Ugrás a fő tartalomra

Pancsoltunk

a levendulában. Vagy a levendulával?
Az egész egy beszerző körúttal kezdődött, szerencsére még múlt héten, a durva kánikula előtt. Vettünk szódabikarbónát, citromsavat és levendula olajat.


A nagy napon odakészítettük még a szárított levendula virágokat, a szilikon muffin- és jégkockaformákat és a virágpermetezőben vizet. (Ez a varázslat miatt kell. Minden sokkal izgalmasabb, ha lehet spriccolni a virágpermetezővel.)


És akkor nekiláttunk. Elolvastuk a receptben, hogy kell 2 rész szódabikarbóna és 1 rész citromsav. Elsőszülöttem kiszámolta, hogy ha 20dkg citromsavat vettünk, akkor a szódabikarbónából 40dkg szükséges. Poénból azzal találtam felvezetni a "mérjük ki a hozzávalókból a szükséges mennyiséget", hogy nézzük meg, a gyógyszerész nénik pontosan mértek-e.


Azért olyan nagyon nem nevettünk, mert kiderült, hogy a gyógyszerész nénik nem mértek pontosan. a két tasak, 100grammos citromsav összesen 180 gramm.


Túltettük magunkat a dolgon, és hozzáadtuk a 40dkg szódabikarbónát. Belemorzsoltunk annyi levendulavirágot, amennyihez kedvünk volt, és az olajból is csepegtettünk bele. A kisasszonyok jól összekeverték, és annyi vizet permeteztek bele, hogy jól formázható massza legyen - az a nedves homok állag, amiből a legjobb gombócokat lehet gyúrni a homokozóban. A vizet nagyon óvatosan kell adagolni, ha túl sok kerül bele, a szódabikarbóna elpezseg.


Az illatos masszából gombócokat gyúrtunk. Amikor ez kezdett unalmassá válni, szilikon formákba nyomkodtuk. A formákból néhány óra száradás után ki lehetett borítani a kész pezsgőfürdő tömböket.


Napok óta levendulás pezsgőfürdő az esti műsor.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

10 tojást 10 perc alatt + tetoválás

Nálunk a tojásfestés mindig nyűgösen indul. Igyekszem minden évben valami újat kitalálni (tavaly  arany filccel  festettünk, korábban  dekupázsoltunk ), de a fehér alapból nem engedek. A barnás héjú tojásokat át kell festeni 2-3 rétegben fehérre, hogy kezdődhessen a díszítés. Ez azt jelenti, hogy a húsvét előtti hetekben mindig szárad néhány grillnyársra felszúrt kifújt tojás a házban, és kartávolságon belül vannak az ecsetek, festékek is (= ablakpárkányra, konyhapultra, stb. lepakolva, napokra ottfelejtve). Ezek az itt-ott félbehagyott alkotások számomra egyre kevésbé kapcsolódnak össze az otthonosság fogalmával (= idegesítenek, na), és akkor még ehhez jön a folyamatos nyafogás, hogy de még hányszor kell átfesteni, de meddig kell még ezt csinálnom, de mikor díszíthetem már,  stb, stb, ha meg eltörik egy tojás, ráadásul amikor már az utolsó réteg festék szárad rajta, na akkor aztán világvége van. De kitaláltam, hogy tudom kicselezni a saját rendszerem! (Neeem, n...