Ugrás a fő tartalomra

A virágboltba

az adventi koszorú hozzávalóiért mentünk. Megvettük azokat is persze, és még egy odút is.
Igen, egy odút, madárodút, hogy tavasszal legyen hová költözniük a madárkáknak.
Hogy soha nem jutott volna eszedbe virágboltban keresni madárodút? Hidd el, nekem sem. Én az állatfelszereléseket árusító boltokban, kis mezőgazdasági boltokban, kertészetekben, barkácsáruházakban keresgéltem hetek óta, és persze az interneten, madaras honlapokon sok-sok órán át. Mindhiába. Vagy nem tetszett, vagy drága volt, vagy a szállítási költség lett volna több, mint maga az odú. És erre most tessék, itt az igazi, a tökéletes, épp, amilyet elképzeltem, olcsóbban, mint számítottam rá és teljesen ingyen házhoz is szállítom. Egy életem, egy halálom, én ebből rögtön hármat veszek.
Na jó, beértem eggyel is, mert csak annyi volt, de az eladó megígérte, hogy jövő hétre hoz nekem még kettőt, majd nézzek be.
Ha hallottad már eladótól a "majd nézz be jövő héten / valamikor" frázist, akkor talán már azt is tapasztaltad, hogy ez gyakorlatilag a "sohanapján, kiskedden" szinonimája. 
Ezért is volt igazán kellemes meglepetés, hogy amikor pár nap múlva visszamentem a virágboltba, ott várt külön kikészítve a két odú. És még kedvezményt is kaptam :-)

Most még így néz ki. De már
nem sokáig.
És most nyugodtan mondhatod, hogy igen, ezért szeretjük a kisboltokat, az emberi kapcsolatok és a személyes odafigyelés miatt, mert ott még igazi kereskedők dolgoznak, stb, stb. 

Én mégis inkább azt hiszem, hogy nem a bolt mérete a meghatározó, hanem az, aki ott dolgozik. 

Néhány hete telefonon érdeklődtem egy nagyon nagy barkácsáruházban ablak ügyben. És ez a kósza telefonos érdeklődés elég volt ahhoz, hogy mire odaértem az áruházba, a nevemre félre volt téve a két ablak és a beépítőkeret, az eladó kibontotta, szétszedte a csomagot, hogy megnézzük, biztosan benne van-e az az alkatrész, ami nekem kell, és még a kocsiba is segített bepakolni.

Mit mondjak, jó szériám van most, ami a vásárlásokat illeti. Szerinted, meddig tart???



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunko...

Mivel etetnek téged? 26.11

Megvolt az ovis karácsonyi ünnepség. Nem részletezem, nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint szokott. Mire a gyerekek visszaértek a tornateremből, a csoportszobában várták őket az ajándékok. Persze a gyerekek azonnal nekiláttak bontogatni, én Másodszülöttemnek és a barinőjének segítettem. Amikor megláttam végre megértettem, mit rejt a csomag, a fejemben megszólalt (jó hangosan) a kedvenc moldvai csujogatásom:   Napvilág, holdvilág, megbolondult a világ!   Ezt nézzétek, mit kaptak a gyerekek az oviban a Jézuskától:     Egy babát, aki egy babakocsit tologat, amiben két kutya van ! Erre nevelik a gyerekeket???!!! Hogy édes kis kutyuskákat tologassanak babakocsiban???!!! Ja, az ovi pedagógiai programjában az szerepel, hogy a néphagyományok őrzésének kiemelt szerepe van. Nem azt várom, hogy kendert tiloljanak, de azért ne arra neveljék már őket, hogy az embergyerek helyét cuki kis kutyusokkal is ki lehet tölteni.   És ha ez még nem lenne elég, ...