Ugrás a fő tartalomra

Pancsoltunk

a levendulában. Vagy a levendulával?
Az egész egy beszerző körúttal kezdődött, szerencsére még múlt héten, a durva kánikula előtt. Vettünk szódabikarbónát, citromsavat és levendula olajat.


A nagy napon odakészítettük még a szárított levendula virágokat, a szilikon muffin- és jégkockaformákat és a virágpermetezőben vizet. (Ez a varázslat miatt kell. Minden sokkal izgalmasabb, ha lehet spriccolni a virágpermetezővel.)


És akkor nekiláttunk. Elolvastuk a receptben, hogy kell 2 rész szódabikarbóna és 1 rész citromsav. Elsőszülöttem kiszámolta, hogy ha 20dkg citromsavat vettünk, akkor a szódabikarbónából 40dkg szükséges. Poénból azzal találtam felvezetni a "mérjük ki a hozzávalókból a szükséges mennyiséget", hogy nézzük meg, a gyógyszerész nénik pontosan mértek-e.


Azért olyan nagyon nem nevettünk, mert kiderült, hogy a gyógyszerész nénik nem mértek pontosan. a két tasak, 100grammos citromsav összesen 180 gramm.


Túltettük magunkat a dolgon, és hozzáadtuk a 40dkg szódabikarbónát. Belemorzsoltunk annyi levendulavirágot, amennyihez kedvünk volt, és az olajból is csepegtettünk bele. A kisasszonyok jól összekeverték, és annyi vizet permeteztek bele, hogy jól formázható massza legyen - az a nedves homok állag, amiből a legjobb gombócokat lehet gyúrni a homokozóban. A vizet nagyon óvatosan kell adagolni, ha túl sok kerül bele, a szódabikarbóna elpezseg.


Az illatos masszából gombócokat gyúrtunk. Amikor ez kezdett unalmassá válni, szilikon formákba nyomkodtuk. A formákból néhány óra száradás után ki lehetett borítani a kész pezsgőfürdő tömböket.


Napok óta levendulás pezsgőfürdő az esti műsor.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…