Kézügyesség dolga

tehát tündércsillám borítja.  Bármennyire ijesztő is volt a  tegnapi jelenet,  azért azt el kell ismerni, hogy a tündércsillám jól hangzik. Regényes lelkületű kisasszonyok számára pedig nagyon jól hangzik. Főleg, hogy a könyvből az is kiderül, hogy ez a tündércsillám ragyog a sötétben.  Az ötletet, miszerint építsük meg a soktornyú kastélyt tornyostul, csillámostul, mindenestül, a tömegek hangos lelkesedéssel fogadták.  A kastély könnyű lesz, csak papírgurigák, azokra tető, és kész is.  Csak az hibádzott, hogy október elején kezdtük el gyűjteni a gurigákat, így olyan nagyon sok tornya nem lett a kastélyunknak.  Amíg a kisasszonyok fekete temperával lefestették a gurigákat  tornyokat, én gyorsan megcsináltam a tetőket. Kartonra egy tálkát körberajzoltam, a kört kivágtam, a kört három (nagyjából) egyforma részre vágtam, a körcikkeket kúppá hajlítottam, tűzőgéppel megtűztem. Festés után a tetőket ragasztópisztollyal a tornyokra raga...

lehet szeretni és nem szeretni. Mindkét oldalon számos érv van, nem is fogom most itt összegyűjteni, felsorolni, részletezni őket. Hiszen tény, akár tetszik, akár nem, hogy a halloween itt van, jelen van, beszüremkedett a magyar hétköznapok és ünnepek közé.  Én szeretem a narancssárga vidámságát, a táncos boszorkányait és pumpkin pie -t, vagy ha úgy jobban tetszik, sütőtök pitét is sütök minden évben. Talán nem is annyira idegen ez az őszi (az idén inkább nyár végi) bolondozás itt, Magyarországon sem. Talán, ha nyitott szemmel járunk, felfedezhetjük itt is a halloween nyomait. Nyáron, amikor a  Helkát  olvastuk, az egyik jelenetnél nekem rögtön a halloween jutott az eszembe. Mert mi ez, ha nem egy tökéletes halloween-jelenet: "A nagy kanyarnál ugyanis, ahol az út a legjobban megközelíti a vízpartot, ott, ahol a nádassal keverednek az Erdő fái, megtorpant Fecske. Olyan hirtelen vetette meg patáit, hogy Helka majdnem átbucskázott a nyakán. Még szerencse, hogy ...

Ezt tavaly határoztam el a halloween-dekoráció kapcsán. Történt ugyanis, hogy egy délutánon át denevéreket vágtam ki fekete kartonból, teleragasztottam velük az ablakot, hogy majd ha hazajönnek a kisasszonyok, legyen meglepetés meg öröm. És sikerült. Volt meglepődés, és öröm is persze. Meg este 1/2 10-kor (az nálunk már rég alvásidőnek számít) szipogás és hüppögés, hogy ők félnek attól, ahogy a denevérek néznek. Tudják, hogy csak papír, és délután tetszik is nekik, de este ijesztő. Miközben kapargattam, szedegettem le az ablakról a denevéreket, elhatároztam, hogy jövőre nem így csináljuk. Meglepetés helyett inkább a kisasszonyokkal együtt csinálom majd a dekorációt - olyat kell tehát kitalálnom, amiben ők is részt tudnak venni. Tudom, hogy az egész halloweenban az ijesztgetés / ijedezés az egyik legnagyobb buli, de ezt a részt kihagyjuk. Semmi ijesztő, vagy csúnya (koponya, csontváz, szellem tehát kizárva), amolyan kisasszonyos halloween lesz nálunk. Akik olvasták a  lámpás ...

20 dkg juhtúrót. Aki látott már ilyet (mármint juhtúrót, nem engem, ahogy vásárolok), az tudja, hogy a juhtúró egy nem kifejezetten mutatós, amorf, képlékeny massza, kicsit szotyis, de mindezt elnézzük neki, mert finom. Viszont amit az eladó művelt, az készületlenül ért. A mérlegre tett egy papírt, azt a fajtát, amelyiknek az egyik oldalán egy vékony nylon van. Amibe a parizert is szokták adni, meg úgy általában a felvágottakat. Látom a jó szándékot, de azért ez a nylon inkább csak gesztusértékű, mert mire hazaérünk a felvágott így is, úgy is szétáztatja a papírt. Hát még a juhtúró! Mert az eladó belekanalazott ebbe a papírba egy maréknyi juhtúrót, becsomagolta, és átadta nekem. Rajta látszott, hogy semmi különöset nem talál ebben az eljárásban, gondolom mindig így szokták, de én vágyakozva gondoltam azokra a kis átlátszó műanyag dobozokra, amikre rápattintható a tetejük, és kulturáltan lehet bennük hazavinni az ennivalót. A pénztár után nem is mertem berakni a táskámba, kézben vit...

sok-sok évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor költöztünk össze a Párommal, és igyekeztünk nekünk tetsző módon berendezni a rendelkezésünkre álló teret. Az az ötletem támadt, hogy valamit (díszt,  virágot?, már nem is emlékszem) a plafonról lelógatva kellene elhelyeznünk. A Páromnak is tetszett az ötlet, a kivitelezést is vállalta, nagyon jól indult a közös életünk :-) Bementem a lakóhelyünk szerint illetékes kis vasas boltba, és elmondtam, hogy egy olyan  tárgyra van szükségem, aminek az egyik vége csavaros, a másik pedig egy kampó. - ??? (Teljesen ledöbbent, értetlen tekintetet kaptam válaszul. Na jó, akkor máshogy próbálkozom.) - Olyan, mint egy szemescsavar, csak nem zárul be teljesen a végén a kör, hanem csak egy fél kör, mint egy kampó. (Aki nem tudja készségszinten, milyen a szemescsavar, az  itt  megtekintheti :-) - Kampó??? (De mint aki még a szót sem hallotta soha.) - Akkor horog. - Horog??? - Az a cucc, amire a csillárt szokás felakasztani. -...

persze, hogy a nagy darab kartonnak nekiestem a fekete zománcfestékkel. (Akkor lehet, hogy nem is lett volna semmi az egészből.) A festékkel való bajmolódást komoly tervezés előzte meg. Előbb kicsiben, A/4-en tervezgettem, majd csomagolópapíron, a végleges méretben rajzoltam meg a sablont. Ezt a sablont 6 példányban kivágtam a kartonból. Egy csészét körberajzoltam, körbevágtam, 6 sugarát félig bevágtam. 3 ilyen korongot vágtam ki a kartonból, a közepét mindegyiknek kilyukasztottam. És amikor összeszereltem az alkatrészeket, ez lett belőle: Szétszerelés után a festés következett. A kisasszonyok itt kapcsolódtak be a munkába, az első réteget ők festették, lelkesen. A második réteget is ők festették. A harmadik körnél lelkesedésről már szó sem volt. A negyedik réteg után Elsőszülöttem megkérdezte, hogy eredetileg is ilyen halványbarnának képzeltem el? Arra kellett rájönnünk, hogy a hullámkarton úgy szívja magába a zománcfestéket, mint a szivacs a vizet.  A...

találgatni, ebből mi lesz? Nagy darab karton és magasfényű, fekete zománcfesték

az országban, akinek nincsenek befedve a füzetei? A könyveket még szeptemberben befedtük. Ráment az első hét, mert mindig csak azokat a könyveket fedtük be, amikre másnap szükség volt. Ennyi tellett tőlünk. A füzetekre pedig sor sem került. Egyikünkből a motiváció hiányzott, másikunkból az ötlet. Aztán csak kitaláltam, hogy kellene megdizájnolni a kisasszony füzeteit, és ennek örömére ma este be is fedtem mindet. A legegyszerűbb natúr, barna csomagolópapír az alap. Ebből A/4-nél kicsit nagyobb téglalapokat vágtam, ami még épp befért a nyomtatóba, és amit még épp rá tudok hajtogatni a füzetekre. A neten kerestem képeket, nagyítottam, kicsinyítettem, vágtam, igazítottam rajtuk, míg mindegyik épp megfelelő lett. Matek. Szerintem poén. Főleg, hogy tényleg szereti a matekot, még ha soha be nem vallaná. Angol.  Angol szótár. Nyelvtan. Környezet. És íme: Azért a végén egy kis celluxot is bevettem a buliba, annyira kicsi p...