ünnepségek azután kezdődtek nálunk, hogy először olvastuk az ünnepes Panka és Csiribít. Volt már tűzugrás földig érő, hófehér, tüll alsószoknyás ruhában, volt keksz-varázspálca sütés, és szalonnasütéssel egybekötött sátorozás a kertben.
És van egy gyönyörű, tündéres, képes mesekönyvük, amit minden évben csak egyszer, június 24-én veszünk elő.
Az idén újdonságnak az árnyékbábokat találtam ki. Elég beírni a keresőbe, hogy shadow puppets, és máris csodákat lehet látni. Ráadásul elég hozzá egy fekete karton, egy éles kisolló és egy nagy adag türelem. Fog ez menni :-)
Hogy azért mégse legyen olyan egyszerű, én rögtön kétoldalasra csináltam a bábokat, egy fekete és egy fehér kartont összeragasztottam, így 2in1 bábok lesznek majd, egy éjszakai és egy nappali oldallal.
A fekete oldalt feketén hagytam, az lesz a "nappali" oldal - jól mutatnak majd a fehér fal előtt. A fehér kartont viszont lefestettem fluoreszkáló festékkel. Nappal nem nagyon látszik, de sötétben világít. Na jó, fluoreszkál.
Délben a kisasszonyok saját műsoridőt kaptak, és elbábozhatták a saját meséjüket.
Azért igyekeztem olyasmit is kitalálni, amit a kisasszonyok is el tudnak készíteni. A fejemben lévő, egyébként meglehetősen gubancos, asszociációs láncon a szentivánéj mellett rögtön a tündérek vannak, azután pedig a varázspálca következik. Csináljunk hát varázspálcát.
Amikor a nemszeretem konyhaablakot próbáltam egy kicsit legalább az én ízlésemre szelídíteni, két fa rudat is előkészítettem. Persze volt tervem vele, amire mondjuk még azóta sem került sor, de talán majd egyszer. Addig is épp jó lesz varázspálcának. De egy egyszerű hurkapálca is megteszi.
A pálca tehát megvan, már csak a varázs hiányzik. Legyen mondjuk fényvisszaverő szalag. Nem drága (300-500 Ft / méter), könnyen vágható, nem foszlik, nem szakad, nem papír (az oviban, iskolában annyi papírt látnak, hogy már elég nehéz felkelteni az érdeklődésüket iránta). Madzagos boltban (méteráru, rövidáru) lehet kapni, van 2 cm-es és 5 cm-es, állítólag létezik piros is a nagykerben, de hiába kérjük többen évek óta, a mi madzagos boltunkba még nem jutott belőle :-( Hja, a kisboltok!
Megrajzoltam a sablont, a kisasszonyok körberajzolták, és kivágták a csillagokat. Nem mondom, hogy egyformák ezek a csillagok (és a vágás még hátravan), de legalább mosolyognak.
A maradék szalagot hosszában kettévágtam, a kisasszonyok dekupázs ragasztóval bekenték és a varázspálcára ragasztottuk. Amíg száradt, ilyen irodai csipeszekkel rögzítettük a szalag végét.
A pálca végét kifúrtam, a kisasszonyok átfűztek rajta egy hímzőcérnát, és arra csengettyűket kötöttek.
Már csak a lelógó cérnaszálakra kellett ráragasztani a csillagokat, és a maradék szalagból még egy masnira is futotta a varázspálca végére.
Este megsétáltattuk a varázspálcákat. Az volt a terv, hogy majd besötétedik, és az autók megvilágítják a varázspálcákat, azok meg majd úgy visszaverik a fényt, hogy még! Persze egyetlen autó sem jött, szúnyog viszont rengeteg. Akkor már sokkal jobb, ha napközben törölközőkkel elfüggönyözzük a fürdőszoba ablakát, magunkra zárjuk az ajtót, én ülök egy zseblámpával a földön, a kisasszonyok meg varázsolnak. Délután legalábbis nagyon jól mulattunk :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése