Ugrás a fő tartalomra

Szösszenetek az emberi természetről



Egy korábbi árajánlatban az szerepelt, hogy 40 kiló szeg szükséges a mi tetőnkre. Még csak megsaccolni sem tudtam, hogy mennyi szeg kell, de ez a 40 kiló borzasztóan soknak tűnt. Elképzeltem, mekkora kupac lehet 40 kiló szeg... Na jó, azt sem tudtam elképzelni, de amikor már beépítették az összes szükséges anyagot, megkérdeztem az itt dolgozó ácsot, mennyi szeget használtak el.
-Gyere, megnézzük az üres dobozokat.
Megnéztük, megszámoltuk, hát kiderült, hogy 18 kiló szeg is elég volt erre a tetőre.

Írtam már az ácsról, aki egy réteg lazúrral kente volna le a lambériát a tető alá.  Az árajánlatban 16 liter festékkel számolt. Persze ezt sem tudtuk megsaccolni sem, hogy mennyi festék kell, de arra jó volt, hogy én festettem, hogy kiderüljön, 5 liter két rétegben is kényelmesen elég volt.

Többször felmerült a cserepek bedepózása is (itt írtam is róla), hogy le kell szedni a tetőről az összes cserepet, hogy a fóliát alá tudják teríteni, új lécezéssel légrést kialakítani. Mi teljesen laikus építtetőként nem gondoltuk, hogy a cserepek leszedése, és átmeneti tárolása ekkora ügynek számít. Aki csak meghallotta, szörnyülködött, hogy az összes cserép el fog törni, míg leadogatják a tetőről, ha néhány mégis megússza épen, az majd eltörik, amikor visszafelé rakják. És amíg lent lesz, nem fogunk tőle elférni, mindent elborít majd a cserép, stb, stb. Amikor rákérdeztünk az ácsnál, hogy fogja a cserepeket lepakolni a tetőről, a kertből mennyi helyet foglal majd el az a rengeteg "bedepózott" cserép, csak nézett ránk értetlenül, hogy miért kellene lerakni a cserepeket a földre? Hogy ott kerülgessük? Meg aztán legyen mit visszapakolni? Azon kívül, hogy nagyon nagy munka, még arra nagyon jó, hogy törjön közben a cserép, de semmi más értelme nincs. Nem is rakták le a földre a cserepeket, amit leszedtek, azt a födémre pakolták szépen sorban, majd onnan vissza. Nem is tört el egy cserép sem.


Pedig volt, aki azzal kezdte a castingon, hogy arra készüljünk fel, hogy rengeteg cserép el fog törni.
Ott lesz pótlásnak, ami az ablakok helyéről kikerül.
Az úgyis kevés lesz.
Akkor még veszünk.
Nem lehet kapni.
De lehet. Nagyon sokan hirdetnek, hogy van ugyanilyen cserép eladó.
Akkor mire jövünk ide dolgozni, vegyetek 500 ilyen cserepet legalább, mert annyi pótlás biztosan kell majd.
Gondolom a történet végét kitaláltad már. Az úriember nem jött ide dolgozni, és mi nem vettünk meg 500 cserepet előre. És micsoda meglepetés, a végén nemhogy nem kellett pluszba cserepet venni, de még maradt is. 

Azt tudtuk, hogy a tetőnk gerincén lévő kúpcserepek törni fognak. Nem csak simán fel voltak rakva a tetőre, hanem malterral jól össze is ragasztották őket. Gondolom, akkoriban ez volt a korszellem, a divat, az általános meggyőződés, a tudományos tény, az előírás, a szabvány, mert bármerre járunk az országban azt látjuk, hogy a mi házunkkal egy időben épült házak tetején ugyanígy rakták fel a kúpcserepet. Még az is lehet, hogy ácsok csinálták. Ehhez képest a castingon megjelent ácsok végig úgy kezelték ezt a jelenséget, mintha ez a mi hibánk, jellembeli fogyatékosságunk lenne (pedig mindegyiknek elmondtuk, hogy nem mi építtettük a házat), és egyetértettek abban, az összes kúpcserép mehet a sittes konténerbe, a maltert arról leverni nem lehet, megpróbálni sem érdemes, úgyis eltörik mind. Hogy mégsem így van, arra itt a bizonyíték:

A kúpcserepek a maltertól szépen megtisztítva
Persze azzal tisztában voltunk, hogy törik majd (azt nem akartuk elhinni, hogy mind eltörik), szükség lesz pótlásra, gondoskodtunk is róla. És akkor végre áttérek a beígért látványos, szép dolgokra:

Ahogy megláttam a hirdetésben, rögtön tudtam, ez kell nekünk
Mutattuk az ácsnak, mit találtunk, fel lehet-e rakni, kompatibilis-e a meglévő cserepeinkkel? Naná, hogy nem. De ez nem szegte az ácsunk kedvét, azt mondta, meg lehet oldani, vegyük meg nyugodtan, kitalálja majd, hogy fogja felrakni. 
(Egyébként bármilyen ötlettel álltunk elő, mindenre azt mondta, meg lehet oldani, mindig volt több ötlete, hogyan lehet megvalósítani, amit kitaláltunk, mindig elmondta az érveket pro és kontra, és a végső döntés mindig egy közös megbeszélés, ötletelés alapján alakult ki max. 3 perc alatt.)

Mivel csak 22 ilyen cserepet kaptunk, amik ráadásul nem illeszkednek a meglévő kúpcserepeinkkel, azt találtuk ki, hogy a tető alacsonyabb, rövidebb ágára kerülnek ezek a cserepek.



Na és a csatorna. Hogy milyet szeretnénk.
Sima, egyszerű, átlagos, legolcsóbb horganyzottat. Amilyen most is van. Csak ne legyen lyukas, mint a mostani.
Miért azt, akkor már miért nem valami szépet?
Khm. (Ízléssel nem vitatkozunk.) Nekünk ez tetszik. (De tényleg.)
Ó, pedig vannak már szépek is, minden színben. Gondoljátok meg, az sem sokkal drágább, csak pár tízezerrel lenne több, és akkor szép lenne nektek. Most már mindenki olyat rak fel.
(Na, akkor nálunk még inkább nem olyan lesz.) Nekünk a horganyzott tetszik. De írja bele az árajánlatba opcióként mind a kettőt, és majd az alapján döntünk.
Mire írásba került, az a pár tízezer x2 lett. Nem mintha számított volna, mert nekünk tényleg annyira tetszik a régimódi, horganyzott csatorna, hogy a divatnál jóval nyomósabb érvvel sem tudnának róla lebeszélni. 
Pedig minden kivitelező jelölt megpróbálta. Ott sántított kicsit a történet, hogy a legkomolyabb érv is az volt, hogy most ez a szokás. Aztán az egyikből nagy nehezen csak sikerült kiszednünk, hogy azért javasolják a színterezett alumínium csatornát annyira, mert azzal nekik sokkal könnyebb dolgozni.
Mit gondolsz, milyen az új csatornánk?

Itt még csak a tartó van fent, de az horganyzott bádog :-)

Itt már fent van a csatorna is és a sarkán a dísz is,
épp, ahogy elképzeltük





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…