Ugrás a fő tartalomra

A kiköltözés

még a kánikulában történt. Gyakorlatilag kiköltöztünk az udvarra. Pontosabban arra a néhány négyzetméternyi lebetonozott placcra, ahol a tűzfal és a diófa között szinte egész nap árnyék van. És ha mi mentünk, vittünk magunkkal mindent, ami a komfortérzetünkhöz feltétlenül szükséges. Hideg élelem, hideg ásványvíz, strandpléd, aszfaltkréta, plüsik, frissen mosott ruha - komolyan, mintha a mosás-terítés-hajtogatás-vasalás lenne a hobbim. (A kutya, az jött magától, nehogy kimaradjon valamiből. )
És kicűgöltük a nagy doboz fa vonatot is.
Ez a vonatozás jó mulatság volt néhány napig, nagyban ment az építkezés, pakolászás, fontoskodás, okoskodás, kibékülés...


... a kutya meg csak nézte döbbenten, hogy ezt a sok izét neki tényleg mind végig kell szagolgatnia?
Aztán eljött az idő, amikor a vinnyogás és az okoskodás került túlsúlyba, és a kibékülés is egyre nehezebben ment. Így hát a napi bevásárlásból egy adag dekorgumival tértem haza.


Előszedtem még hozzá ollót, vonalzót, gyurmaragasztót, és már kezdődhetett is az építkezés.


Lemértük a vonatok magasságát a sínnel együtt. (Ez mondjuk a későbbiek szempontjából kihagyható, de hát mérni is meg kell tanulni, és a vonalzóval bánni is.)


Amilyen magas a vonat a sínnel együtt, akkora csíkokat vágtunk a dekorgumiból.



Nagyjából házikókat rajzoltunk, kivágtuk.


Persze egy tisztességes házon ablakok is vannak.


A ház hátoldalára gyurmaragasztót nyomtunk.


És a sínre ragasztottuk.


Az első ház még eléggé átlagosra sikeredett, de aztán meglódult a kisasszonyok fantáziája.




Maradt még a dekorgumiból, várjuk a következő kánikulát :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…