Ugrás a fő tartalomra

Mostanában

az oviban, iskolában az egyik legnépszerűbb téma az ősz. Verseket tanulnak (A cinege cipőjét természetesen, mint minden évben), énekelnek, terméseket gyűjtenek gyűjtünk, és azt beviszik, faleveleket rajzolnak, megfigyelik az évszak színeit, stb. Gondolom nagyjából ez megy mindenhol, minden évben.

Így hát, amikor hívtam a kisasszonyokat, hogy rajzoljunk faleveleket, nem számítottam nagy lelkesedésre.
Elsőszülöttem nagy rutinosan már tudta, mi következik (azért a közoktatásban eltöltött évek hagytak ám nyomot a gyereken), behozott néhány falevelet, elővette a zsírkrétákat, hogy majd átsatírozzuk egy papírra a levél mintáját, oszt jó' van, kipipálhatjuk.
Amikor elmondtam, hogy sem átsatírozásról, sem körberajzolásról nincs szó, csak néztek csodálkozva. Másodszülöttem bepróbálkozott, hogy esetleg felragasztjuk egy lapra a leveleket?
Nem.
Akkor???
Mi fogunk faleveleket rajzolni.
???????????? Hogy ők nem is tudnak olyan falevelet rajzolni.
Akkor ne olyat rajzoljatok.
????????????
Olyat rajzoljatok, amilyet tudtok. Ha nem sikerül úgy húzni a vonalat, ahogy eltervezted, húzz még egyet. és még egyet. És amikor kialakul az a falevél, ami tetszik, majd tollal áthúzod a vonalait.


Aztán vízfestékeztünk. Itt is csak egy szabály volt, hogy színesek legyenek a falevelek.


Hogy még jobban sokkoljam a kisasszonyokat, azt mondtam, most nem a vonalon kell vágni, hanem egy kicsivel mellette, hogy egy vékony fehér keret legyen a színes levelek körül.



És akkor most ezekből koszorút fogunk csinálni.
???????
Koszorú alap nem volt itthon, és semmi kedvem nem volt csinálni egyet, így hát elővettem a kör alakú tálcát.


A hátoldalán körberaktam a leveleket, a kisasszonyok összeragasztgatták.


Végül minden levelet egymásra rétegeztünk és összeragasztottuk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…