Ugrás a fő tartalomra

Madarat tolláról,

embert barátjáról. Munkásembert munkájáról, vagy még inkább munka közben lehet megismerni. Én legalábbis erre jutottam az elmúlt hónapok során. 
A kartonozók pl. az elején olyan szimpatikusak voltak, hogy nem győztünk ámuldozni. Rögtön azzal kezdték, hogy szóltak, idejönnek, mire hozzák a tüzépről az anyagokat, segítenek lepakolni a kocsiról, és itt elpakolják úgy, amilyen sorrendben majd szükségük lesz rá, de nekünk se legyen útban. Amikor belekezdtek, a munkájuk is teljesen rendben volt, dolgoztak pontosan, szépen, egy higgadt, korrekt, udvarias távolságtartással.
Aztán ahogy teltek a napok, a két öregúrról kiderült, hogy meglehetősen nyűgösek és nyafogósak. És ahogy közeledett a vége, úgy haladtak egyre lassabban a munkával. Mintha az lett volna a stratégia, hogy meghúzzák magukat nálunk karácsonyig, melegben vannak, nyugiban, csak jobb itt, mint otthon részt venni a karácsonyi készülődésben, ahol az asszonynép kitalál mindenfélét, amitől nem lehet nyugta a férfiembernek. Úgy vállalták el a munkát, hogy egy-másfél hét alatt végeznek, ehhez képest majd' három hétig bandáztak itt, de az utolsó héten a Párom minden este azzal kísérte ki őket, hogy innen vasárnap menniük kell. Az utolsó 2 napban kb. 3 óránként mentünk fel hozzájuk megérdeklődni, hogy halad a munka (= mikor végeznek már). 
És ha ez nem lenne elég, elszemtelenedtek, zajosak, követelőzőek, nyafogósak, hisztisek lettek. Amikor szembesítettük őket a ténnyel, hogy nagyon nem halad a munka, akkor vádaskodni kezdtek, hogy a gépészek így, a festő úgy, és a szarufák meg különben is.
Pedig akkor a gépészek már rég végeztek. 
Amikor hírét vették, hogy nálunk szigetelés folyik, másnap már jöttek is. Gondoltam benéznek, hogy halad a munka, átbeszéljük (még egyszer), mit szeretnénk, hogy szeretnénk. Aha. Mire észbe kaptam, már az összes csövet, vezetéket, kábelt és a gépeiket is felhordták a tetőtérbe, és tőlem várták, hogy megmondjam, hol legyenek a konnektorok, lámpák, kapcsolók, radiátorok, hol jöjjön fel a víz, stb.
A vizet gyorsan elintéztük. A tetőtéri fürdőszoba pontosan a földszinti fölött lesz, logikus, hogy ahol amúgy is fut vízcső, ott hozzák tovább.
A radiátorok sorsa is gyorsan eldőlt. A gépészek kiszámolták, hogy a befűtendő légköbméterhez elég a 30 cm magas radiátor (éljen!), megbeszéltük, hogy mind a két szobába az ablakok alá kerül a fűtőtest, szobánként kettő, nem is érdemes több szót pazarolni rá.
A világítás azért más. Mert ott a nagy kérdés, hogy milyen lámpatest legyen, az hová kerüljön, honnan lehessen kapcsolni. Már az első ponton elakadtunk. Elakadtam.  Mert amikor megkaptam a kérdést, hogy na, figyelj, figyelj, akkor gyere, mutasd hová szeretnéd a lámpákat, mi meg megcsináljuk gyorsan, csak pislogtam, hogy amíg nem tudom, milyen lámpák lesznek, addig azt sem tudom megmondani, hová kerüljenek. Na, figyelj, és akkor délután elmégy  megvenni a lámpákat? Neeem, még ki sem néztem őket, ez most nem úgy lesz, hogy elmegyek a svéd bútoroshoz és egy lendülettel összeszedek mindent. Most más módszerrel vásárolok lámpát. Nyitott szemmel járok (elsősorban az interneten), és ha meglátom az igazit, amiről rögtön érzem, hogy EZ kell nekem, azt megveszem.
Megértették a srácok, mit beszélek, de ez kevés volt ahhoz, hogy megússzam. Így történt, hogy vaktában, találomra jelöltem ki a lámpák helyét, és végigblöfföltem, hogy mit honnan szeretnénk kapcsolni. Majd vesszük a gombhoz a kabátot, az elektromos kiálláshoz a lámpát. 

És a sok szöveg után következzenek a képek.


A casting során volt nagy tipródás, hogy hát nem is értik, nem is tudják, mi hogy gondoltuk, vagy ők hogy képzeljék ezt el, hogy gipszkarton + radiátor??? Hát azt meg hogy lehet, az nem bírja el, azt sehogy nem lehet, olyan nem létezik, nem és nem. Akkor, a hatalmas szakmai tapasztalata alapján, mit javasol, hogy csináljuk? Ja, hát ő semmit, hát az nem úgy megy. Ó, mennyi ilyen konstruktív beszélgetésen vagyunk túl!
Pedig egy pillanatnyi fennakadást nem okozott, hogy gipszkarton falhoz kell rögzíteni a radiátort. Mert nem ahhoz van rögzítve, hanem lábakon áll.


A gépész srácok nagyon komolyan vették, amikor azt kértem, hogy a lehető legkisebb radiátorokat szereljék fel, a lehető legközelebb a falhoz. Megkínlódtak vele rendesen, hogy azon a szűk helyen a fal tövébe beszereljék a fűtőtesteket. Amikor felmentem megszemlélni, mit műveltek, nem is mertem nekik elmondani, hogy én ennél sokkal nagyobb radiátorral is kiegyeztem volna a faltól sokkal kijjebb is ;-)



Mert azt a kis falat nem sikerült megúszni. Egész egyszerűen odáig tart lent a ház külső fala, fent odáig tart a födém (=padló), ez van :-/




Itt látszik igazán jól, milyen kis cuki radiátorok lesznek a lányszobákban. Alacsony a belmagasság, ergo kevés a befűtendő légköbméter, a számítások szerint elég ekkora radiátor, szobánként kettő. (Az elmúlt két hét tapasztalatai alapján nekünk is az a véleményünk, nincs szükség nagyobb fűtőtestekre, jó meleg van a fenti szobákban.) 


És igen, így az év legvégén egy nagy sóhajjal kimondhatom, itt a vége. Az utolsó mestert is kikísértük (a gépész srácok jönnek még vissza, de ők szinte már úgy járnak ide, mintha haza mennének), a többi már rajtunk múlik. Kíváncsi vagy rá?

Megjegyzések

  1. Felelevenedtek a régi "szép" emlékek. Két éve éltünk át hasonlókat. Szépen haladtok.

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen! Nagyon érdekel a folytatás is!
    Boldog, tetőteres új évet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kisasszonyok nevében is, elvégre nekik, miattuk van ez az egész :-) Búék neked is.

      Törlés
  3. Igen, jómagam is érdeklődéssel venném a folytatást! BÚÉK! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Búék viszont is. Néhány nap múlva jön a folytatás, elvarrok egy elvarratlan szálat.

      Törlés
  4. Igeeen! :-) Imádom a tetőtéri szobákat, érdekel a berendezése is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassacskán összeáll az is, lassacskán fel is kerül majd a blogra :-)

      Törlés
  5. Szia ÉvaLéna,
    Igen hasonló tetőteret építek, hasonló 30cm magas radiátorokat szeretnék. Mi a tapasztalatod ? Köszi

    VálaszTörlés
  6. Szia,
    Most látom, hogy lassan egy évnyi tapasztalatot gyűjtöttünk a radiátorokról. Azt mondhatom, nekünk bevált. Szoktam kérdezgetni a kisasszonyokat, fáznak-e, nincs-e hideg a szobájukban, de nem panaszkodnak. Ezek szerint elég ennyi fűtőtest ekkora légtér befűtésére. Nem is szokták 5-re feltekerni a hőfokszabályzót, általában 3-on vagy 4-en van.
    Két jó tanács (gondolom már kaptál annyit, hogy a hátad közepére sem kívánod az enyémeket, de azért hátha mégis :-)
    1. Nálunk lábakon állnak a radiátorok, hogy kiküszöböljük a gipszkarton-nem-tartja-meg-a-radiátort jellegű problémázást. Viszont a lábak rettenetesen drágák, drágábbak, mint maga a radiátor. Annak idején minket sokkolt a hír. Ismerősök ezt úgy oldották meg, hogy maradék gerendából vágtak egy-egy darabot, és arra rakták rá a radiátort.
    2. Nálunk bővíthető a rendszer. Ha kevés lenne a lányszobákban a mostani radiátor, bármikor ki lehet cserélni nagyobbra, a gépészek úgy szerelték elő és mi is úgy gondolkodtunk a berendezésnél. A fenti előtérbe nem kértünk fűtőtestet, mondván ott senki nem tölt időt, csak megtesz 2 lépést a szobájáig, és lentről úgyis megy oda fel meleg. Azóta kiderült nem megy, vagy nem elég, ott hűvös van, viszont nem biztos, hogy azért a 2 lépésnyi időért megéri egy radiátort berakni oda. Még nem döntöttünk, de örülünk, hogy előszereltettük azt a radiátort is, a két csonk most ledugózva áll ki a falból, ami nem túl esztétikus, de jó, hogy van választási lehetőségünk. (Hamarosan rakok fel olyan képet, amin látszik.)
    A hőfokszabályzók szintén nem voltak olcsók, és ki is lehetett volna hagyni őket, mégis jó döntés, hogy beszereltettük. A két gyereknek más a hőigénye, az egyik talán még soha nem fázott, a másik a múltkor a fűtött kocsiban közölte, hogy ő talán mos meg fog fagyni :-) Nem ugyanolyan hőmérsékletű szobában érzik jól magukat. Az is előfordul, hogy az egyik nem itthon alszik, olyankor ő lezárja a szobájában a fűtést. Egy külön csappal az egész tetőtér fűtése lezárható, napközben, amikor suliban vannak, nem fűtjük a tetőteret.
    Örülök, ha tudtam segíteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a tanácsot! Ha lenne még képed szívesen nézegetném.üdv

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…