Ugrás a fő tartalomra

A virágboltba

az adventi koszorú hozzávalóiért mentünk. Megvettük azokat is persze, és még egy odút is.
Igen, egy odút, madárodút, hogy tavasszal legyen hová költözniük a madárkáknak.
Hogy soha nem jutott volna eszedbe virágboltban keresni madárodút? Hidd el, nekem sem. Én az állatfelszereléseket árusító boltokban, kis mezőgazdasági boltokban, kertészetekben, barkácsáruházakban keresgéltem hetek óta, és persze az interneten, madaras honlapokon sok-sok órán át. Mindhiába. Vagy nem tetszett, vagy drága volt, vagy a szállítási költség lett volna több, mint maga az odú. És erre most tessék, itt az igazi, a tökéletes, épp, amilyet elképzeltem, olcsóbban, mint számítottam rá és teljesen ingyen házhoz is szállítom. Egy életem, egy halálom, én ebből rögtön hármat veszek.
Na jó, beértem eggyel is, mert csak annyi volt, de az eladó megígérte, hogy jövő hétre hoz nekem még kettőt, majd nézzek be.
Ha hallottad már eladótól a "majd nézz be jövő héten / valamikor" frázist, akkor talán már azt is tapasztaltad, hogy ez gyakorlatilag a "sohanapján, kiskedden" szinonimája. 
Ezért is volt igazán kellemes meglepetés, hogy amikor pár nap múlva visszamentem a virágboltba, ott várt külön kikészítve a két odú. És még kedvezményt is kaptam :-)

Most még így néz ki. De már
nem sokáig.
És most nyugodtan mondhatod, hogy igen, ezért szeretjük a kisboltokat, az emberi kapcsolatok és a személyes odafigyelés miatt, mert ott még igazi kereskedők dolgoznak, stb, stb. 

Én mégis inkább azt hiszem, hogy nem a bolt mérete a meghatározó, hanem az, aki ott dolgozik. 

Néhány hete telefonon érdeklődtem egy nagyon nagy barkácsáruházban ablak ügyben. És ez a kósza telefonos érdeklődés elég volt ahhoz, hogy mire odaértem az áruházba, a nevemre félre volt téve a két ablak és a beépítőkeret, az eladó kibontotta, szétszedte a csomagot, hogy megnézzük, biztosan benne van-e az az alkatrész, ami nekem kell, és még a kocsiba is segített bepakolni.

Mit mondjak, jó szériám van most, ami a vásárlásokat illeti. Szerinted, meddig tart???



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…