Ugrás a fő tartalomra

A tél

(már ha ezeket a ködborította heteket lehet annak nevezni) azért mégis inkább a madáretetés időszaka. Etetjük is a madárkákat szorgalmasan az idén is, van is hozzá néhány jól bevált kókuszdió etetőnk, de  persze most is az történt, mint már annyiszor, "ami van az nem elég, mást akar a feleség"... 
Vettem igazi, rendes madáretetőt. Madáretetőnek gyártották, annak is használjuk, a madarak is szeretik, még csak át sem kell festeni. Lehet örülni. 


Nem, nem lehet. Mert hogy néz már ki annak a szép madáretetőnek a tetején az a sárga csiszolópapír?

Nem csiszolópapír, de pont
úgy néz ki.

Ez így nem maradhat, valamit kezdeni kell vele. A kézenfekvő megoldás a bádoglemez volt. (Itt és itt is írtam már arról, hogy mennyire tetszik ez az anyag.) Barkácsáruházban megvettem a kapható legvékonyabbat, az az előnye megvolt, hogy konyhai mindentvágó ollóval lehetett vágni, de nem mondom, hogy könnyű volt vele dolgozni. Először úgy tűnt, könnyű meghajlítani. Igen, középen ketté. De a sarkoknál, a néhány milliméteres kis széleket nem volt egy leányálom hajtogatni.


Vettem nagyon apró, szürke szeget is, hogy majd körbe rászegezem az új tetőt az etetőre, de ezt meg sem próbáltam. Ha a bádogon át is tudtam volna kalapálni a szegeket, jó eséllyel szétfeszítették volna a furnérlapot, amiből az odú készült. Inkább maradtam a sokat próbált építési ragasztónál.


Szerinted megérte rászánni azt az egy órát?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…