Ugrás a fő tartalomra

Egy kis szintetikus

is kell néha. És ha már elhatároztuk magunkat, csináljuk rendesen. Van itt minden, ami durva: margarin, porcukor, darált keksz, ételfesték, tortadara (elolvastam az összetevőit, ó, anyám, borogass!)
Persze, hogy kókuszgolyó / kekszgolyó (mindenki máshogy hívja) készült.


De nem a sima, hagyományos kókuszgolyó, azt már épp eléggé unjuk, minden családi napon megkóstolhatjuk legalább 4-5 változatban. 
A hozzávalókat a kisasszonyok összegyúrták, én 2 részre osztottam. Az egyiket piros, a másikat zöld ételfestékkel beszíneztük. A piros masszába kevertünk néhány evőkanál tortadarát is. (Aki gyerekekkel ételfest, készüljön fel váratlan fordulatokra. És színes foltokra.) A piros kezű kisasszony kisebb piros golyókat gyúrt. A zöld kezű kisasszony a piros golyókat bebugyolálta zöld masszával.


Hűtőbe raktuk, hogy kicsit megdermedjen, és egy vékony pengéjű késsel négy részre vágtam a golyókat. És tádámmm! Dinnye!
Ha a tortadara-magok jobban látszanának a piros részben, még dinnyésebb lenne, de nekünk így is jó volt.



Ui 1.: Lehet, hogy a következő családi napra mi is kókuszgolyót viszünk :)
Ui 2.: A szép, szabályos golyók gömbölyítése legalább annyira erősíti a kéz izmait és fejleszti a finommotorikát, mintha feladatlapon labirintusokat, összekötősöket csinálnának a végtelenségig.

Más.
Na, mit találtam a meglepő termékek vásárában? Kicsi (kb. 12cm az átmérője), szilikon gyümölcstortaformát. 200 forintért.


Aki szeretne sajátot, az Auchanban keresse.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Persze, hogy Túró Rudiiiiii!

Jól gondoltátok. Ti is annyira szeretitek, mint én? Az én változatom így néz ki: Már kapható , de Ti ne igyekezzetek annyira a Meskára, mert akár meg is nyerhetitek. Ez lesz ugyanis az áprilisi ki játszik. Ha szeretnétek egy Túró Rudit a filcpiacról, nem kell mást tennetek, mint a bejegyzés végén hagyni egy megjegyzést május 1-én este 8-ig.