(már ha ezeket a ködborította heteket lehet annak nevezni) azért mégis inkább a madáretetés időszaka. Etetjük is a madárkákat szorgalmasan az idén is, van is hozzá néhány jól bevált kókuszdió etetőnk, de persze most is az történt, mint már annyiszor, "ami van az nem elég, mást akar a feleség"...
Vettem igazi, rendes madáretetőt. Madáretetőnek gyártották, annak is használjuk, a madarak is szeretik, még csak át sem kell festeni. Lehet örülni.
Nem, nem lehet. Mert hogy néz már ki annak a szép madáretetőnek a tetején az a sárga csiszolópapír?
Nem csiszolópapír, de pont úgy néz ki. |
Ez így nem maradhat, valamit kezdeni kell vele. A kézenfekvő megoldás a bádoglemez volt. (Itt és itt is írtam már arról, hogy mennyire tetszik ez az anyag.) Barkácsáruházban megvettem a kapható legvékonyabbat, az az előnye megvolt, hogy konyhai mindentvágó ollóval lehetett vágni, de nem mondom, hogy könnyű volt vele dolgozni. Először úgy tűnt, könnyű meghajlítani. Igen, középen ketté. De a sarkoknál, a néhány milliméteres kis széleket nem volt egy leányálom hajtogatni.
Vettem nagyon apró, szürke szeget is, hogy majd körbe rászegezem az új tetőt az etetőre, de ezt meg sem próbáltam. Ha a bádogon át is tudtam volna kalapálni a szegeket, jó eséllyel szétfeszítették volna a furnérlapot, amiből az odú készült. Inkább maradtam a sokat próbált építési ragasztónál.
Szerinted megérte rászánni azt az egy órát?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése