweenig, de nem ígérem, hogy addig a végére érünk. Annyi ötletünk van, hogy még az is lehet, ez lesz a karácsonyi dekoráció is.

Megjegyzések

  1. Akkor most kérlek döntsd el, én költözhetek hozzád harmadik gyermeknek, vagy te jössz el hozzám pótanyának :)))
    Nagyon ötletes, aprólékos, szép a díszítésetek! Gratulálok hozzá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, jobban jártok, ha mindenki marad a helyén :-)

      Törlés
  2. Gratulálok ehhez a fantasztikus ablakdíszítéshez!
    Elárulnád, hogy mi a címe a Sarah Gibb könyveknek, amelyekből dolgozol?
    Nekünk is kötelező lesz beszerezni, mivel az 5 éves lánykámmal együtt gyönyörködtünk a készülő művedben. :)
    Üdvözlettel: Lara & Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 5 éves lánykákkal kötelező a Sarah Gibb-féle képi világ, nálunk is akkor kezdődött. Nem tudom, a kisasszonyok kinövik-e majd, azt hiszem, én nem. Nekünk két könyve van meg, a Királykisasszony, akinek nem volt birodalma az abszolút kedvenc, és az Aranyhaj, ami az évek óta tartó hajnövesztési verseny hatására került hozzánk.

      Törlés
  3. Nagyon aprólékos munka, csodálom a turelmed és a pontosságod :-D

    VálaszTörlés
  4. Mi nem hellovínezünk, de ez a kis kellemes borzongás nagyon tetszik! csuda ugyesek vagytok! bár aludni én ettől se tudnék, mimóza vagyok......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, találtam magyar irodalomban Halloween-jelenetet! Mindjárt meg is írom róla a bejegyzést, és azt is, hogy mit műveltünk a hatására. Az talán még ennyire sem ijesztő :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe