Ugrás a fő tartalomra

Méghogy

kisbolt, méghogy nagybolt! Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a szürreális és abszurd kalandjaim bármilyen kereskedelmi egységben megtörténhetnek.
Egy szürke, punnyadt októberi délutánon begurultam a benzinkútra. Szokás ilyenkor, hogy egy segítőkész benzinkutas odapattan, hogy megtankolhat-e. Tudom én, hogy ez a gesztus be van építve a bérükbe, mégis általában inkább köszönöm, de tankolok én. Most még ez is jól indult, a kutas épp egy másik kocsit tankolt.

Tank nyitva, töltőpisztoly benne, amikor láttam, robog felém a kutas.
- Köszönöm, megtankolok én.
- Ugyan, ne koszolja össze a kezét, majd én.
(Valami kényes-fényes kiskisasszonynak látszom, vagy mi van? Biztos kedvességből mondta, inkább nem reagálom túl.)

- Köszönöm, tankolok én.
- De csorgatja össze a kocsit a benzinnel, nem látja?!
(???????????
És akkor mi van? Nem az ő kocsija, nem ő fizeti a benzint, akkor meg? Egyébként nem szoktam literszámra a kocsi mellé tankolni a benzint.
Már az előbb sem kedvességből mondta. Ez az apaahülyegyerekéhez hang, plusz még dühös is. Na, ez így tényleg nem fog menni. Bárki, aki a pénzemet akarja, nagyon rosszul teszi, ha úgy indít, hogy jól letol. Ezt tényleg nem tanítják valami marketingiskolában?
Tankolok tovább csendben.)

Ekkor olyan történt, amire nem számítottam. Megfogta a töltőpisztolyt,  és ki akarta venni a kezemből. Komolyan mondom, leesett az állam.
(Most tényleg ezt fogjuk csinálni, mint utoljára az oviban, hogy szorítjuk mindketten a játékot, és igyekszünk kicibálni a másik kezéből????)
- Engedje el, már az elején mondtam, hogy én szeretnék tankolni.

És elengedte! Sőt, úgy tűnt, végre lemond rólam, és keres magának más elfoglaltságot. De nem. Egy lépés után megállt, rámutatott a kútoszlopra, és nagyon szemrehányóan megkérdezte:
- És mér' ezt  a benzint rakja bele?!
(????????????????
Mert csak, b.meg!
Tényleg elszámoltat a benzinkutas, hogy miért x vagy y benzint tankolok?)
Erre sem válaszoltam semmit. Mintha csak olyan kérdésekkel készült volna, amikre nem hiszem, hogy válaszolnom kellett volna.
És még folytatta. Most már nem is csak szemrehányóan, inkább lekezelően.
- Ha nem azt a mezeit rakná bele, hanem egy csúcskategóriás benzint, sokat spórolna a fogyasztáson, és a kocsi is sokkal jobban menne.
( Ne már, mindketten láttuk, milyen kocsiba tankolok, azért ne röhögtessük ki magunkat, hogy a benzin többe kerül, mint a kocsi.
Nem is tud semmit a kocsi fogyasztásáról. Egyébként jó, meglepően nagyon jó, nem hiszem, hogy ezt lehetne még érdemben csökkenteni. És akármennyit is fogyaszt a kocsi, nem a kutas ügye.
Jobban menne? Lehet, hogy mégis viccből csinálja az egészet. Egy kisvárosban lakunk, annyira kicsi, hogy a 40km/h sebességet elérni már eredménynek számít.)

Huh, úgy látszik, sikerült, elment. De nem. Visszajött, kezembe nyomott egy szórólapot.
- Inkább ezt olvasgatná. Pontokat gyűjti legalább?
- Nem.
(Nem a pontokat gyűjtöm, hanem tankolok.)
- Csinálok egy pontgyűjtőt.
- Köszönöm, nem.

Megint arra játszott, hogy amikor elveszem a szórólapot, kikapja a kezemből a töltőpisztolyt, de nem sikerült, közben befejeztem a tankolást. Bementem fizetni, mire kijöttem, látom, mossa a hátsó lámpákat. Ó, hogy az a .............. (sííííííííííííííííííííípszó) ..................................
- Nem kértem, hogy mossa le a lámpákat.
- Á, lemosom, hogy néz ki, tiszta kosz ez a kocsi.
(????????????????????,
És ha látnád, belül hogy néz ki!
Mi jöhet még?!)
- Kérem, hagyja abba, indulni szeretnék.

