Ugrás a fő tartalomra

Vásárban

jártunk. Nem piacon, ahol krumplit, almát, tojást, petrezselymet, medvehagymát szokás vásárolni, hanem vásárban, ahol kézműves szappanokat, mézkülönlegességeket, csipkés-fodros-textilbéléses kosarakat árulnak. Amíg én a sajtosnál időztem, Másodszülöttem a bonyolult nevű lekvárok standjánál kóstolgatott. Fehércsokis eper, csokis-mentás almalekvár és más effélék, szép sorban. A csokis-mogyorós almalekvárnál már majdnem vásárlás lett a dologból, de (szerencsére) előtte még rákérdeztünk az árakra. A kis üveg lekvár 600, a nagy 1350 Ft-ba került. A kis üveg annyira kicsi volt, hogy én parfümös üvegnek hívom az olyat, pontosan az eladó sem tudta megmondani, mennyi lekvár fér bele, de biztos, hogy egy deciliternél kevesebb. A nagy üvegek kb. másfél, max. 2 decisek lehettek. Hány üveg lekvárt ennénk meg négyen reggelire? És az mennyibe kerülne? Annyi pénzért csinálok én nektek...

Vettem 2 kiló almát, összesen 400 Ft volt, 
            2 tábla étcsokit, összesen 400 Ft volt, és
            1 csomag mogyorót, 600 Ft volt.  A mennyiségeket csak saccoltam, fogalmam sem volt, milyen arányban használom majd a hozzávalókat.


Az almát meghámoztam, a kisasszonyokkal apró kockákra daraboltuk, feltettük főni. Vizet nem adtunk hozzá, csak ami mosás után rajta maradt.


Amíg az alma rotyogott, megpörköltük a mogyorót, a vékony barna héját ledörzsöltem, durvára aprítottam a csokival együtt.


Amikor az alma sűrű péppé főtt, hozzáadtam a mogyoró felét és egy táblányi csokit felaprítva.  Tadám, a csokis-mogyorós almalekvár elkészült. Három nagy és két kis üveg lett tele, plusz egy tálka, és bevallom, kóstolgattunk is.


A húsvéti kalácshoz nagyon jó volt :-)


            
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.
Megjegyzés küldése
További információk

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné
2 megjegyzés
További információk

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe
Megjegyzés küldése
További információk