még moziba is járni. Igaz, mostanában elég ritkán jön össze, de néha azért mégis. Gyerekekkel is, nélkülük is. Szerintem az egésznek az a kulcsa, hogy jól kell tudni kiálasztani a filmet.
És a mozit.
És az időpontot.
Hétköznap délelőtt egy Woody Allen film még egy plázamoziban is tökéletes választás. Csak mi ketten voltunk rá kíváncsiak, senki nem rágott, csámcsogott, zörgött, beszélt, ivott, röhögött körülöttünk.
A mozizás a film vége előtt néhány perccel vett meglepő fordulatot, amikor az egyik mozis alkalmazott bejött a terembe, és azt nézte, ahogy mi nézzük a filmet. Elég zavaró volt, de úgy gondoltuk, azért csak kivárjuk a történet végét is.
Még ment a stáblista (pedig általában azt is végigolvassuk, arról nem is beszélve, hogy gyakran a stáblista közben is tart még a film egy-egy rövid jelenet erejéig), amikor az alkalmazott ajtót mutatott nekünk, hogy majd ott kellene kifáradnunk. Így keveredtünk a folyosólabirintusba. És mentünk a teljesen kihalt, félhomályos folyosón, mint Tony és Ziva, mondjuk sokkal bátortalanabbul, mint ők, ráadásul ott volt az a sok gigantikus kuka... Az NCIS-ben az ilyenekben mindig találnak legalább egy hullát.
A végén persze minden jóra fordult, és egy ipari jellegű ajtó túloldalán ott várt ránk a csilivili pláza, de rossz érzés azért maradt bennem. Hogy miért kell ezt így? És hogy tényleg nem lehet ezt máshogy? És ha már mindenképp a hátsó ajtón kell távoznunk, nem lehetne azt is igényesen kialakítani?
Ennyit a közszolgálatról. Holnap új játék indul. Akik szeretik a bujócskázós - kincskeresős játékokat, vagy gazdagítani szeretnék a saját filcpiacukat, azok készüljenek!
Ennyit a közszolgálatról. Holnap új játék indul. Akik szeretik a bujócskázós - kincskeresős játékokat, vagy gazdagítani szeretnék a saját filcpiacukat, azok készüljenek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése