Kézügyesség dolga

hogy ez is eljöhet még. Sőt, igazából sosem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Tegnap délután Elsőszülöttem tanítónénije ideadott nekem egy félig kijavított matek felmérőt, hogy neki nem volt ideje befejezni, ugyan, tegyem már meg, hogy kijavítom, és ha hibás, akkor még gyakoroljunk itthon. Hazahoztam hát, kijavítottam, láttamoztam, aláírtam, és kiraktam a faliújságra. Mindig megakad rajta a szemem, ha arra járok, és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek.

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket. Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb. A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került. A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel. Maradt a szoknya. Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tu...

hogy sokaoldalú blogger vagyok. Legalábbis Anita  szerint. Ezt kaptam tőle:  Természetesen köszönöm, és igyekszem ezentúl is sokoldalúan vezetni a blogot. Még hét dolgot el kell árulnom magamról. Nagy titkok nem lesznek, de talán eddig nem tudtátok rólam, hogy 1. Nem szeretek hajat szárítani. 2. Nem szeretnék olyan kocsit, ami parkol, fékez, észreveszi az esőt, bezárja az ajtót helyettem. 3. Nem vágyom trópusi szigeten álomnyaralásra. 4. Szeretek reggel korán kelni, és sötét téli reggeleken gyertyákat gyújtani a házban, hogy a többiek ne a  vakító lámpafényben hunyorogva ébredjenek. 5. Szeretek egész nap pizsamában dagonyázni és az ágyban olvasni. 6. Szeretnék megtanulni kosarat kötni. És szusit készíteni. 7. Egyszer lesz egy nagy kandúr macskám, szürke, dorombolós, tömött szőrű, távolságtartó, mégis hízelgő. Még tovább kellene adnom 15 bloggernek ezt a díjat, de nem megy. Én összesen nem olvasok rendszeresen 15 blogot, azok is többnyire egy ügyű...

Egyik kedvenc déli programom a Vendég a háznál a rádióban. Olyan ez nekem, mint a reggeli kávé. Ma is hallgattam, mondhatom, tanulságos volt. Arról szólt a műsor, hogy mit esznek a gyerekeink. Gondolom, az eddigiekből már kiderült, hogy érdekel a téma, tehát figyeltem, nagyon. Érdemes volt, új információkkal találkoztam. - Azért kapnak annyi tésztát a gyerekek a menzán, mert azt szeretik, megeszik. A krumplit is szeretik, azt mégis csak nagyon ritkán kapnak (a menzás krumplipüré porból készül!), mert azt meg kell hámozni. És még én vagyok a nemtörődöm meg lusta szülő! - Tanultam egy nagyon találó kifejezést, szecskazöldség az az egyforma kockákra vágott, mindent bele fagyasztott, ipari minőségű zöldség, amit a menzán használnak. - Szeretném, ha egyszer s mindenkorra túl tudnánk lépni az egészséges főzelék misztériumán. A menzás főzelék minden, csak nem egészséges. Már ott eldől a sorsa, hogy a fent említett szecskazöldségből készül, abból sincs sok benne, rántás (= ...

milyen a macskás alvókendő. Szerintem ilyen: És hogy ne unatkozzon egyedül, varrtam egy egérkés változatot is. Szerető gazdit keresnek. Érdeklődni itt  és itt  és persze itt, a blogon is.

Amikor megláttam az ovis uzsit, azt hittem, nem tudok újat mutatni. Így becsomagolva azt mondanám rá, hogy kakaós csiga. Kibontva aztán kiderül, hogy nem, hanem pizzacsiga, ami minden bizonnyal a feledhetetlen gyerekpizza másik megtestesülése. A szülői szempontjaim közül soknak nem felel meg (finom, egészséges, tápláló, vitamindús), de arra jó, hogy ne üres hassal húzza ki a gyerek ebédtől vacsoráig. Megértem azt is, hogy a pizzás ízzel biztosra akartak menni a konyhán, hiszen a pizzát mindenki szereti (igen, a jó pizzát én is nagyon szeretem). És nap mint nap látom, hogy van olyan gyerek, nem is kevés, aki fornettin nő fel, az ő étrendjükbe ez tökéletesen illszkedik. De hagyjuk az én szempontjaimat, a magas elvárásaimat. Ez a pizzacsiga nem volt friss. Szikkadt, száraz volt, a közepe mintha nyirkos lenne... Mondom én, hogy hasonlít a kakaós csigára. Az íze? Sós, édes, pizzaszósz. Azzal kezdtem, hogy nem számítottam meglepetésre az ovis uzsonna láttán. És az iskolaitól sem vár...

is, az én kedvencem a szürke, lógó fülű törpenyúl. Mert így néz ki. Kép innen  Kép innen Így hát elkészült a jól ismert nyuszitáska szürke, lógó fülű változatban.  

Emlékeztek még a Jóbarátokban Phoebe dalaira? B ű dös macska, b ű dös macska, mivel etetnek téged? Ez jutott eszembe, amikor Elsőszülöttem iskolai uzsonnája a szemem elé került. Át is nevezem ezt a rovatot, ezentúl a menzás uzsonnákról szóló írásokat a Mivel etetnek téged? címmen keressétek. És akkor az uzsonna. Íme. Rutinosak már így, becsomagolva is felismerik az alakjáról, ez bizony perec. Úgy gondoltam, ráfér egy kis optikai tuning, kiegészítettem egy (damaszt) szalvétával és egy csésze teával.  Én már régóta ismerem ezt a perecet, és az évek során kialakult bennem az a meggyőződés, hogy ez frissen nem is létezik. Én legalábbis még nem találkoztam vele az elmúlt 5 évben. Ezt vagy szikkadtra, szárazra sütik, vagy egy raktárban várja, hogy elég keményre száradjon ahhoz, hogy megkaphassák a gyerekek. Mindig annyira kemény, hogy ha az asztalhoz ütögetjük, morzsálódik. A perecről általában két dologra asszociál az ember. Vagy a sós perecre (vásári portéka, sajttal vagy...

persze, meg hó, meg hideg, de zongoraóra után már nem sötétben jövünk haza, a fákon majd' kipattannak a rügyek és egymást érik a farsangi mulatságok. Ideje hát a tavaszra is gondolni. A húsvétra. Már el is készült néhány nyuszitáska. Miközben a nyuszikat varrtam, eszembe jutottak mindenféle húsvéti történetek. Természetesen hülyébbnél hülyébbek. Amikor egy húsvéti vasárnap (!!!) reggel beállított hozzánk egy játszótéri ismerős kisfiú az apukájával, hogy hoztak Elsőszülöttemnek csokitojást. Azóta sem értem, miért vasárnap, és miért a kisfiú hozott csokitojást a lányomnak? Amikor egy húsvéti kirándulásból este hazaértünk, a hátizsákból a maradék szendvicseket és az üres limonádés flakonokat pakoltuk ki, közben már zubogott a fürdővíz... ekkor csöngetett be a szomszéd srác (14 éves) 5 haverjával, hogy locsolkódni jöttek. A sráccal addig csupán egy köszönésig jutottunk, a haverjait pedig még csak nem is láttam. Nyilván nem azért jöttek, hogy együtt ünnepeljünk, és nem is...

iskolaszünet volt, anya-lánya napot tartottunk Elsőszülöttemmel. Nagyon készültünk rá, mindenféle terveket eszeltünk ki, mivel tölthetnénk a ránk szakadt szabadságot. Végül úgy határoztunk elmegyünk egy bevásárlóközpontba, megvesszük a kapható legnagyobb adag fagyasztott tenger gyümölcseit, megsütjük, és annyit eszünk belőle, amennyit bírunk. Persze vettünk mást is. Dvd-t, 200 (!!!) forintért. Egy franciaországi tanyasi iskola egy évét mutatja be a film, ahol a gyerekek összevont osztályokban tanulnak. Úgy gondoltam, talán a kisasszonyoknak is érdekes lesz, ha majd mozidélutánt tartunk. Ha alaposabban megnéztem volna a borítót, láthattam volna, hogy csak francia hang tartozik a filmhez, igaz, van magyar felirat is. Szóval nem igazi kisgyerekes film. Felnőtteknek viszont érdekes lehet, nagyon. Mi néhány napja néztük meg, azóta sokat gondolkodom a magyar iskolarendszeren, a gyerekek életkori sajátosságain, azon, hogy mennyire határozza meg az ember sorsát az, hogy hová születik, az u...

és a havazás madárdallal érkezett. Nálunk legalábbis annyi madár van és olyan zsivajt csapnak, mintha május lenne. Érthető persze, a hó miatt alig találnak ennivalót, mi pedig a táblát is kitettük, hogy terített asztallal várjuk őket. Jó néhány etetőnk van, és minden évben csinálunk újabbakat. Tavaly  februárban mutattam kókuszdiókat, és a kérdést is feltettem, hogy mi lesz belőlük. Akkor nem fejeztem be a történetet, de most elárulom, madáretetőt csináltunk. Ha találok kókuszdiót a leértékelt részlegen, mindig veszek. Így akár 50 forintból is kijön egy madáretető. A tetején fúrunk rá 2 lyukat. Aztán következik egy nagyon jó kis kütyü, talán körfúrónak hívják, talán nem, a hagyományos fúróhoz kell csatlakoztatni, és szép, szabályos kört lehet vele vágni... ... például a kókuszdió oldalára.  Ennyi. Persze a kókuszt ki lehet enni belőle, de a madarak is örülnek neki. A tetején lévő lyukakba drótot fűzök, hogy fel tudjam akasztani, és már kész is, csak e...