Kézügyesség dolga

sétából hazaérve megálltunk egy kicsit a kertben, szemlélődtünk, néztük a házat, jól megnéztük... Hja, a mi tetőnk ilyen már nem lesz soha többé... Másodszülöttem leendő szobája, valamint a fürdőszoba és a közlekedő egy része Elsőszülöttem leendő szobája, középen a bontandó kémény Mi még sóhajtoztunk volna egy darabig, de megérkeztek az ácsok, és szinte fel sem ocsúdtunk, már bontották is a tetőt. Akkora lendülettel dolgoztak, hogy  rögtön szétkapták az előtetőt is. Lebontották a lyukas, rozsdás hullámlemezt és leszedték a gerendákat. A lemez ment a konténerbe, a gerendákat gondosan félrerakták, majd visszarakják őket, de akkor már vízszintesbe. (Bizony, találtunk egy embert, aki szerint nem jön el a világvége, ha a mi előtetőnk gerendái vízszintesek lesznek. És hajlandó is átrakni őket.) A bejárat előtti rész, tető nélkül A kémény már félig elbontva A tető alján már az új, szürke léc Fent van a fólia és az új cserépléc Mint a képeken is láts...

nálunk a festettünk éjjel, festettünk nappal korszak. Festettünk a kertben, festettünk a padláson, és festettünk bent a házban is. Nem kevés fát kellett lefesteni, 3 rétegben, száradási időkkel... És hogy még nehezebb legyen, még tovább tartson, közben folyamatosan esett az eső.  De legalább ez a szürke még mindig mindnyájunknak tetszik :-)

megcsörrent a telefon, hívott az ács ácsunk, hogy volt vásárolni, megvett mindent, ami kell. Annyira váratlanul érkezett a szombat délelőttünkbe ez a bejelentés, hogy csak néztünk egymásra a Párommal, hogy mit is kellene erre mondanunk. Aztán csak leesett, hogy a fatelepen shoppingolt az ács, megvette a tetőnkhöz a szükséges faanyagot. (Megvan a faanyag a tetőnkhöz! Hurrá!) És hogy amit kell, már le is gyalulta. (Már le is van gyalulva!) Mikor leszünk otthon, mert áthozná... (Hozza a fát! Hurrá!) Az ács-casting során egyedül ez az ember volt, akivel a tetőnkön elvégzendő ácsmunkák részleteibe is belementünk. (Az összes többi megelégedett az "a-tetőt-jól-meg-kell-erősíteni-a-tetőt-jól-megerősítjük-és-akkor-a-tető-jól-meg-lesz-erősítve" mantrával.) Így jutottunk el a lambéria (ragalja, stablon, ki hogy ismeri) kérdéséig. Hogy milyet szeretnénk? Mint a mostani, csak ne legyen korhadt. Jó, akkor olyan lesz. (Olyan lesz a tető alján a lambéria, amilyet szeretnénk!...

Már amikor a kapuban bemutatkozott, én vigyorogva néztem a Páromra, hogy nekem ez az ember kell a tetőre. Épp egy ilyen ácsot képzeltem magunknak. Mosolygott a Párom szeme is, van néhány közös év mögöttünk, tudja, milyen mesteremberek jönnek be nekem, de azért látszott rajta, ő többet vár az ácstól, mint hogy idejön és bemutatkozik. Persze, én is kíváncsi voltam, mentünk is fel rögtön a födémre. Ott az ács olyat csinált, mint eddig egyetlen kollégája sem, elindult és végignézte a tetőt. Elment a régebbi részébe is, megnézte egyesével a szarufákat, majd azt mondta, ő úgy látja, ez a tető teljesen rendben van, nem kell újat építeni. Mit mondjak, szólni sem tudtunk. Van itt egy ács, aki nem csak új tetőben tud gondolkodni? Álltunk döbbenten, némán, az ács úgy döntött, akkor beszél ő. Hogy a szarufáknál nincs szükség plusz erősítésre, mert az csak 4 méter fölött kell, ezek meg rövidebbek annál, szerinte kb. 330-asok lehetnek. ??? (Ha lehet, még nagyobb döbbenettel néztük az ácsot, ...

A következő néhány hétnek ez volt az emblematikus mondata. Pedig kellene egy ács. Nagyon kellene egy ács. Egyre jobban csúsztunk bele az őszbe, sürgetett az idő, hogy találjunk egy ácsot, ha még az idén kezdeni akarunk valamit a tetőtérrel. Ahogy a Párom fogalmazott, október végén, novemberben már senki ne szedje le a tetőt a fejünk fölül. Így hát nekiálltunk gőzerővel ácsot castingolni. Jöttek is a jelentkezők, hetente két-három "mesterrel" is találkoztunk. Valóságos ácsdömping volt nálunk, arcok, nevek, ötletek összefolynak azóta is. Volt, aki azt hitte, azért hívtuk, hogy levizsgáztasson bennünket az ÁCS SZAKMAI ISMERETEK tankönyv  (van ilyen egyáltalán?) első három kötetéből. Végig ács szlengben beszélt, mi a kérdést sem értettük. Tőle származik a címben szereplő "A stafnyifa meg hogy lesz felrakva, he?!" kérdés. (Ha nem vagy jártas a tetőszerkezetek szókincsében, elárulom, egy tetőszerkezet nagyon leegyszerűsítve különböző vastagságú lécekből áll, ezek...

és egy kisebb csattanás jelezte, hogy a következő mesterember megérkezett. Majd a rácsodálkozás, ami nálunk azóta bekerült a gyakran idézett best of ok közé: "- Te, ez megtört, b*meg!" Történt, hogy megelégeltem, hogy jön ide ez a sok nagyfiú a nagy autójával és mindegyik úgy parkol le a ház előtt, hogy végigmegy a virágágyáson. Ezért egy nagyobb követ odaraktam az ágyás szélére. És láss csodát, attól kezdve valahogy mindenkinek sikerült úgy megállnia, hogy elkerülte a virágokat. Kivéve a bejegyzés főszereplőjének, aki a nagyon nagy, nagyon sötétített, nagyon ültetett, nagyon spoilerezett, nagyon felnis, nagyon hangosan zenélő, nagyon csajozós, nagyon négykarikás autójával nagyon egyszerűen nekiment a kőnek.  Mi sem természetesebb, gondolom haza is így szokott érkezni, nagy zene, nagy lendület, nagy fék, majd a jobb elsővel lazán becsúszik a virágágyásba, a kocsi többi része meg marad a kapu előtt a járdán. Mosolyogva mentem kaput nyitni, mert már akkor tudtam, olyan ár...

megmutatom, veszek én olyan széket, hogy még! Olyan széket veszek, amilyet még nem látott a világ. Csak néhány hétig kellett keresgélnem, de rátaláltam! Mutatom a Páromnak a hirdetést, nézi csodálkozva, hogy hű, neki biztos, hogy soha nem jutott volna eszébe, hogy ilyen is lehet egy szék, de ez nagyon jól néz ki, épp csak kicsit extrém, kell ez nekünk. Olvassuk a hirdetés szövegét, hát, a szék centire pontosan épp akkora, amekkora nekünk kell. Befér a kocsiba is, nincs is tőlünk messze, az ára meg egyenesen kedvező. Írtam is az eladónak, mikor mehetnénk megnézni a széket. Egy egész hétig vártam a választ, hiába. Ilyenkor általában ki is szoktam szállni az üzletből, úgy gondolom, ha a hirdetésben meg van adva e-mail cím, elvárhatom az eladótól, hogy kommunikáljon e-mailben. De ez a szék annyira nekünk való volt, hogy nem hagytam annyiban, telefonáltam. Jaj, ön érdeklődött e-mailben múlt héten? Bizony.   Ó, hát ezek szerint tényleg érdekli a szék. (Mi másért írtam volna az...