Ugrás a fő tartalomra

Az árajánlat a lélek tükre

Azért csordogálnak szép lassan az árajánlatok is. Mit mondjak, egyik sem okozott meglepetést. Mindegyik épp olyan, mint amilyennek a készítőjét első találkozásra megismertük. 
Nem is kérdés, hogy a kivitelezők nem szívesen készítenek árajánlatot. Mondhatjuk bátran, utálják a papírmunkát. Ereikben buzog a tettvágy, ők építkezni akarnak, nem fölösleges dolgokkal múlatni a drága időt. Mi megrendelőként már az alapján is alkothatunk egyfajta képet a potenciális mesteremberről, ahogy az árajánlathoz viszonyul. Minden munkának vannak nemszeretem részei, mégis meg kell csinálni azt is. A festés sem annyiból áll, hogy szép, színes festéket kenegetek egy ecsettel. Az előző réteg festéket is le kell szedni - ez mondjuk igazán nemszeretem rész -, csiszolni kell - ó, de mennyire utálom! -, aztán feltakarítani - az se jobb -, egyik sem a kedvencem, mégis megcsinálom, mert belátom a szükségességét. 

Fifty Shades: fuck the paperwork
Kép innen

Az ács árajánlata pont olyan volt, mint a készítője. Ő nagyon elégedett volt az árajánlatával éppúgy, mint saját magával, mi pedig egyetértettünk abban, hogy huncutok az ácsok. Úgy is mondhatnám, hogy kicsit magával ragadta a lendület, amikor az árajánlatot készítette. Én úgy ítélem meg, hogy valahol a bátor és az arcátlanul pimasz közé pozicionálta a művét. Nem is elsősorban a végösszeg miatt - egyébként meglehetősen vastagon fogott a ceruzája -, hanem mert úgy tűnik, komplett idiótának néz bennünket. (És ha komolyan vennénk az árajánlatát, azok is lennénk.)
Első ránézésre nagyon igényes, korrekt munka, az ács előre felkészített bennünket, hogy ilyen lesz, ne ijedjünk majd meg. Három oldal, az első az ácsmunkákról, a második a bádogos munkákról, a harmadik az összesítő. Ha nem 28-as betűmérettel lenne írva, kifért volna egy oldalra is. A harmadik oldalon gyakorlatilag két szám összeadása szerepel, próbálok ámuldozni tőle, nem megy. 
A mekkora a tető kérdésre bííííííp, rossz választ adott az ács. A helyszínen még jól számolt, de mire leírta, 20%-kal nagyobb lett a tetőnk, ergo ennyivel több anyagot és munkadíjat számolt. Kac-kac.
Amikor itt járt, megígért mindent, többek között azt is, hogy két árajánlatot készít, az egyiket arról, ha megépítjük a térdfalat, tehát teljesen le kell bontani a tetőt majd újat építeni, a másikat pedig arról, ha marad a mostani tetőszerkezet. Ehhez képest csak arról kaptunk árajánlatot, ha teljesen új tetőt épít, ami már nem aktuális, és laikusként nem tudjuk kideríteni az árajánlatból, milyen tételeket lehet kihúzni ebben az esetben. Nem kérek elnézést, mert nem tudom, mi az ellenlécezés.
Amikor nálunk járt nagyon nagylelkű volt, hogy majd ad ő el nekünk ugyanilyen cserepet, igazán baráti áron, mert higgyük el, szükség lesz rá. Persze, lehet. Régi a cserép, van, ami repedt már, törött, pakolás közben is törik, de talán 500 darab csak nem kell majd. (Persze lehet ezt befolyásolni, ha úgy pakolják, kell majd 1000 is.) A 25 forintos darabárat meg nem a nagylelkű, baráti kategóriába sorolom, hanem a lehúzásba. Nem azon a 12.500 forinton fog múlni az építkezésünk, de az elv... (5 perc alatt találtam 10 - 15 forintos darabáron ilyen cserepet a közelünkben.)
Beigazolódott a gyanúnk, tényleg nem figyelt az ablakos résznél, az ajánlatban 6 tetősíkos ablak beépítéséről van szó, noha többször elmondtuk, és az alaprajzból is egyértelműen kiderül, hogy 8 ablakot kell beépíteni. Ok, ezen viszonylag könnyen túl tudunk lendülni, az árajánlatból kiderül, hogy 25.000-ért épít be egy darab ablakot, ennyit még hozzáadunk a végösszeghez. De megjegyezzük, hogy az ács nem figyel sem ránk sem a részletekre. És örülünk, mert ez legalább olyan tétel az árajánlaton, amit értünk.
Értjük továbbá a 80.000 forint szállítási díjat, de nem igazán tudjuk mire vélni. Nyilván nem a saját lábán jön hozzánk a gerenda meg a tetőléc, de ez azért túlzásnak tűnik.
Értjük a tetőkibúvót is, de csodálkozunk rajta. Egy szóval sem kértük, 2 helyről is fel lehet majd menni a tetőre, de nem tudjuk, miért is kellene. A "szokás" nem érv, egy konkrét tetőre kértük az ajánlatot.
A csatornázással kapcsolatos tételek közt szerepel 20 oromszegés. Nem tudjuk, az mi lehet, de biztos, hogy a mi tetőnkre semmiből sem kell 20. A lehető legegyszerűbb tetőszerkezet lesz, az alján csatorna, ennyi. 
És a többi a teljes homályzóna. Fűrészáru, extra fűrészáru, és más hasonlók. Egy dolog, hogy mi nem tudjuk az mi, de ezzel nem hívhatok fel egy tüzépet, hogy csekkoljam az árakat.
Az érthetőséghez egyébként nagyban hozzájárulna, ha rászánt volna még 2 percet az ács, és megformázta volna a táblázatot, mert maradtak benne összecsúszott sorok szép számmal, két cellába szánt írás egy cellában, egymáson, félbemaradt sorok, egy darabig próbálkoztunk a kódfejtéssel, aztán inkább már nem. Gondolom, hozzátartozik az alapvető emberi igényességhez, hogy ha írok valamit, azt olyan formában tegyem, hogy az olvasó, akinek szántam is megértse.
Az, hogy a mennyiségek teljesen összevissza vannak megadva, csak találgatunk, hogy melyik tétel lehet a darab, melyik a folyóméter és melyik a köbméter, már tényleg nem számít.
De a jó hír, és az ács erre is előre felkészített bennünket, hogy mi is beleírhatunk a táblázatba! Az Excel csodája!

Akármilyen is az árajánlat, írtunk rá egy általános választ, hogy köszönjük, megkaptuk, áttanulmányozzuk, majd jelentkezünk. Pár nap múlva hívta az ács a Páromat, hogy mi van már, megkaptuk az ajánlatot???
Igen, és írtunk is rá választ.
Ja, én azt nem néztem meg. (Akkor az a nagyon okos, csilivili telefon tényleg csak az építtetők ámulatba ejtésére van?)
Erre nem tudott mit mondani a Párom, ha valaki vár egy e-mailt, de nem nézi meg, hogy megkapta-e, azzal mit lehet kezdeni? Hallgattak egy darabig, majd az ács feltette a nagy kérdést, hogy mit szólunk hozzá.
Mint az e-mailben is írtuk, ami ezek szerint olvasatlanul maradt, áttanulmányozzuk. Várjuk a többi árajánlatot, hogy össze tudjuk hasonlítani.
(Döbbent csend.) Ja, több ajánlatot is kértek?
Igen, de ezt mondtuk személyesen is. (Ha egy icipicit figyeltél volna legalább, akkor ez most nem lenne ekkora meglepetés.)
A helyzet az, hogy ácsunk azt képzelte az árajánlatot csak amolyan előjáték jelleggel, a hangulat miatt kértük, Elszórakoztatjuk vele egymást, mielőtt komolyra fordul a dolog. Fel sem merült benne, hogy nem ő az egyetlen esélyes a tetőnk építésénél. Hiszen a szomszédban is ő dolgozott, és a másik szomszédban is... És neki ez már elég.
Legyünk őszinték, milliós nagyságrendekről beszélünk. Senkire nem bízunk rá ennyi pénzért ekkora munkát, csak mert a szomszéd megtette. (Nem mellesleg, amikor arról kérdeztük a szomszédokat, hogy írták a szerződést, fizetés ütemezés, stb, csak néztek csodálkozva, hogy ó, mi nem írtunk szerződést! Megegyeztünk. Igaz is, fuck the paperwork. Miért is ne bíznánk rá egy idegenre egy nagyobb összeget?)
És ha nincs másik jelölt, nincs konkurencia, akkor mi is a dolog tétje? Akkor gyakorlatilag bármit beleírhat az árajánlatba ami csak eszébe jut és amit nem szégyell - mint ahogy azt meg is tette. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…