Ugrás a fő tartalomra

Az építész

nem jött üres kézzel, sem egyedül. Hozott a kisasszonyoknak meglepetést, mindegyiknek lerajzolta a leendő szobáját kívülről. Ha alaposan megnézitek, látszanak a hófogók és a csigatartó konzol is.

A kiskirálylány szobája, itt még színes üvegtéglával, hátha mégsem vetjük el az ötletet :-)



Másodszülöttem szobája, a nagy körablakkal. Lesz valamilyen korlát előtte, az biztos, de még nem dőlt el, hogy milyen. Pontosabban eddig még nem is gondolkodtunk rajta.


Elsőszülöttem szobája a házikó ablakkal. Korlát ide is kell majd az alacsony parapet miatt.



Nekünk pedig hozott egy statikust.
A statikusssal kapcsolatban nem voltak különösebb elvárásaink, amolyan kötelező körnek tekintettük. Jöjjön ide, nézze meg a házat, számolja ki, amit ki kell, derítse ki, hogy elbírják-e a falak és a födémek (pince is van) az építkezést, döntse el hová és hogy lehet beépíteni a lépcsőt, tervezze meg, írja le, ennyi. Amikor az építész felajánlotta, hogy keres nekünk való statikust, örömmel elfogadtuk, nem akartunk mi statikust castingolni.
Én még nem láttam statikust fényképen sem, de idős, mogorva embernek képzeltem el, aki fényes cipőben, öltönyben, nyakkendőben jár, kicsit lassú, kicsit körülményes(kedő), bonyolult körmondatokban beszél és folyton a torkát köszörüli, észreveszi és szóváteszi a legapróbb hibákat, eltéréseket is, és puszta jelenlétével is képes éreztetni a saját fontosságát. A képzeletemben a statikus nem egy szimpatikus alak. Mindegy, akármilyen is, azt az egy-két órát (vagy meddig lesz itt?) csak kibírom vele.
No, hát kiderült, hogy létezik szimpatikus statikus, hozzánk legalábbis olyat hozott az építész. Egy kb. velünk egyidős, hallgatag emberpéldány, kényelmesre taposott, építkezés-koszos edzőcipőben, farmerban, széldzsekiben (nagyon úgy tűnt, ez a munkaruhája), mosolygós szürke szemekkel, az építkezésünkre kíváncsi attitűddel.
A statikus megszemléli az ingatlant jelenetben én a statiszta szerepét játszottam, az építész tartotta a tárlatvezetést, végig ő tolmácsolta az elképzeléseinket és képviselte az érdekeinket. A statikus mindent rendben talált, semmi olyat nem tapasztalt, ami ahhoz vezethetne, hogy összedől a ház, ha belakjuk a tetőteret. A nagy kérdés a lépcső beépítéséhez szükséges födémáttörés. hogy hol kellene, hol lehet átvágni a födémet, milyen módszerrel, mekkora lyukat lehet kialakítani rajta.
Kétféle födém létezik, a monolit (betonból kiöntik a födémet) és a gerendás (gerendák, köztük béléstestek). Azt kell kiderítenünk, hogy nálunk milyen van.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe