Ha gazdaságszociológiából

vagy gazdaságpszichológiából (létezik egyáltalán ilyen?) kellene szakdolgozatot írnom, biztos, hogy a szállító viselkedését választanám témául. (Eddigi tapasztalataimról olvashattok itt és itt.) Most egy újabb  kis színessel gazdagodtam ebben a témában.

Útifű maghéjat akartam venni. Én még sosem hallottam erről a termékről, de most hirtelen szükségem lett rá, így hát a legrosszabbra készülve nekivágtam a bioboltoknak. Azzal a kicsinyes előítélettel indultam el itthonról, hogy ha én nem hallottam még róla, akkor az nyilván valami nagyon különleges, majd megint hallgathatom, hogy nem is létezik olyan, hogy útifű maghéj. Esetleg vigyek helyette árvacsalánt vagy tönkölybúzát, vagy bármit, ami az eladónak épp az eszébe jut.

De nem! Rögtön az első boltban tudták, miről beszélek, csak sajnos épp előttem vitték el az utolsó három dobozzal. De ne csüggedjek, mert vagy jövő kedden, vagy azután, vagy valamikor majd lesz. 

Következő biobolt. Jaj, sajnos, épp 5 perce vitték el az utolsó dobozzal. De érdekes, én eddig az útifű maghéj létezéséről sem tudtam, mások meg egyenesen felvásárolják.

Harmadik biobolt.

- Jó napot kívánok, útifű maghéjat szeretnék vásárolni.

- Ó, épp az előző vásárló vitte el az utolsót. (A három boltot kb. 20 perc alatt jártam végig. Nyilván van arra esély, hogy mind a háromban tényleg épp előttem vették meg az útifüvet. Még az is lehet, hogy ugyanaz az egy vásárló járta végig előttem a bioboltokat. Vagy valamelyik iskolában diáknap volt, és az volt az egyik feladat, hogy ki tud több útifű maghéjat szerezni. Vagy a kisboltosok új marketingszöveggel kedveskedtek nekem.)

- Rendben, köszönöm.

- Jaj, de... 

- ???

- Majd nézzen be nemtudommikor! Soha nem tudjuk előre, mikor jön a szállító, és azt sem, hogy mit hoz :-)

Tényleg, szó szerint így mondta. Új időhatározó a magyar nyelvben, nemtudommikor! 

De ez az áruellátási módszer valami döbbenetes! Lehet, hogy a szállítónak se telefonszáma, se e-mail címe nincs, és nem lehet kapcsolatba lépni vele, hogy te, figyelj már, félig üres a bolt, hozzá' má' lécci egy kis bűvöseztmegazt! És ha valamikor mégis kegyeskedik előjönni a szállító, amit és amennyit hoz, átveszik tőle? Nem lehetne lecserélni ezt a szállítót?

Végül, a sokadik bioboltban csak sikerült útifű maghéjat vennem.

Mert találtam egy kenyér receptet, ahhoz kellett. Nagyon izgalmas recept, semmi nem kell bele, ami hagyományosan a kenyérhez kapcsolódik, tehát nincs benne sem liszt, sem élesztő, és dagasztani sem kell. (A kisasszonyok rögtön elnevezték hülyegyerekek kenyerének, mert szerintük csak a hülye gyerekek nem tudják, hogy a kenyeret lisztből és élesztőből dagasztjuk :-)

Tehát összekevertem 135g napraforgó magot, 90g lenmagot, 65g mogyorót, 145g zabpelyhet, 4ek útifű maghéjat és egy kevés sót. 3,5dl vízbe kevertem 1ek mézet és 3 ek kókuszolajat, addig melegítettem, míg a méz és az olaj felolvad, majd a magos keverékre öntöttem. Összekevertem, és hagytam állni. Amikor összeállt sűrű tésztává, formába simítottam, és 180 fokos sütőbe toltam. Kb. 20 perc után kiborítottam a formából és úgy sütöttem tovább.

Medvehagymás kecskegomolyával és ananászos, banános turmixszal tökéletes reggeli volt.