Beültem a kocsiba, indítanék, a tükörben láttam, elkezdte mosni a hátsó szélvédőt is. Mire kinyitottam az ajtót, hogy szóljak neki, hogy most már aztán tényleg elég, előre jött, elkezdte mosni az első szélvédőt.
- Hagyja már abba.
- Most már nem hagyom félbe.
És járó motorral végigvártam, hogy lemossa az első szélvédőt is.


Én csak tankolni akartam. Ehelyett le lettem b.szva, mert
1., Összecsorgatom a kocsit benzinnel. (Állítólag.)
2., Nem a megfelelő benzint tankoltam a kocsiba. (A kutas szerint nem megfelelőt. A kocsinak évek óta semmi kifogása ellene.)
3., Nem figyelek oda a fogyasztásra, szórom a pénzt. (Tudom, mennyit fogyaszt a kocsi. És nem szórom a pénzt.)
4., Nem olvasom a szórólapot. (Erre tényleg nincs mentség.)
5., Nincs pontgyűjtőm, és nem is akarok. (És erre se.)
6., Koszos a kocsi. (Nekünk így is jó.)

Megjegyzések

  1. Egyre inkább azt érzem, hogy mindenkor felkészültnek kell lennünk, hogy el tudjuk küldeni a saját lelki világukba az ilyen nyomulósakat. Mert kisbolt, nagybolt, multi... de jönnek a házalók is.
    Legutóbb egy nem túl szépséges arcú férfi a folyosó ajtóban kezdett bele, hogy mi a helyzet a tv-telefon-internet használatunkkal. Mondtam, hogy nem igazán szeretnénk változtatni a jelenlegi helyzetünkön. Mire olyan stílusban szólt rám, hogy ők (egyedül volt) egyáltalán nem felmérés miatt érdeklődnek, hogy hirtelen megijedtem - valami hivatalos közeg, akivel jó lesz nem packáznom, ha nem akarok büntetést. Utólag jutott csak eszembe, hogy ilyen hivatalos közeg nem is jöhetne - nincs is bekötve tv hozzánk, nehogymár kötelezzen valaki, hogy nézzem! Mindegy, ő elkezdte mondani a sávszélességüket, meg a kiváló vételt, meg stb. Én közben kezdtem rájönni, hogy csak bevitt a csalitosba és egyre jobban haragudtam rá is meg magamra is. Úgyhogy amikor levegőt vett, közöltem, hogy köszönöm a lehetőséget de nem élnék vele és rácsuktam az ajtót. Komolyan, olyan arcot vágott, mintha Erzsébet királynő állt volna ott, teára szóló meghívásával és nem érti, hogy miiiii, hogy én nem fogadom el??? Eldöntöttem: legközelebb rögtön az elküldéssel megyek ki. Legfeljebb majd elnézést kérek a hivatalos szervtől és megpróbálok tiszta lappal indítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy? Azért is kezdtem bele a kisboltos kalandjaim közzétételébe, mert elegem lett abból a szembeállításból, hogy van a gonosz, kizsákmányoló multi, ahol eladót se lehet találni, és csak rossz minőségű terméket árul, plusz teljesen elbutulok, ha ott vásárolok, hiszen ész nélkül rakom tele a kosaram mindenfélével, és csak azt nézem, hogy minél többet vásárolhassak. Viszont a kisboltban, ott aztán kedves és segítőkész az eladó, ért is az áruhoz, mindig minden friss és jó minőségű és szinte már azt is majdnem el lehet hinni, hogy olcsóbb is. Vagy ha mégsem olcsóbb, nem baj, mert szívesen vásárolok én drágábban is, ha tudom, hogy a magyar, becsületes, tisztességes vállalkozót gazdagítom ezzel.
      A médiából leginkább ilyen közhelyek zúdulnak ránk. Szerintem nem az számít, hogy multi-e vagy sem, hanem az ember.

      Törlés
  2. Éva te a nyugalom szobra vagy, én már az első beszólásnál elküldtem volna a sunyi p.-ba.. sőt.. valószínűleg panaszt is teszek ellene a főnökénél.. és tojnék rá, hogy valószínűleg semmi eredménye nem lenne:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem sikerül ám mindig ilyen higgadtan kezelni a hülyeséget. Néha segít, ha azt mantrázom magamban, hogy ennyivel vagyok külömb nála.
      Az a legigazságtalanabb az egészben, hogy akár belemegyek a játszmába, akár kívülálló maradok, utána még napokig rossz kedvem van, ha eszembe jut.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…