Ugrás a fő tartalomra

Egyszer csak

megcsörrent a telefon, hívott az ács ácsunk, hogy volt vásárolni, megvett mindent, ami kell. Annyira váratlanul érkezett a szombat délelőttünkbe ez a bejelentés, hogy csak néztünk egymásra a Párommal, hogy mit is kellene erre mondanunk. Aztán csak leesett, hogy a fatelepen shoppingolt az ács, megvette a tetőnkhöz a szükséges faanyagot.
(Megvan a faanyag a tetőnkhöz! Hurrá!)
És hogy amit kell, már le is gyalulta.
(Már le is van gyalulva!)
Mikor leszünk otthon, mert áthozná...
(Hozza a fát! Hurrá!)

Az ács-casting során egyedül ez az ember volt, akivel a tetőnkön elvégzendő ácsmunkák részleteibe is belementünk. (Az összes többi megelégedett az "a-tetőt-jól-meg-kell-erősíteni-a-tetőt-jól-megerősítjük-és-akkor-a-tető-jól-meg-lesz-erősítve" mantrával.) Így jutottunk el a lambéria (ragalja, stablon, ki hogy ismeri) kérdéséig. Hogy milyet szeretnénk?
Mint a mostani, csak ne legyen korhadt.
Jó, akkor olyan lesz.
(Olyan lesz a tető alján a lambéria, amilyet szeretnénk! Hurrá!)
A lelkesedésünk csak fokozódott, amikor elmondta az ács, hogy sokkal könnyebb, egyszerűbb ezt a faanyagot még beépítés előtt, lent, a földön festeni, mint amikor már fönt van a tetőn, ezért ő azt szokta csinálni, hogy pár nappal a kezdés előtt odaviszi a faanyagot, hogy a tulajnak legyen ideje lefesteni, amilyenre szeretné.
(A casting során egyetlen egy ács egy fél mondat erejéig kitért a lambériára, hogy az ár tartalmazza a lambéria festését egy rétegben mahagóni színű lazúrral. A mahagóni hallatán nagyon magasra szaladhatott a szemöldököm, mert gyorsan elkezdte magyarázni, hogy az a legszebb, ezért nagy tételben veszi a festéket, és mindenütt azt használja. Tudom, ízléssel nem vitatkozunk, de nálunk senkinek nem tetszik a mahagóni. És akkor még fizessünk is érte, hogy évekig nézhessük, ami nem tetszik? Ráadásul egy réteg lazúrral összemaszatolni a faanyagot nem több, mint látszatintézkedés. Én még a klasszikus iskola híve vagyok, egy réteg alapozó + két réteg festék.)


Kép innen
 Az ácsunk tehát elhozta a simára gyalult, fenyőillatú, szép, hosszú léceket, deszkákat, mi pedig felkerekedtünk festéket venni. Mentünk a kedvenc barkácsáruházunkba, ahol eddig még minden festéssel kapcsolatos kérdésünkre találtunk választ. Eddig. Mert most azt kellett látnunk, hogy számos gyártó számtalan lazúrja között egyetlen szürke sincs. (Bezzeg mahagónit mindegyik gyárt.) Lehetne kikevertetni, majdnem annyiért, mint maga a festék, ráadásul egyetlen választható árnyalat sem tetszett igazán. Lődörögtünk ott fel-alá a festékek közt, biggyegettünk vállvonogatva, már majdnem elkezdtük magunkat rosszul érezni, hogy pont egy olyan színt bírtunk kitalálni, amit nem árulnak. 
- És. Ha én. Fogok. Egy fekete meg egy fehér lazúrt. És. Csak úgy simán. Minden kevertetés nélkül. Összeborítom. Akkor mi lesz???
- Szürke. Akkor meglesz a szürke lazúrunk.
Vettünk hát egy bödön alapozót, egy bödön fekete meg egy fehér lazúrt és egy festékes vödröt. Az volt a koncepció, ha nem jön össze, egy másik boltban még mindig kereshetünk szürke lazúrt, vagy kevertethetünk. Vagy marad a mahagóni.


Persze, hogy nekem kellett a legbátrabbnak lenni, meg amúgy is az én ötletem volt, így hát összeborítottam a két festéket, és egy darab gallyal nekiálltam összekeverni.


Már ez a márványos, félig elkevert változat is általános tetszésnek örvendett:

 


És íme, a végeredmény. A kisasszonyok rögtön mondták is, hogy ez épp olyan színű, mint a kedvenc kabátom.

Vagy mint a kerti asztal.

Jó lesz nekünk ez a szürke :-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…