Ugrás a fő tartalomra

Azért érhet még meglepetés

árajánlat ügyben bennünket. Volt róla szó, hogy jön majd a statikus, hogy szemrevételezze a házat, azt is leegyeztettük, hogy mikor, nem szerveztem akkorra más programot, de különösebben nem foglalkoztam vele. Napokkal a találkozó előtt kaptunk egy e-mailt tőle, hogy küldi az árajánlatát.
Erre mondjuk nem számítottunk. Úgy képzeltük, majd idejön, megnézi, leméri (vagy mi kell egy statikusnak?) a házat, elmondja, mennyibe kerül a statikai terv, ő tervez, mi fizetünk.

Ehhez képest adott egy olyan színvonalú árajánlatot, amit a mester uraktól is várnánk. Pedig elintézhette volna annyival, hogy nagyjából 50.000-ért én olyan jó statikai tervet csinálok a házatokról, hogy az nagyon jó lesz, abban minden benne lesz, de tényleg.

Az elején rögtön leírja a lényeget, hogy miért fizetünk majd és mennyit:

 1. Műszaki tartalom, tervezési díj
Statikus engedélyezési tervdokumentáció és statikai szakvélemény:
Statikai műszaki leírás, szükséges számítások, közelítő anyag- és szerkezetvizsgálat, konzultáció a tervezés folyamán
Fentiek díja: 60.000.- HUF


Majd folytatja, bő egy oldalon át, olyan el nem hanyagolható részletekkel, mint pl. határidő (mikorra készül el a tervekkel), példányszám (hány példányban, milyen formátumban kapjuk majd meg), fizetés módja, határideje, meddig tartja az ajánlatát (5 év múlva pl. hiába lobogtatnánk, hogy ő nekünk adott már egy árajánlatot, tessék most is aszerint dolgozni), hogy az ajánlat elfogadása szerződésnek minősül, és egyben hozzájárulunk, hogy a tervező a tervezési feladatot későbbiekben referenciaként felhasználja. 
Kitér arra is, hogy mire nem terjed ki az árajánlat (ácsolt fedélszék tervezése, árazott és árazatlan költségvetés elkészítése, helyszíni művezetés, szükséges feltárások elkészítése és azok után a helyreállítás).
És a végére még egy fontos mondat: Fenti feltételektől kölcsönös megegyezés esetén el lehet térni, de csak az érintett felek által szignált, érvényes szerződés esetén.

Mi a baj az ilyen árajánlattal, miért megy annyira nehezen egy ilyet összehozni? Nem ez a jobb mindenkinek, ha világos, egyértelmű, tiszta helyzetek vannak, nem pedig a sumákolás?

Természetesen elfogadtuk a statikus árajánlatát.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…