Ugrás a fő tartalomra

Még mindig

levendula. Ezúttal torta.
A receptet sok évvel ezelőtt találtam egy magazinban, a magazin már rég nincs meg, de az egyre barnultabb-sárgultabb, foltosodó, gyűrött kivágott recept minden évben előkerül.

Pozor! Aki még soha nem érezte, hogy milyen jó volna egy igazán kellemes illatú szappanba beleharapni, az ne olvasson tovább :)

egy csomag leveles vagy vajas tészta
125g cukor
vaníliás cukor vagy vanília
125g liszt
2 tojás
5 tojássárgája
100 ml tej
400 ml tejszín
10 g szárított levendulavirág
150 g marcipán
125 g vágott mandula (elhagyható)
50 g vaj
200 g porcukor

A tejet a tejszínnel felmelegítjük, hozzáadjuk a levendulát, hűlni hagyjuk.
Ha fagyasztott tésztát használunk, hagyjuk kiengedni, ha frisset, akkor belesimítjuk egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A levendulát leszűrjük, a tejes tejszínbe reszeljük a marcipánt, kicsit felmelegítjük, hogy a marcipán felolvadjon. Hozzáadjuk a vajat.
A cukrot, a vaníliát, a sót és a lisztet és a mandulát összekeverjük. A tojásokat habosra keverjük a tojássárgákkal együtt, a lisztes keverékhez adjuk, simára keverjük. Hozzáadjuk a levendulás, marcipános keveréket.
A masszát a tésztára öntjük, és kb. 25 percig sütjük. Hagyjuk hűlni, majd kivesszük a formából. Tojásfehérjéből és porcukorból sűű krémet keverünk, és ezt a mázat simítjuk a tortára.


A sütésben Elsőszülöttem, a dekorálásban Másodszülöttem segített. Ahogy rakosgatta körbe levendulavirágokkal a tortát, egy nagyot sóhajtott, és azt mondta, ez olyan szép, hogy akár menyasszonyi torta is lehetne. Kicsit később pontosított, menyasszonyi tortának azért mégse jó, hiszen nem emeletes, de azért koszorúslány tortának jó lehet.


Jó volt ez pénteki uzsonnának is.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...