sétából hazaérve megálltunk egy kicsit a kertben, szemlélődtünk, néztük a házat, jól megnéztük...
Hja, a mi tetőnk ilyen már nem lesz soha többé...
 |
Másodszülöttem leendő szobája, valamint a fürdőszoba és
a közlekedő egy része |
 |
Elsőszülöttem leendő szobája, középen
a bontandó kémény |
Mi még sóhajtoztunk volna egy darabig, de megérkeztek az ácsok, és szinte fel sem ocsúdtunk, már bontották is a tetőt.
Akkora lendülettel dolgoztak, hogy rögtön szétkapták az előtetőt is. Lebontották a lyukas, rozsdás hullámlemezt és leszedték a gerendákat. A lemez ment a konténerbe, a gerendákat gondosan félrerakták, majd visszarakják őket, de akkor már vízszintesbe. (Bizony, találtunk egy embert, aki szerint nem jön el a világvége, ha a mi előtetőnk gerendái vízszintesek lesznek. És hajlandó is átrakni őket.)
 |
A bejárat előtti rész, tető nélkül |
 |
A kémény már félig elbontva |
 |
A tető alján már az új, szürke léc |
 |
Fent van a fólia és az új cserépléc |
Mint a képeken is látszik, a bontással végeztek az ácsok, már elkezdték összerakni a tetőt. Legközelebb látványos, szép dolgok következnek... És néhány szösszenet az emberi természetről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése