Ugrás a fő tartalomra

Hűha!!!

Felpörögtek az események. De még mennyire! Csak pislogunk, és kapkodjuk a fejünket, és igyekszünk tartani a lépést, annyira beindult itt az építkezés.

Tudtuk persze, hogy az ácsok után a következő lépés a belső szigetelés lesz, a cserép alatti fóliától befelé, a gipszkartonnal bezárólag. Az is megvolt, hogy milyen anyaggal szeretnénk szigetelni, a nagy kérdést megint a ki jelentette. A választ keresve gyors egymásutánban három jelentkezőt is elfogyasztottunk a castingon.
Az egyikből sehogyan sem tudtunk pontos árat kicsikarni, a szóban először elhangzott összeget (na jó, az összeg túlzás, egy körülbelüli -tól -ig érték a pontos kifejezés) és a hozzáállást is nagyon szimpatikusnak találtuk. Ahogy próbáltuk pontosítani, összegszerűvé tenni, hogy mennyit kell majd fizetnünk, az ár egyre emelkedett, viszont semmivel sem lett pontosabb (nem ez az első eset, hogy mire írásba kerül, észrevehetően drágább lesz, mint amennyi szóban volt), ennek megfelelően az úriember egyre kevésbé tűnt szimpatikusnak.
A másikkal már úgy tűnt, megegyeztünk, a legapróbb részleteket is átbeszéltük, már ott tartottunk, hogy a jövő héten kezdi is a munkát, amikor a kapuból még visszaszólt, hogy ugyan adjunk már most neki egy nagyobb összeget.
?????
Hogy akkor ő megveszi az anyagokat, de azt nekünk előre ki kellene fizetni.
??????? (És ezt miért így és miért most mondja? Amúgy sem tartunk ennyi pénzt itthon. És az elején eldöntöttük, hogy előre nem fizetünk senkinek.
A harmadik enyhe alkoholszaggal érkezett. De mindent elsöprő lendülettel rögtön a dolgok közepébe vágott, és jó hangosan, széles gesztusok kíséretében nekiállt pocskondiázni a házunkat.
- Ez ablakbeépítés?! -mutatott a már beépített tetősíkos ablakokra.
Válaszul csak a vállunk vonogattuk, azt sem igazán értettük, hogy mi a problémája, a hangsúlyból következtettünk arra, hogy valamivel elégedetlen, de megkímélt bennünket attól, hogy véleményét szavakba öntötte volna.
- Hát ez nem ablakbeépítés! Ez fólia???!!!
- (Álltunk csendben, továbbra sem tudtuk, mi  a problémája.)
- Ez, kérem, minden, csak nem fólia!!!
- Khm. Pontosan mi a gondja az ablakokkal?
- Hogy ez semmi, nem ablakbeépítés. És a fólia is... Phü.
 - (Jó, lehet ezt csinálni a végtelenségig, de csak arra jó, hogy egymás idejét raboljuk, és én nagyon ideges legyek. Tényleg nem tudtuk, mi a baja, a mi szempontunkból annyi történt, hogy feljött a tetőtérbe, és ami a szeme elé került, belekötött.) Hm (nagy sóhaj), akkor most változtassunk a kommunikáción. Tekintsünk úgy a helyi adottságokra, mint készen kapott helyzetre, ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet. Hogyan tudnánk folytatni ezt a tetőtérbeépítést? Ön, szigeteléssel foglalkozó szakemberként, mit javasol, milyen szigetelés kerüljön ide, hogyan tudná megoldani a beépítését, mennyi idő alatt ?
- Ami itt eddig történt, az úgy rossz, ahogy van, az egészet nullára le kell bontani, ki kell dobni.
- Miért???
- Hát mert ez mi? Cserép? - mutatott ki a nyitott ablakon a tetőt fedő cserépre.
- Igen.
- Ugyan. Hát ez nem jó semmire. Visszarakták a régi cserepet? Ezen úgy fog átfolyni a víz, mint egy szitán. Ha esik az eső, olyan lesz, mintha zuhanyoznának.
- Jól értem, csak azért, mert nem új cserép van a tetőn, be fog ázni?
- Mi az hogy ! Ömleni fog itt a víz, patakokban.
- És ha új cserép lenne fent, azon nem folyna át a víz??? Csak a régin???
- Igen! Ki kell dobni az egészet, mindent lebontani. Hát milyen ez már ?!
Na itt köszöntem el tőle.

A negyedik szigetelő-kartonozó jelölttel teljesen váratlanul akadtunk össze. Mi sem számítottunk rá, hogy találunk valakit, ő sem számított rá, hogy beesik egy munka. Mit mondjak, megörültünk egymásnak. Szombaton eljött megnézni, mit kellene csinálni, vasárnapra árajánlatunk volt, hétfőn anyagbeszereztünk (tanulságos történet), kedden kezdődött a munka.

Hát így állunk.

A vasalat, ami egyik oldalról majd a szigetelést,
a másikról a gipszkartont tartja


Tulajdonképen ezek a vasalatok adják majd meg a falsíkokat.
Nem kis meló összehozni egy síkot, ahogy az lenni szokott az  ilyen korú házaknál,
a szarufák nem azonos vastagságúak, nem is feltétlenül egyenesek, és úgy általában
még véletlenül sem párhuzamos vagy merőleges semmi.

Az ott 5 vízmérték. A képen nem látszik,
de van még 2, plusz egy lézeres.
És a helyzet csak fokozódni fog.

Ne kérdezd, hogy került oda, és főleg,
hogy miért az a rózsaszín kis vödör :-)





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba).
De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen.
Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam:



A  post itet persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről.

Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Farsang

farka ide, húshagyó kedd oda, az oviban csak múlt pénteken volt farsang. És én csak most jutottam odáig, hogy megmutassam a jelmezeket.
Amikor a farsangi jelmezekről tárgyalunk, mindig igyekszünk középutas megoldást találni. Legyen házilag elkészíthető, de látványos, készüljön új ruha, de legyenek újrahasznosítható elemei is a jelmeznek, legyen mindnyájunk számára elfogadható, és költségtakarékos. Egy dologból nem engedünk: nagyon lányos jelmezt kell kitalálnunk, aminek a legfőbb eleme a szoknya, nagy, habos, hosszú, tüll, csillogós, pörgős, stb, stb.
A közös halmazba az idén egy boszorkány és egy páva jelmez került.

A boszi jelmezt könnyű volt összeszedni, fekete cipő, harisnya, póló, pulcsi van itthon, sőt, néhány éve vettem egy-egy boszorkánykalapot is, azóta is hordják a kisasszonyok nagy örömmel.
Maradt a szoknya.
Az alsószoknyát 2 réteg tüllből varrtam. Felülre egy organza-szerű anyag került. Még régen vettem az Ikeában, akciósan, hogy valamire csak jó lesz. Nem tudom, mire szán…

Jelmeztervezőnek álltam.

Az egész úgy kezdődött, hogy a tanító néni megkért, tudnék-e segíteni, ki tudnék-e találni valami jelmezt a lányoknak farsangra. Hm, biztosan, gondolom.  Elsőszülöttem iskolájában az a szokás, hogy az osztályok közösen öltöznek be, és egy táncot is előadnak, tehát a tánc határozza meg a jelmezt. Nyilván van ennek pozitív oldala, és persze negatív is, kétségtelen, hogy egyre terjed ez a szokás, én legalábbis egyre több helyről hallom, hogy náluk is így van. 
És akkor vissza a kisasszonyom osztályához és a lányok jelmezéhez. A tanító nénik kitalálták, hogy a ho-ho-ho horgász zenéjére táncolnak majd a gyerekek. A fiúk lesznek a horgászok, az ő jelmezük gyakorlatilag meg is van, (strand)papucs, bermuda vagy rövidnadrág, póló, szalmakalap. Egyedül a szalmakalap lehet problémás, az biztos, hogy nincs mindenkinek, de ismerősöktől és azok ismerősétől össze lehet szedni. A lányok halacskák lesznek, ezt a jelmezt kellene nekem megtervezni. Itthon megnéztem a ho-ho-ho horgász főcímét.

Ebből kid…