Ugrás a fő tartalomra

Tűnhet úgy

castingos bejegyzések alapján, hogy nem könnyű nálunk kivitelezőnek lenni.
Ha nem is könnyű, de semmi esetre sem nehéz. Például hagyjuk a mestereket nyugodtan dolgozni, az építési területet nagy ívben elkerüljük, nem lábatlankodunk, nem nyúlunk a cuccaikhoz, nem kérdezősködünk, nem pofázunk bele a munkájukba, és nem változtatgatjuk az elképzeléseinket. Ha kérdés merül fel, azonnal válaszolunk, ha dönteni kell, azonnal döntünk, ha a mestereknek van ötlete, javaslata, mindig meghallgatjuk és figyelembe vesszük, és az esetek 98%-ban a lehető legegyszerűbb megoldást választjuk. És egyáltalán, hagyjuk őket szabadon dolgozni. 
Azt figyeltük meg, hogy eleinte inkább zavarban vannak ettől a nagy szabadságtól, mintha ahhoz lennének szokva, hogy a megrendelők szorosabb kontroll alatt tartják a munkafolyamatokat. Aztán egy-két nap alatt beleszoknak ebbe is, belelazulnak, és megszeretik az önállóságot.
A hófogók már ebben a szellemben kerültek fel a tetőre. Elmondtuk az elején, hogy csak néhány darabot sikerült vennünk, annyi nincs, hogy körberakják vele a tetőt, ezért azt találtuk ki, hogy az L-alak belső részébe kerüljenek majd a hófogók, úgyis ott mászkálunk a legtöbbet.
Jó-jó, de még beszéljünk majd róla, majd megbeszéljük, hogy legyenek elosztva.
Már néhány napja itt dolgoztak az ácsok, amikor egyszer csak észrevettem, hogy fent vannak a tetőn a hófogók!


Kérdeztem a Páromat, hogy ő egyeztette-e le az ácsokkal a hófogók kiosztását, nézett rám csodálkozva, hogy ő ugyan nem. Én sem. Felkerekedtünk, hogy megcsodáljuk a tetőnk faceliftes változatát, álldogáltunk a kertben, néztük a tetőt, tetszett, amit láttunk, örültünk.


Odajön a Mester, a maga zavarba ejtően higgadt, udvarias és távolságtartó módján, hogy ők csak próbából rakták fel a hófogókat, hogy kb. így lehetne elrendezni őket, de ha nekünk nem tetszik, leszedik, és átrakják, ahogy szeretnénk.
Nagyon tetszik, köszönjük.
Ha mégsem, bármikor szívesen átrakják, arról volt szó az elején, hogy majd együtt megbeszéljük az elrendezést, azért rakták fel a tetőre, mert így mégiscsak jobban látszik, hogy nézne ki, mintha a földön pakolásznánk.
Tényleg nem kell átrakni, ez így teljesen rendben van, nekünk nagyon is megfelel.
A Mester hitte is meg nem is, hogy csak így ráhagytuk a hófogók ügyét.


Az, hogy végül csak elhitte, hogy nálunk lehet önállóan, szabadon dolgozni, a fogópároknál derült ki (többek között). Már a vége felé jártak a munkának, összefutottunk egy rögtönzött státuszmegbeszélésre, hogy mit végeztek és mi van még hátra. 
- És még a fogópárokat kell feljebb rakni.
- Azt már átraktuk.
És tényleg, minden különösebb egyeztetés nélkül feljebb rakták a fogópárokat. Pont oda, ahol a Párom még éppen eléri. Pedig nem is mondtuk, hogy azoknak ott KELL lenniük :-) (A fogópárok helyének kijelöléséről itt  írtam.) 

Ugye, milyen világos lett a padlás?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…