Ugrás a fő tartalomra

Van egy

játék, a LÜK, amit Elsőszülöttemék iskolájában használnak az órák színesítésére. Számos kis része van, és ahogy ez már lenni szokott, újabb és újabb füzetekkel bővíthető a gyűjtemény.
Immár második éve gyűlnek a füzetek, egyre nagyobb gondot jelentett a tárolásuk. A tanárnénik az iratpapucsos megoldást találták ki. Hogy mindenki visz egy iratpapucsot, abban tárolja az alapkészletet és a füzeteket is.
Értem én, tehát vigyünk egy iratpapucsot. Rögtön eszembe is jutott, hogy néhány éve vettem a svéd bútorosnál fából (ok, rétegelt lemezből) ilyet, de már nem használjuk. Mindig csak pakolgattuk, hogy majd felvágjuk gyújtósnak, de valahogy nem került rá sor. Nem volt hozzá szívünk.
Kicsit szétnéztem a farakás környékén, és már meg is volt az iratpapucs. Fellelt állapotban.



Lelakkoztam egy, kettő, három rétegben, fehér lakkal. 


Azt terveztem, hogy dekupázsolok rá valami mintát. Hogy milyet, azt természetesen Elsőszülöttem választhatta ki. Megmutattam neki az összegyűjtögetett szalvétákat, és rábíztam a dolgot.

Ó, hát erre azért nem számítottam. Hogy azt a rengeteg vékony kis növényi részt nekem kell kivagdosnom. Pedig tényleg.
És a kis miszlikeket is felragasztgattam.


A kisasszony ragyogott a boldogságtól. Azt mondta, ilyen biztosan nem lesz senki másnak.


Megjegyzések

  1. Jaaaj, nagyon-nagyon szép lett!:)

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű! Éppen mintha kézzel festetted volna! (Gondolom kábé annyi ideig is tartott.) És nem matyó, ez plussz pontot ér!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A matyóhoz elég ambivalens a viszonyom. Úgy tudom, szalvétában (még) nincs matyós.
      Tényleg nagyon sok meló volt vele. Közben sokszor gondoltam arra, hagyom a fenébe, veszek egy iratpapucsot az első boltban. De most már nem bánom, hogy végigcsináltam :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…