Ugrás a fő tartalomra

Még mindig

levendula. Ezúttal torta.
A receptet sok évvel ezelőtt találtam egy magazinban, a magazin már rég nincs meg, de az egyre barnultabb-sárgultabb, foltosodó, gyűrött kivágott recept minden évben előkerül.

Pozor! Aki még soha nem érezte, hogy milyen jó volna egy igazán kellemes illatú szappanba beleharapni, az ne olvasson tovább :)

egy csomag leveles vagy vajas tészta
125g cukor
vaníliás cukor vagy vanília
125g liszt
2 tojás
5 tojássárgája
100 ml tej
400 ml tejszín
10 g szárított levendulavirág
150 g marcipán
125 g vágott mandula (elhagyható)
50 g vaj
200 g porcukor

A tejet a tejszínnel felmelegítjük, hozzáadjuk a levendulát, hűlni hagyjuk.
Ha fagyasztott tésztát használunk, hagyjuk kiengedni, ha frisset, akkor belesimítjuk egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A levendulát leszűrjük, a tejes tejszínbe reszeljük a marcipánt, kicsit felmelegítjük, hogy a marcipán felolvadjon. Hozzáadjuk a vajat.
A cukrot, a vaníliát, a sót és a lisztet és a mandulát összekeverjük. A tojásokat habosra keverjük a tojássárgákkal együtt, a lisztes keverékhez adjuk, simára keverjük. Hozzáadjuk a levendulás, marcipános keveréket.
A masszát a tésztára öntjük, és kb. 25 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, majd kivesszük a formából. Tojásfehérjéből és porcukorból sűű krémet keverünk, és ezt a mázat simítjuk a tortára.


A sütésben Elsőszülöttem, a dekorálásban Másodszülöttem segített. Ahogy rakosgatta körbe levendulavirágokkal a tortát, egy nagyot sóhajtott, és azt mondta, ez olyan szép, hogy akár menyasszonyi torta is lehetne. Kicsit később pontosított, menyasszonyi tortának azért mégse jó, hiszen nem emeletes, de azért koszorúslány tortának jó lehet.


Jó volt ez pénteki uzsonnának is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Unatkozni jó!

MÉSZÖLY ÁGNES
BARNI ÉS AZ UNATKOZÓMŰVÉSZ
Barni már a harmadik napon utálta a vakációt. Ez a rémes semmittevés az, amiről az unokatestvérei hetek óta álmodoznak? Ez a végeláthatatlan unalom, amit sóhajtozva emlegettek az óvó nénik? Ez a tömény semmi, ami miatt Lolkával, a legjobb barátnőjével minden reggel ki kellett számolni, hogy "hányat alszunk még"? Lolkának könnyű, ő a vakáció első napján leutazott a nagymamájához, de Barninak itt kellett maradnia az aszfaltszagú belvárosban. Anya nagy komolyan megbeszélte vele, hogy csak ezt a pár hetet kell kibírnia, aztán ők is elmennek a tengerhez. De addig még negyvenkettőt kell aludni, és az olyan elképzelhetetlenül sok, hogy Barni jobbnak látta, ha nem is gondol rá. Ha legalább nem egyedül lett volna nap mint nap! De a barátaiközül mindenki elutazott. Így hát Anya minden reggel összepakolta Barnit és két plüssállat barátját: Eleket és Benőt. Elek barna volt és víziló-forma, Benő szürke és elefánt-féle. Barni legszívesebben a jobb …

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…