Ugrás a fő tartalomra

Mivel etetnek téged? 58.

Kritikát kaptam. Szerintem korrekt, ha nem csak a díjaknak, elismeréseknek, hanem a kritikáknak is önálló bejegyzést szentelünk. Főleg az olyan gondolatébresztő kritikának, mint amit OviVarázs blog írója hagyott, több részletben az egyik bejegyzésemnél.

"Nálunk VAN választási lehetősége a szülőknek!!! Lemondhatja az uzsonnát!!!:))) Esetleg erre még nem gondoltál a sok kritizálás helyett?"

"Valóban a mi ovinkban "ehető" ételek vannak, vagy nem vagyunk válogatósak, de nem panaszkodunk. Engem csupán felháborít az ételek ekkora mértékű kritizálása amit ezen a blogon olvastam eddig. Mintha nem ételt tennének a gyermekek elé...van bizony sok kisgyermek akinek ezek az agyonra kritizált ételek bizony nagyon finomak. Mindenesetre az Isten óvjon az ilyen kekeckedős szülőktől minden intézményt!!!"

"Az ételt SOHA nem nevezném szemétnek, de ezzel önmagad minősíted!!! 
Akkor inkább tenné szóvá nemtetszését az oviban, és ne itt "mulattatná" a nagyérdeműt!!!!!!!!!!!!!!!!"


Nem a panaszkodás vágya vezérel, amikor ezeket a bejegyzéseket írom, hanem a "hallgattassék meg a másik fél is" igénye. Elegem lett abból, hogy mekkora (média)nyilvánosságot kapnak azok, akik a  gyermekétkeztetéssel foglalkoznak, de a fogyasztókat (gyerekek), és azokat, akik mindezt finanszírozzák (szülők) nem kérdezi senki. Kikérem magamnak, hogy bárki megvádolhat engem azzal, hogy idő- és / vagy érdeklődés hiányában gyorséttermi kaján tartom a gyerekeimet, és nem főzök rendes ételt, és nem is  terített asztalnál tányérból eszünk, hanem zacskóból, rohanva,  stb., bárki megvádolhatja a gyerekeimet, hogy nem ismerik az ételeket, és kizárólag pizzát meg édességet hajlandóak enni, stb., anélkül, hogy minket bárki  megkérdezne erről, vagy akárcsak a rideg valósággal szembenézne (ezért fényképezem is az uzsonnákat).

Igyekszem objektív lenni, nem csupán l'art pour l'art panaszkodni. Ha finom, gusztusos uzsonnával találkozok, azt is mindig megírom, az iskolásom nem is ritkán kap ilyet. De napok óta azon töröm a fejem, mit írhatnék, hogy ne tűnjön panaszkodásnak, amikor az iskolásom kivit (nem tudják megtisztítani) és száraz perecet (olyan száraz, hogy nem lehet beleharapni) kap, vagy a felvágottól az egész kocsiban büdös van.

Nagyon örülök, hogy nálatok ehető ételek vannak az oviban. Szétnéztem a blogodon, úgy tűnik, óvónő vagy. Ez esetben az az előnyöd is megvan, hogy látod, eszed a tízórait, ebédet is nap mint nap, nemcsak alkalmanként az uzsonnát. Gondoltál már esetleg arra, lefényképezed és a blogodon közzéteszed, nálatok mivel etetik a gyerekeket? Jó volna jó példákat is látni.
Gondolom, ti, felnőttek (óvónők, dadusok, titkárnő, karbantartó bácsi, konyhás nénik) is a menzás ételt eszitek,  nem rendeltek, és nem otthonról hoztok magatoknak, még akkor sem, ha NEKTEK TÉNYLEG VAN választási lehetőségetek. A gyerekem ovijában egyetlen felnőtt sem eszi a menzás kaját, mert nekik is VAN választási lehetőségük.
A gyerekeknek (tehát  a szülőknek) viszont NINCS TÉNYLEGES  választási lehetőségük. Csak arról dönthetnek, hogy megeszik-e, amit eléjük raknak, vagy nem, és akkor éhesek maradnak.
Van választási lehetőségem mondjuk a zöldségesnél. Bemegyek, szétnézek, és eldöntöm, veszek-e 1300-ért egy kiló epret, vagy 500-ért cseresznyét, vagy 500-ért sárgadinnyét, vagy 300-ért almát. Eldönthetem, hogy a cseresznye ugyan olcsóbb, de nagyon szotyisan néz ki, meg az alja penészes is, akkor már inkább az eper, ami igaz, hogy nagyon drága, de gyönyörű, legfeljebb nem egy kilót veszek belőle, hanem csak 30 dekát. És még ott van az a lehetőség is, hogy nem veszek semmit, csak köszönök és kijövök.
Nálunk nem lehet lemondani csak az uzsonnát, vagy csak a tízórait külön. Egyben lehet csak lemondani az egész napi étkezést, persze csak akkor, ha a gyerek nem megy oviba. Akik minden nap hazaviszik délben a gyereket, tehát uzsonnaidőben otthon vannak, meg tudják oldani otthon az uzsonnát, semmi szükségük arra az uzsonnára, amit az oviban kapnak, azok is kénytelenek kifizetni az ovis uzsonnát.

Az oviba szendvicset, plusz kaját sem lehet csomagolni a gyerekeknek - ez egyébként teljesen érthető is.

És még ha külön le is lehetne mondani az uzsonnát, az a gyakorlatban hogy nézne ki? Délben ebédelnek, majd a szülő munka után, mondjuk 1/2 5 körül odaér a gyerekért, mondjuk 5-re hazaérnek, és akkor uzsonnázzanak? És ez még az optimista menetrend, amikor hazafelé nem kell beugrani boltba, postára. És akkor hogy alakulna a vacsora időpontja? Egy óvodás tempóját és alvásidejét figyelembe véve azért 1/2 7, 7 körül már vacsorázni szokás.
De van egy másik változat is. Nálunk sok szülő - én is - úgy megy a gyerekért, hogy onnan rögtön edzésre viszi. Én 1/2 4-re megyek az oviba, kézen fogom a kisasszonyt, és 4-re elsétálunk balettra hetente háromszor, van, aki ugyanígy megy úszásra, judora, focira, teniszezni, néptáncra, lovagolni. Hiába, ezek a mai nemtörődöm szülők sportoltatják a gyerekeiket. Hogy gondolod, hol kellene / tudnám rendesen meguzsonnáztatni? Menet közben, zacskóból? És ez egészséges táplálkozási szokások kialakításához vezetne? És közvetlenül sportolás előtt enni mennyire praktikus / egészséges?
Szerintem be kell látnunk, hogy ovis napokon az oviban van az uzsonnázásra megfelelő hely és idő. (1/2 3 körül vége a pihenésnek, kb. 3-ig meguzsonnáznak, szépen, nyugodtan, asztalnál ülve, csendesen beszélgetve.) Már csak a megfelelő uzsonna hiányzik.

Az iskolában árnyaltabb a helyzet. Ott vihetnek saját tízórait a gyerekek, uzsonnát, plusz kaját a gyerekek. Ennek van számos előnye is, de megvan pl. az a hátránya, hogy folyamatosan nasival kínálgatják egymást - sok szülő úgy gondolja, egy zacskó zizi tökéletes tízórai :-( De lagalább tudom, hogy az én gyerekem megeszi a szendvicset is, amit csomagolok neki, plusz a doboz gyümölcsöt is (egyre nagyobb dobozzal, mert a barátnőit is én etetem gyümölccsel). Logikus lenne lemondani a tízórait és az uzsonnát.
Állítólag van is rá lehetőség, vagy legalábbis valaki látott már olyat, aki hallott már róla, hogy az iskolában lehet külön csak ebédet kérni. Egyébként logikus is, felsőben már nincs napközi, a nagyok csak ebédelnek, miért ne működne ez alsóban is. Többen, több hivatalos fórumon, többször rákérdeztünk már, egy tisztességes igen / nem választ még soha senki nem kapott. Többen eljutottunk már odáig, hogy nem baj, ha nem kapunk szülői értekezleten, iskolai fórumon választ, majd partizánkodunk, elmegyünk az ellátó intézményhez, vagy ahová kell, és saját szakállunkra lemondjuk a tízórait és az uzsonnát.
Csakhogy. Ha csak megemlítem a kisasszonynak, azonnal rettegve kezd tiltakozni az ötlet ellen. És minden szülő ugyanerről számol be. Amint felmerül, hogy lemondjuk a gyerek menzáját (vagy legalább egy részét), azonnal kétségbeesetten könyörögnek, hogy jaj, csak azt ne! Egyik sem azzal érvel, hogy ők szeretik a menzás tízórait, uzsonnát, ne vonjuk meg tőlük a finom falatokat, hanem azt mondják, hogy ne mondjuk le, mert azt nem szabad, mert akkor mi lesz. Van olyan szülő, akinek a gyereke már nem napközis, délben hazamegy, ahol az anyukája ebéddel várja, de az a gyerek sem engedte, hogy kivegyék a menzáról. Ahányszor felmerül a szülők közt ez a téma a folyosói beszélgetésekben, mindig csak arra lyukadunk ki, hogy valószínűleg valamiféle "agymosás" folyik, gondolom az áll a háttérben, hogy ha sokan lemondanák a menzát, akkor munkahelyek kerülnének veszélybe. Tényleg nem tudjuk, mit mondanak a gyerekeknek, de mindegyik fél attól, hogy mi lesz, ha a rebellis szüleik lemondják a menzát. Próbáltam azt is, hogy azt mondtam a gyereknek, rendben, de akkor nem csomagolok neki tízórait, egye, amit a menzán kap. Erre nézett rám hirtelen könnybelábadt szemmel és csak annyit mondott: - De akkor nagyon éhes leszek.
És akkor most légy okos, kedves OviVarázs, ilyenkor mi a jó megoldás?

Nem tudom elfogadni azt a hozzáállást, hogy a színvonalat becélozzuk valahová a béka feneke alá, és még akkor sem azon igyekszünk, hogy kicsit legalább emeljük, hanem mutogatunk mindenfelé, hogy lám, ott még ennél is rosszabb a helyzet. 
Nem azt várom, hogy mindenki azt kapja a menzán, amihez az anyucikája meg a nagymamikája hozzászoktatta, és a trendi bisztrókonyhák kínálatát sem az ovikon, iskolákon kérem számon (ezért is képedek el, amikor azt hallom, hogy csicsókával, meg homoktövissel, meg bio alapanyagokkal oldják meg a menzás problémákat), és azt is belátom, hogy menzai körülmények közt, menzai költségvetésből éttermi minőséget sem lehet előállítani, de azt igenis jogos elvárásnak érzem, hogy a pénzemért finom, ehető ételeket adjanak a gyerekeimnek. Vagy ha nem sikerül, akkor azt kell mondani, hogy bocs, ennél többre tőlünk nem telik, és nem vádaskodni, meg másra mutogatni.

Igen, sok olyan gyerek van, akinek ezek az ételek nagyon finomak. Az én gyerekeimnek is vannak nagy kedvencei a menzán, amit meg sem próbálok itthon rekonstruálni, olyan finom úgysem lesz. Ezért is nem értem például, hogy abból meg miért nem kaphatnak repetát. Az iskolában értem is, a kicsik korán ebédelnek, és azoknak is kell, hogy jusson ebéd, akik 6., 7. óra után érnek oda. De az oviban mindenki egyszerre eszik. És akinek ízlik az étel, az is csak egyszer repetázhat belőle. Szerinted milyen érzés hallgatni, amikor a gyerek délután meséli, hogy olyan jólesett neki az ebéd, ő még úgy evett volna belőle, de nem adtak neki, közben meg nézem, hogy a maradékot nagy vödrökben hordja ki az állatmenhelyes pasi, viszi a kutyáknak??? Szülőin az egyik anyuka felvetette a problémát, hogy amíg a gyerekek éhesek, és van kaja, talán azoknak kellene odaadni, nem pedig a kóbor kutyáknak. Azt a választ kaptuk, hogy ez így éppen jól van, nem jó az ha nagyon eltelnek a gyerekek.

Nem vagyok kekeckedős szülő. Szerintem a háborgásaimról az óvónénik mit sem tudnak. Miért is problémáznék ott nekik, nem ők főzik az ételt, semmilyen befolyással nincsenek a menza kínálatára, egyébként ők is hasonlóan elégedetlenek vele. Az óvodavezető feladata lenne az ilyen, óvoda működésével kapcsolatos kérdések kezelése, de ő sokkal akutabb problémák esetén is mosolyogva dugja homokba a fejét. Évek óta hallgatjuk, hogy annyira felháborítja őt is a menza kínálata, hogy már mindjárt felhívja a konyhát.

Az ételt én sem nevezném szemétnek. De azt, amit a kutyának sem adunk oda, annyira száraz vagy gusztustalan, hanem egyszerűen kidobjuk, mi bizony szemétnek hívjuk.

És már csak egy, személyes kérdésem van. Kedves OviVarázs! Ha téged ennyire felháborít, ahogy a panaszkodásommal "mulattatom itt a nagyérdeműt", akkor miért olvasod? Alacsony a vérnyomásod, és nem bízol a gyógyszerekben, inkább elolvasol egy-két bejegyzésem, azon jól feldühíted magad, és a vérnyomásod máris felmegy az optimális szintre? Vagy valami  perverz mazochizmusból? Annyira bosszant, annyira utálod, de egyszerűen nem bírod abbahagyni?
Hát ha nem szereted ezeket a bejegyzéseket, akkor ne olvasd őket. Nehogy már ilyen ostobaságokra pazarold a szabadidőd. (Egyébként mindig Mivel etetnek téged? bejegyzéseim a legolvasottabbak.)  Ha a többi téma érdekel, akkor olvasd csak azokat a bejegyzéseket, igyekszem pontosan címkézni az írásaimat, hogy az olvasóim könnyen megtalálják, amit keresnek.

Már csak két hét a szünetig, szeptemberig nem sok új bejegyzés  lesz ebben a témában. De akik kitartanak, azoknak jó hírem van! Holnap elárulom :-)



Megjegyzések

  1. 3 napos ovizásunkat alapul véve NINCS választási lehetőség!

    Ebben a 3 napban úgy nem adták oda a vitt ételt, hogy a gyereknek diétáznia kellett volna (gasztroenterológus szabta meg, tehát nem úri huncutság volt). Mert hát azt kell ennie, amit a többieknek... Játsszon a kedves óvó néni a saját egészségével és menjen ahova gondolom.

    A másik nehogy már el kelljen fogadni, hogy a gyerekek minden szart megegyenek. Az én lányomat ebben a 3 napban szekálták is, mert nem tudta meginni a teás cukrot (nem írtam el), mivel itthon a tea üres, vagy télen mézes citromos.

    Egy másik oviban (nyílt napon) pedig azt láttam, hogy egy hatos asztalon megterítettek, 6 tányér és 6 pohár. Aztán a gyerekek hatosával leültek és hajtották őket, hogy egyenek (egyébként egy félbe vágott kifli és tea volt a menü). Ha egy gyerek végzett, akkor az ő tányérjához, poharához ült le a következő! Nagyon praktikus... Ha meg merte ezt lépni az óvónő ilyen helyzetben, mit tehet ha nincs ott szülő?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, ez is milyen jó témafelvetés! Bennem is hányszor felmerült már, hogy ha a szülők előtt ez megy, mi folyhat a zárt ajtók mögött...

      Törlés
    2. A blogomon megtalált "Névtelen". Így itt is meghagynám felvilágosításul, hogy nem az almát, tejet, valódi kenyeret,... szaroztam le, hanem a mesterséges, ipari termékeket, amiket ételként akarnak feltüntetni...

      Törlés
    3. Mikor már egy ideje nem járt oviba és (valószínűleg) biztonságban érezte magát, Sári akkor kezdte ömleszteni a sztorikat... (Kár, mert hamarabb lehetett volna fegyver a kezünkben)
      Egy gyöngyszem, mikor ebédnél véletlenül kiborította a pohár vizét, és az óvó(!)nő megetette vele az elázott kenyerét... Undorító.
      És a sz@r fogalmával egyetértek. Bár még a tejben se lehetsz biztos:( barátnőm kislánya pár hónapig rákényszerült a menzára, teljesen tönkrement az emésztése, és a kakaótól öklendezik... Pedig a szakértők esküsznek rá:)

      Törlés
    4. Bennem például egy pillanatig sem merült fel, hogy a rendes ételt neveznéd szarnak :-) Az meg végképp nem volt célom ezzel a rovattal, hogy még neked legyen kellemetlenséged belőle, elnézést kérek miatta.
      Egyébként lehet lovagolni a szavakon, legalább addig sem a lényegről beszélünk :-)

      Törlés
  2. Anyukám óvónő, rendszeresen mutatom neki a menzás bejegyzéseidet, tökéletesen egyet szokott érteni. Náluk egyébént kötelező a felnőtteknek is ugyanazt enni, lehet hogy ezért?

    VálaszTörlés
  3. Én egy icipicit a másik oldal vagyok, mert Anyukám egy általános iskolában volt szakács, ahol kb 600 főre főztek mindig. Tudom mennyit veszekedett az élelmezésvezetővel, aki annyira tartotta magát az előírásokhoz, hogy a fűszereket kiadagolta ( az gyermekétkeztetés "egzakt" tudománynak számító csodatevékenység, minden pontosan meg van szabva grammra, személyre, vallásra :)) persze mivel a keret szűkös volt, így kerekíteni mindig lefelé kellett. Anyukám nem egyszer sírt otthon, mert összeveszett az élelmezésvezetővel, hogy kevés a só a levesbe, a paprikaörlemény meg olyan, mintha bele sem tették volna, mert színt sem adott az a mennyiség, nemhogy ízt. Csak egy kicsit többet tehessek bele. De nem, a javasasszony sosem mért bőkezűen. És szomorú, hogy én ezt most tizenév távlatából írom, de a gyermekétkeztetés nem javult semmit. (De ahogy olvasom az óvónők hozzáállása sem, de mindegy). Nyilván egy olyan helyzetben lévő gyermek, aki hétvégén éhezik, mert otthon nem kap enni, ezeknek az ételeknek is örülne. ( igaz, az ő szülei ezért sem fizetnek, de ez is lényegtelen) De igenis van egy határ, amit nem lehetne átlépni. És az sem megoldás, hogy hallgatunk és elfogadjuk az elfogadhatatlant. Lehet, hogy több olyan szülő kéne, mint EvaLena, aki mer írni erről, aki figyeli ennek a kimenetelét, aki a saját bőrén(ízlelőbimbóin) tapasztalja meg az uzsonnás förmedvényeket. Én szeretem olvasni, szeretek vele egyet érteni vagy éppen nem érteni egyet. Ha idegesítene, akkor viszont messziről kerülném:)

    VálaszTörlés
  4. Csak támogatni tudom a rovatodat:( Sajnos.
    Amikor olvasom a bejegyzéseidet, tudom, hogy 1-2 héten belül nálunk is ugyanezek a szörnyűségek kerülnek az étlapra. A Bundás Mackónál még csak csodálkoztam, a Kassai burgonyalevesnél már röhögtem, mikor felfedeztem az étlapon. Pedig Nyíregyházán élünk. Gondolom, ugyanaz a cég. Vagy ilyesmi, tök mindegy.
    De amiket leírsz, a gyerekek-szülők minősítéséről - nem ismerik az egészséges ételeket stb. - engem is teljesen felháborít.
    A gyerekek - és nem csak az enyéim, látom délben - nem eszik a Thomas kedvencét, meg Barna Nackót, meg semmilyen húspépet, ellenben elfogy a felismerhető és finom rizses hús, a tészták stb.
    Beszéltem már többször az óvónőkkel, dadussal, SZMK-n is téma volt, sajnos senkinek nem ízlik az étel, s nálunk az óvónők nem is rendelhetnek máshonnan, mert ... nem tudom, csak, így inkább éheznek délutánig. Sajnos a szerződéseket az önkormányzat köti. Nincs alternatíva, és igenis, én is utálom, hogy hülyének néznek!

    VálaszTörlés
  5. Tegnap küldtem egy hatalmas tapsvihart, de úgy látom, nem érkezett ide... Engem nem idegesít, hanem egyenesen megnyugtatónak találom az írásaid, lám, nem vagyok egyedül ... Pedig nem is menzásak már a gyerekeim:) de az emlék elevenen él bennük, hosszan sorolják az élményeket. Télen egyszerfelvetettem, mi lenne, ha újra bent ennének? Majdnem meglincseltek....

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!
    Mivel már az ötödik gyermekem is óvódás lett, sokat tapasztalt anyuka vagyok az óvodai/iskolai étkeztetés terén.
    Az óvodákban (eddig kettőbe jártak a gyerekek) nem volt lehetőség lemondani csak az uzsonnát, vagy tízórait.
    Olyan 13 éve még az óvoda konyhájában készültek az ételek, a konyhás nénik tündérek voltak, a tej-tojás allergiás kislányom is vígan járt oviba, mindent megoldottak, az volt ám a csuda világ! :)
    Aztán egy élelmezéssel foglalkozó cég (nem helyi, persze!) megnyerte a város összes ovija és általános iskolája étkeztetésére kiírt pályázatot. Azóta mindenhol szinte ehetetlen az étel, azért persze megeszik, mert éhesek...
    Az óvónénik nálunk nem dönthetnek, azt eszik (elég borsos ár egy ilyen minőségű ételért egyébként) amit a gyerekek.
    És csodás módon, minden panasz ellenére (penészes étel, legyek az ételben, és hasonló gusztustalanságok)azóta is ők nyerik el a pályázatot az ételszállításra. (Közben az iskolák, óvodák konyhái üresen állnak?)
    Lehet panaszkodni, meg is tettük még évekkel ezelőtt, polgármester ígéretet tett, hogy kivizsgálják a dolgot, és javítanak az életek minőségén. Ez nem történt meg.
    A nagyok nem esznek a suliban, most már négyen iskolások, ebédre haza jönnek. Vagyunk olyan szerencsések, hogy itthonról (is) dolgozom, tudok ebédet készíteni nekik. A kicsit is haza fogom hozni délben, így nem kérünk neki étkezést. Majd későn megyünk oviba, és korán hozom.
    És hiába a sok gyerek, nem vagyunk ingyenesen (lehet hogy azért mert dolgozunk) "csak" félárat fizetünk, de ezért az ételért az is sok.
    Nagyjából ennyi a tapasztalatom. Lehet továbbmenni, panaszt tenni, de érdemben nem történik változás.
    Érdekes dolgok ezek. Vidéki város, munka alig van, mégsem helyben oldjuk meg, nem az itt élők kapnak munkát.
    A kórházunk szennyesét is évek óta Budapesten mossák (naponta szállítják oda-vissza), holott a kórháznak volt egy jól működő mosodája. Persze, már nem működik...
    Elnézést a hosszú kommentért.

    Üdv, Ivett.
    (Egyébként Kaposváron élünk.)

    VálaszTörlés
  9. Szia. Én is mindig figyelemmel kísérem ezeket a bejegyzéseket.

    Az én nagy fiam most lesz ovis szeptemberben. Igaz csak félnapos, mivel kis tesó van és így többre nem veszik fel. Sokat morfondíroztam, hogy ott ebédeltessem-e vagy inkább jöjjön haza ebéd előtt, mert kb 2 házzal van arrébb az ovi.
    Az itt írtak alapján komolyan elgondolkodom az itthoni ebédeltetésen. Nálunk eleve sok gyerek van egy csoportban, majdnem 30 fő és vegyes csoport. El sem merem képzelni, hogy ott hogyan mehet az étkeztetés.

    A kaják minőségéről nem is beszélve. Emlékszem én érzékenyebb gyerek voltam és velem sokszor megetettek olyan kajákat, amit nem szerettem.
    A fiam is ilyen, nah ezt nem szeretném, hogy ugyanazokat elszenvedje, mint én.

    Csak tudjátok itt kérdem én, hogyha soha nem járatod a gyereked menzára és nem tapasztalja meg az érem másik oldalát, akkor az később nem lesz neki hátránya az életben pár dolog miatt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy bármi hátrányuk lenne a gyerekeknek abból, ha nem esznek menza-kosztot:) később, nagyiskolásként vagy felnőttként a munkahelyen is, megtanulnak jól dönteni, sőt, megtanulják azt, hogy van lehetőség dönteni es választani. Pl. otthon készít magának ételt, amit bevisz dolgozni, vagy rendel máshonnan. Szerintem a menza egyfajta olyankenyelemre is betanít, mint a gyorsétterem: elfelejtenek főzni, kreatívak lenni, spórolni es az egészsegest választani....

      Törlés
    2. Szerintem ne dönts előre a menza kérdésben. Próbáljátok ki, lehet, hogy nálatok épp jó a kaja, vagy az óvónénik jó hozzáállása ellensúlyozza a menza kínálatát. Lehet, hogy kiscsoportban a gyereknek is könnyebb, ha csak kevés időt tölt az oviban, de olyan gyerek is van, akinek nem jó, hogy csak "kicsit ovis" (bemegy az oviba délelőtt játszani egy kicsit, de nem ott eszik, nem ott alszik, egy csomó mindenből kimarad). Lehet, hogy majd a fiad kéri, hogy az oviban ebédelhessen.
      Az biztos, hogy nem veszítenek semmit, ha nem a menza kínálatát eszik (max. a szénhidrát alapú menünek köszönhető plusz kilókat). Viszont ha őszinték akarunk lenni, van egy hangulata a menzás ebédeléseknek. Ez már inkább az iskolára jellemző mondjuk. Elsőszülöttemék osztályában egész jó kis ebédelős asztaltársaságok alakulnak, egész nap szervezkednek, ki melyik barátjával, barátnőjével ebédeljen, egy csomót viháncolnak, idétlenkednek, szervezkednek folyamatosan, hogy cselezzék ki a rendszert (=konyhásnénik), hogy még egy adag repetát kapjanak. Ami engem meglep (mi legalábbis nem csináltunk ilyet), hogy mennyit beszélgetnek az ételekről, az étkezési szokásokról. Nem mondom, hogy recepteket cserélnek, de elmesélik egymásnak, kinek az anyukája hogy készíti az adott ételt, kinek mikor főzik a kedvencét, melyik családban hogy zajlanak a hétköznapi és az ünnepi étkezések ... Szerintem jól érzed, hogy van az éremnek másik oldala, színes a világ, és a gyerekek örömmel csodálkoznak rá.
      Néha úgy érzem, hogy a menzás ebéd minősége a gyerekek számára huszadrangú kérdés. (Amiatt a szülők bosszankodnak.) Olyan dolgok történnek az ebédlőben, amire nem is gondolna az ember. Pl. formálódik az osztályközösség. A tanító nénit is meglepte, hogy mennyire izgalmas kérdés, hogy ki szereti a tejbegrízt és ki nem. Gyakorlatilag két részre szakadt az osztály. Napokig ez volt a téma. Még fel sem dolgozták ezt a kiindulási problémát, máris volt valaki, aki újabb szempontot dobott be: tejbegríz kontra tejberizs, iskolai vagy otthoni? Olyan gyerekek álltak ki együtt az igazuk mellett, akik korábban egymáshoz sem szóltak. Néhány hét múlva a főzelékek miatt bolydult fel ugyanígy az osztály. És kiderült, hogy aki nem szereti az iskolai tejbegrízt, az esetleg szereti a borsófőzeléket. Pedig nem is gondolták volna róla.
      Figyeld a fiad, és majd kialakul, nektek mi a jó.

      Erika, köszönöm ezt az új szempontot a menzával kapcsolatban. Így még nem is gondoltam a menzára, hogy ellustítja az embert (az agyát is), igazad van, egyetértek veled.

      Törlés
  10. http://apamhovakerultem2.blogspot.hu/2012/11/menzaugy.html
    Mas is ki van akadva.... Ma talaltam, véletlenül. Nem kellene lepni valamit?! De komolyan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A meseszámok

is változnak. Mi még úgy tanultuk, hogy a leggyakoribb meseszámok a 3 (próba, királyfi, királylány), a 7 (sárkány feje) esetleg 9, 77 vagy 99 (szoba). De mostanában úgy tűnik, a 100-nak van mágikus, misztikus jelentése, az lett az új meseszám. Az épp aktuális miniszterelnök a hivatalba lépése után 100 nappal tart helyzetértékelést, az új főnök kér 100 napot, hogy kicsit legalább átlássa, mi folyik a birodalmában, az olimpia előtt 100 nappal ünnepséget rendeznek, és a post it (az a kis ragasztócsíkos jegyzetlap) is éppen 100 lapos. Ez már nem lehet véletlen. Nálunk meg néha akkora a várakozás, hogy a 4 emeletes várakozás tornyot nagyon kicsinek érezzük. Így hát felhoztam a pincéből egy használaton kívüli képkeretet, és ezt csináltam: A  post it et persze az üvegre ragasztottam, kívülről, minden reggel letépünk egy lapot a tömbről. Ezentúl a Ne irigykedj, csináld utánam! rovatban találjátok meg a könnyen, gyorsan, olcsón megvalósítható ötleteket.

Na de

egy  ilyen csapból  mibe fog folyni a víz? Egy ilyen zöld-arany csodához nem lehet odarakni egy sima fehér porcelánt. Én legalábbis nem vetemednék ilyesmire. Van nálunk egy varázsige. "Csak nyitott elmével és befogadó lélekkel  állj hozzá." Ha egy újabb lakberendezési ötletemet szeretném bemutatni a Páromnak, mindig így kezdem. Hidd el, tetszeni fog, csak elég nyitott elmével és befogadó lélekkel kell hozzáállni. Az esetek 90%-ban működik. (A fennmaradó 8 - 9%-ra érvként ott van az, ami a korábbiakban már bizonyított, az "emlékszel, először azt is hogy lerondáztad, aztán kiderült, hogy tök jó". És van 1 - 2%, amikor semmi nem segít. Ilyenkor gyakorlom az elengedést, hagyom az egészet, és nem búsulok, mert tudom, hogy úgyis kitalálok valami mást.) A mosdó keresésének is így kezdtem neki, nyitott elmével és befogadó lélekkel. Minden megoldás érdekelt. A fehér porcelánon kívül. Na és az üvegmosdón. Az már megvolt, pipa, azért ugyanabba a folyóba csak nem lépné

Na, mi van a plafonon?

Tégla! Erről nem volt szó, ezt nekünk senki nem mondta, pedig ez tégla. Tégla betonban. Hívtuk is az építészt, de hirtelen, hogy helyzet van. Biztatott, hogy folytassuk a feltárást, előbb-utóbb csak találunk mást is a téglán és a betonon kívül. Ha a vakolatot verjük le, széltében terjeszkedünk, és sikerül elég nagy területen leverni, akkor találhatunk egy gerendát. Ha nagy területen nem látunk gerendára utaló jeleket, akkor próbáljunk a dolog mélyére  ásni  vésni, a téglás betonban egy vashálót kellene fellelni. Ez bizony tégla És megvaaaan! Akárhogy is nézem, itt egy gerenda! Újabb telefon az építésznek, eldicsekedtünk a gerendánkkal, ő is velünk örült egy kicsit, aztán szólt, hogy keresni kéne egy másik gerendát is, és lemérni, milyen távol vannak egymástól. És ha már úgyis méricskélünk, mérjük meg azt is, milyen szélesek a gerendák. Rajtunk ne múljon. Feltártunk 2 darab, 15 cm széles vasbeton gerendát egymástól 75 centiméterre. Az a kunkori a képe