Ugrás a fő tartalomra

Vásárban

jártunk. Nem piacon, ahol krumplit, almát, tojást, petrezselymet, medvehagymát szokás vásárolni, hanem vásárban, ahol kézműves szappanokat, mézkülönlegességeket, csipkés-fodros-textilbéléses kosarakat árulnak. Amíg én a sajtosnál időztem, Másodszülöttem a bonyolult nevű lekvárok standjánál kóstolgatott. Fehércsokis eper, csokis-mentás almalekvár és más effélék, szép sorban. A csokis-mogyorós almalekvárnál már majdnem vásárlás lett a dologból, de (szerencsére) előtte még rákérdeztünk az árakra. A kis üveg lekvár 600, a nagy 1350 Ft-ba került. A kis üveg annyira kicsi volt, hogy én parfümös üvegnek hívom az olyat, pontosan az eladó sem tudta megmondani, mennyi lekvár fér bele, de biztos, hogy egy deciliternél kevesebb. A nagy üvegek kb. másfél, max. 2 decisek lehettek. Hány üveg lekvárt ennénk meg négyen reggelire? És az mennyibe kerülne? Annyi pénzért csinálok én nektek...

Vettem 2 kiló almát, összesen 400 Ft volt, 
            2 tábla étcsokit, összesen 400 Ft volt, és
            1 csomag mogyorót, 600 Ft volt.  A mennyiségeket csak saccoltam, fogalmam sem volt, milyen arányban használom majd a hozzávalókat.


Az almát meghámoztam, a kisasszonyokkal apró kockákra daraboltuk, feltettük főni. Vizet nem adtunk hozzá, csak ami mosás után rajta maradt.


Amíg az alma rotyogott, megpörköltük a mogyorót, a vékony barna héját ledörzsöltem, durvára aprítottam a csokival együtt.


Amikor az alma sűrű péppé főtt, hozzáadtam a mogyoró felét és egy táblányi csokit felaprítva.  Tadám, a csokis-mogyorós almalekvár elkészült. Három nagy és két kis üveg lett tele, plusz egy tálka, és bevallom, kóstolgattunk is.


A húsvéti kalácshoz nagyon jó volt :-)


            

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…