Felpörögtek az események. De még mennyire! Csak pislogunk, és kapkodjuk a fejünket, és igyekszünk tartani a lépést, annyira beindult itt az építkezés.
Tudtuk persze, hogy az ácsok után a következő lépés a belső szigetelés lesz, a cserép alatti fóliától befelé, a gipszkartonnal bezárólag. Az is megvolt, hogy milyen anyaggal szeretnénk szigetelni, a nagy kérdést megint a ki jelentette. A választ keresve gyors egymásutánban három jelentkezőt is elfogyasztottunk a castingon.
Az egyikből sehogyan sem tudtunk pontos árat kicsikarni, a szóban először elhangzott összeget (na jó, az összeg túlzás, egy körülbelüli -tól -ig érték a pontos kifejezés) és a hozzáállást is nagyon szimpatikusnak találtuk. Ahogy próbáltuk pontosítani, összegszerűvé tenni, hogy mennyit kell majd fizetnünk, az ár egyre emelkedett, viszont semmivel sem lett pontosabb (nem ez az első eset, hogy mire írásba kerül, észrevehetően drágább lesz, mint amennyi szóban volt), ennek megfelelően az úriember egyre kevésbé tűnt szimpatikusnak.
A másikkal már úgy tűnt, megegyeztünk, a legapróbb részleteket is átbeszéltük, már ott tartottunk, hogy a jövő héten kezdi is a munkát, amikor a kapuból még visszaszólt, hogy ugyan adjunk már most neki egy nagyobb összeget.
?????
Hogy akkor ő megveszi az anyagokat, de azt nekünk előre ki kellene fizetni.
??????? (És ezt miért így és miért most mondja? Amúgy sem tartunk ennyi pénzt itthon. És az elején eldöntöttük, hogy előre nem fizetünk senkinek.
A harmadik enyhe alkoholszaggal érkezett. De mindent elsöprő lendülettel rögtön a dolgok közepébe vágott, és jó hangosan, széles gesztusok kíséretében nekiállt pocskondiázni a házunkat.
- Ez ablakbeépítés?! -mutatott a már beépített tetősíkos ablakokra.
Válaszul csak a vállunk vonogattuk, azt sem igazán értettük, hogy mi a problémája, a hangsúlyból következtettünk arra, hogy valamivel elégedetlen, de megkímélt bennünket attól, hogy véleményét szavakba öntötte volna.
- Hát ez nem ablakbeépítés! Ez fólia???!!!
- (Álltunk csendben, továbbra sem tudtuk, mi a problémája.)
- Ez, kérem, minden, csak nem fólia!!!
- Khm. Pontosan mi a gondja az ablakokkal?
- Hogy ez semmi, nem ablakbeépítés. És a fólia is... Phü.
- (Jó, lehet ezt csinálni a végtelenségig, de csak arra jó, hogy egymás idejét raboljuk, és én nagyon ideges legyek. Tényleg nem tudtuk, mi a baja, a mi szempontunkból annyi történt, hogy feljött a tetőtérbe, és ami a szeme elé került, belekötött.) Hm (nagy sóhaj), akkor most változtassunk a kommunikáción. Tekintsünk úgy a helyi adottságokra, mint készen kapott helyzetre, ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet. Hogyan tudnánk folytatni ezt a tetőtérbeépítést? Ön, szigeteléssel foglalkozó szakemberként, mit javasol, milyen szigetelés kerüljön ide, hogyan tudná megoldani a beépítését, mennyi idő alatt ?
- Ami itt eddig történt, az úgy rossz, ahogy van, az egészet nullára le kell bontani, ki kell dobni.
- Miért???
- Hát mert ez mi? Cserép? - mutatott ki a nyitott ablakon a tetőt fedő cserépre.
- Igen.
- Ugyan. Hát ez nem jó semmire. Visszarakták a régi cserepet? Ezen úgy fog átfolyni a víz, mint egy szitán. Ha esik az eső, olyan lesz, mintha zuhanyoznának.
- Jól értem, csak azért, mert nem új cserép van a tetőn, be fog ázni?
- Mi az hogy ! Ömleni fog itt a víz, patakokban.
- És ha új cserép lenne fent, azon nem folyna át a víz??? Csak a régin???
- Igen! Ki kell dobni az egészet, mindent lebontani. Hát milyen ez már ?!
Na itt köszöntem el tőle.
A negyedik szigetelő-kartonozó jelölttel teljesen váratlanul akadtunk össze. Mi sem számítottunk rá, hogy találunk valakit, ő sem számított rá, hogy beesik egy munka. Mit mondjak, megörültünk egymásnak. Szombaton eljött megnézni, mit kellene csinálni, vasárnapra árajánlatunk volt, hétfőn anyagbeszereztünk (tanulságos történet), kedden kezdődött a munka.
Hát így állunk.
És a helyzet csak fokozódni fog.
Az egyikből sehogyan sem tudtunk pontos árat kicsikarni, a szóban először elhangzott összeget (na jó, az összeg túlzás, egy körülbelüli -tól -ig érték a pontos kifejezés) és a hozzáállást is nagyon szimpatikusnak találtuk. Ahogy próbáltuk pontosítani, összegszerűvé tenni, hogy mennyit kell majd fizetnünk, az ár egyre emelkedett, viszont semmivel sem lett pontosabb (nem ez az első eset, hogy mire írásba kerül, észrevehetően drágább lesz, mint amennyi szóban volt), ennek megfelelően az úriember egyre kevésbé tűnt szimpatikusnak.
A másikkal már úgy tűnt, megegyeztünk, a legapróbb részleteket is átbeszéltük, már ott tartottunk, hogy a jövő héten kezdi is a munkát, amikor a kapuból még visszaszólt, hogy ugyan adjunk már most neki egy nagyobb összeget.
?????
Hogy akkor ő megveszi az anyagokat, de azt nekünk előre ki kellene fizetni.
??????? (És ezt miért így és miért most mondja? Amúgy sem tartunk ennyi pénzt itthon. És az elején eldöntöttük, hogy előre nem fizetünk senkinek.
A harmadik enyhe alkoholszaggal érkezett. De mindent elsöprő lendülettel rögtön a dolgok közepébe vágott, és jó hangosan, széles gesztusok kíséretében nekiállt pocskondiázni a házunkat.
- Ez ablakbeépítés?! -mutatott a már beépített tetősíkos ablakokra.
Válaszul csak a vállunk vonogattuk, azt sem igazán értettük, hogy mi a problémája, a hangsúlyból következtettünk arra, hogy valamivel elégedetlen, de megkímélt bennünket attól, hogy véleményét szavakba öntötte volna.
- Hát ez nem ablakbeépítés! Ez fólia???!!!
- (Álltunk csendben, továbbra sem tudtuk, mi a problémája.)
- Ez, kérem, minden, csak nem fólia!!!
- Khm. Pontosan mi a gondja az ablakokkal?
- Hogy ez semmi, nem ablakbeépítés. És a fólia is... Phü.
- (Jó, lehet ezt csinálni a végtelenségig, de csak arra jó, hogy egymás idejét raboljuk, és én nagyon ideges legyek. Tényleg nem tudtuk, mi a baja, a mi szempontunkból annyi történt, hogy feljött a tetőtérbe, és ami a szeme elé került, belekötött.) Hm (nagy sóhaj), akkor most változtassunk a kommunikáción. Tekintsünk úgy a helyi adottságokra, mint készen kapott helyzetre, ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet. Hogyan tudnánk folytatni ezt a tetőtérbeépítést? Ön, szigeteléssel foglalkozó szakemberként, mit javasol, milyen szigetelés kerüljön ide, hogyan tudná megoldani a beépítését, mennyi idő alatt ?
- Ami itt eddig történt, az úgy rossz, ahogy van, az egészet nullára le kell bontani, ki kell dobni.
- Miért???
- Hát mert ez mi? Cserép? - mutatott ki a nyitott ablakon a tetőt fedő cserépre.
- Igen.
- Ugyan. Hát ez nem jó semmire. Visszarakták a régi cserepet? Ezen úgy fog átfolyni a víz, mint egy szitán. Ha esik az eső, olyan lesz, mintha zuhanyoznának.
- Jól értem, csak azért, mert nem új cserép van a tetőn, be fog ázni?
- Mi az hogy ! Ömleni fog itt a víz, patakokban.
- És ha új cserép lenne fent, azon nem folyna át a víz??? Csak a régin???
- Igen! Ki kell dobni az egészet, mindent lebontani. Hát milyen ez már ?!
Na itt köszöntem el tőle.
A negyedik szigetelő-kartonozó jelölttel teljesen váratlanul akadtunk össze. Mi sem számítottunk rá, hogy találunk valakit, ő sem számított rá, hogy beesik egy munka. Mit mondjak, megörültünk egymásnak. Szombaton eljött megnézni, mit kellene csinálni, vasárnapra árajánlatunk volt, hétfőn anyagbeszereztünk (tanulságos történet), kedden kezdődött a munka.
Hát így állunk.
 |
| A vasalat, ami egyik oldalról majd a szigetelést, a másikról a gipszkartont tartja |
 |
| Tulajdonképen ezek a vasalatok adják majd meg a falsíkokat. Nem kis meló összehozni egy síkot, ahogy az lenni szokott az ilyen korú házaknál, a szarufák nem azonos vastagságúak, nem is feltétlenül egyenesek, és úgy általában még véletlenül sem párhuzamos vagy merőleges semmi. |
 |
| Az ott 5 vízmérték. A képen nem látszik, de van még 2, plusz egy lézeres. |
 |
| Ne kérdezd, hogy került oda, és főleg, hogy miért az a rózsaszín kis vödör :-) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése