Ugrás a fő tartalomra

Tűnhet úgy

castingos bejegyzések alapján, hogy nem könnyű nálunk kivitelezőnek lenni.
Ha nem is könnyű, de semmi esetre sem nehéz. Például hagyjuk a mestereket nyugodtan dolgozni, az építési területet nagy ívben elkerüljük, nem lábatlankodunk, nem nyúlunk a cuccaikhoz, nem kérdezősködünk, nem pofázunk bele a munkájukba, és nem változtatgatjuk az elképzeléseinket. Ha kérdés merül fel, azonnal válaszolunk, ha dönteni kell, azonnal döntünk, ha a mestereknek van ötlete, javaslata, mindig meghallgatjuk és figyelembe vesszük, és az esetek 98%-ban a lehető legegyszerűbb megoldást választjuk. És egyáltalán, hagyjuk őket szabadon dolgozni. 
Azt figyeltük meg, hogy eleinte inkább zavarban vannak ettől a nagy szabadságtól, mintha ahhoz lennének szokva, hogy a megrendelők szorosabb kontroll alatt tartják a munkafolyamatokat. Aztán egy-két nap alatt beleszoknak ebbe is, belelazulnak, és megszeretik az önállóságot.
A hófogók már ebben a szellemben kerültek fel a tetőre. Elmondtuk az elején, hogy csak néhány darabot sikerült vennünk, annyi nincs, hogy körberakják vele a tetőt, ezért azt találtuk ki, hogy az L-alak belső részébe kerüljenek majd a hófogók, úgyis ott mászkálunk a legtöbbet.
Jó-jó, de még beszéljünk majd róla, majd megbeszéljük, hogy legyenek elosztva.
Már néhány napja itt dolgoztak az ácsok, amikor egyszer csak észrevettem, hogy fent vannak a tetőn a hófogók!


Kérdeztem a Páromat, hogy ő egyeztette-e le az ácsokkal a hófogók kiosztását, nézett rám csodálkozva, hogy ő ugyan nem. Én sem. Felkerekedtünk, hogy megcsodáljuk a tetőnk faceliftes változatát, álldogáltunk a kertben, néztük a tetőt, tetszett, amit láttunk, örültünk.


Odajön a Mester, a maga zavarba ejtően higgadt, udvarias és távolságtartó módján, hogy ők csak próbából rakták fel a hófogókat, hogy kb. így lehetne elrendezni őket, de ha nekünk nem tetszik, leszedik, és átrakják, ahogy szeretnénk.
Nagyon tetszik, köszönjük.
Ha mégsem, bármikor szívesen átrakják, arról volt szó az elején, hogy majd együtt megbeszéljük az elrendezést, azért rakták fel a tetőre, mert így mégiscsak jobban látszik, hogy nézne ki, mintha a földön pakolásznánk.
Tényleg nem kell átrakni, ez így teljesen rendben van, nekünk nagyon is megfelel.
A Mester hitte is meg nem is, hogy csak így ráhagytuk a hófogók ügyét.


Az, hogy végül csak elhitte, hogy nálunk lehet önállóan, szabadon dolgozni, a fogópároknál derült ki (többek között). Már a vége felé jártak a munkának, összefutottunk egy rögtönzött státuszmegbeszélésre, hogy mit végeztek és mi van még hátra. 
- És még a fogópárokat kell feljebb rakni.
- Azt már átraktuk.
És tényleg, minden különösebb egyeztetés nélkül feljebb rakták a fogópárokat. Pont oda, ahol a Párom még éppen eléri. Pedig nem is mondtuk, hogy azoknak ott KELL lenniük :-) (A fogópárok helyének kijelöléséről itt  írtam.) 

Ugye, milyen világos lett a padlás?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Méhviaszt

már tavaly is vettem, akkor egy internetes bioboltból rendeltem. Elégedett voltam vele, csak az árát sokalltam kicsit, még akkor is, ha a termékleírásban bizonyos bio méhecskék is említésre kerültek. Plusz a szállítási költség. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mennyivel olcsóbban úsznám meg, ha méhésztől vennék méhviaszt, elvégre neki biztos van. Kihagyhatnánk egy csomó láncszemet, ő is jól járna, én is... nagyon örültem az ötletemnek. Amikor a havi mézadagért mentem a szokásos méhészetünkbe, összeszedtem a bátorságom, rákérdeztem. (Csak úgy, ismeretlenül, az utcáról beesve ilyesmit biztos nem mernék megkérdezni, de úgy gondoltam, ennyi év után már megengedhetek ennyit magamnak.) Nem a hölgy volt ott, akitől vásárolni szoktam, hanem az unokája, akiről kiderült, hogy egyetemista, épp vizsgára készül, közgazdász lesz. Hohó, a jövő üzletembere, ő vezeti majd ki a válságból az országot, épp ez kell nekem. - Méhviaszt is szoktatok eladni? - Peeersze. ( A Tigrisek méhviaszból adnak el…

A zuhanyzó történetét

az üvegmosdónál hagytam abba.
A mosdó megvolt, itthon volt, örültem neki, néha elővettem, megmutattam a többieknek is, akik eleinte velem gyönyörködtek, örültek, aztán már inkább csak rám hagyták. Ideje továbblépni. Kell valami, amire rátesszük a mosdót.  Kézenfekvő megoldás a mosdópult, vagy a fürdőszobaszekrény, elég nagy a választék, bemegy az ember bármelyik boltba, kiválasztja, megveszi, örül neki.  Ááááá, én dehogy így csináltam. Már miért vennénk mosdószekrényt, ha egy mosdót szeretnénk rátenni, és az se volna rossz, ha tárolhatnánk is benne ezt-azt? Úgy könnyű, olyat bárki tud. Én beírtam a keresőbe ugyan, hogy pult, de a bolti pultok közt keresgéltem. Egy régi, sok fiókos rőfös bolt pultjára vágytam. 
Vagy valami iparira, mint a nagyapám satupadja. Na, az még ennél is durvább:
Mondjuk nem ennyire gigantikusra, azt még nem tudom ugyan, hogy mennyi helyünk lesz, de inkább kisebb bútorokat igyekszem választani.
A pultok közt nem találtam nekem valót. Akkor próbáljuk máshogy. Kom…